Meghalt Zsigmond Vilmos
„Egész életemben arra törekedtem, hogy egy film mondanivalójának megfelelően minél nagyobb hatást gyakoroljak a nézőkre. Hogy a világítással, a fényekkel, a kamera mozgásával kiteljesítsem a színészi játékot. Ha meg kell fogalmaznom, hogy mi jellemző a munkáimra, akkor az a fények használata, amelyek elsődleges szerepet játszanak a hangulatok megteremtésében” – nyilatkozta a 2015. április 15-i lapszámunkban adott interjújában Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr, akinek fotóiból életműkiállítást rendeztek ekkor a Ludwig Múzeumban.
A kritikusok által a fények és árnyékok szerelmesének nevezett Zsigmond Vilmost 86 éves korában, kaliforniai otthonában, álmában érte a halál 2016. január 1-jén. Szegeden született, diplomát Illés György tanítványaként 1955-ben kapott a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán. Több főiskolai társával végigfilmezték az 1956-os forradalom eseményeit, az országot novemberben hagyta el Kovács László operatőr társaságában, táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel.
Az Egyesült Államokban telepedett le, 1962-ben kapott amerikai állampolgárságot. Kezdetben laborokban dolgozott, fotózott, oktató-, dokumentum és reklámfilmeket készített, majd kisebb költségvetésű alkotásokat fényképezett.
„Szerencsém volt – mondta a Ridikülnek –, hogy abban az időben kerültem Hollywoodba, amit én az amerikai új hullámként emlegetek. Az a fiatal rendezőgeneráció, amelyik a nagy hatalmú filmstúdiókon kívül készítette filmjeit, sokat tanult és merített az európai stílusból, amit én is magammal vittem a budapesti filmművészeti főiskoláról. Ez tetszett azután Peter Fondának, Altmannak, Spielbergnek, Ciminónak, s persze fejlődtem, képeztem magam én is.”
Első jelentősebb munkája a Peter Fonda rendezte A bérmunkás volt 1971-ben, majd Steven Spielberggel dolgozott, előbb a Sugarlandi hajtóvadászat, majd a Harmadik típusú találkozások című filmen, az utóbbiért 1977-ben Oscar-díjat kapott. Ő fényképezte a vietnami háború borzalmait és utóhatását bemutató A szarvasvadászt, amelyért – bár jelölték – Oscar-díjat nem kapott, de átvehette a Brit Filmakadémia (BAFTA) elismerését. Ő maga ezt a filmjét tartotta a legjobbnak.
Forgatott Woody Allennel, készített zenés filmet és thrillert, Emmy-díjat kapott a Sztálin című filmért, s még kétszer jelölték Oscar-díjra. A Bánk bán című Erkel-opera 2002-es filmváltozatáért Káel Csaba rendezővel megosztva megkapta a legjobb operaadaptációért járó díjat a világ egyetlen filmoperatőr fesztiválján, a Cameraimage-en, és a 2014-es cannes-i filmfesztiválon átvehette az operatőri életműdíjat.
Fotográfiáinak budapesti bemutatója előtt őszinte izgalommal várta a látogatók reakcióit: „Állandóan van velem fényképezőgép, tulajdonképpen hatvan-hetven éve fotografálok. Kíváncsi vagyok, mások mit mondanak a fotóimról. Mi adja vajon azok hangulatát?”
Még nincs hozzászólás