Marcus Goldson: Festményeim vizuális naplóvá váltak
Budapesti életképek fotorealisztikus megörökítőjeként vált ismertté a brit származású, Afrikában nevelkedett festőművész. Több száz képet készített jellegzetes fővárosi alakokról, ismerős helyekről, részletgazdag háttérrel, szerethető iróniával ábrázolva a mindennapok karaktereit. Kiállítások mellett nyomtatásban, képeslapokon, illusztrációkon is megjelennek alkotásai. Művészi nyomatai megvásárolhatóak a Designerwebshopban is.
– Hogyan került Magyarországra?
– A 90-es évek elején egy észak-londoni színház bárjában találkoztam a későbbi feleségemmel. Mindketten ott dolgoztunk, én a művészeti szektorban kerestem részmunkaidős állást, hogy ki tudjam fizetni az egyetemi adósságaimat. Amikor Ildikó Budapesten kapott munkát, megkérdezte, hogy akarok-e vele tartani. Egyből igent mondtam.
– Hogyan viszonyult Budapesthez, amikor ideköltözött? Miben változott meg azóta a viszonya a városhoz?
– Nem igazán tudtam sokat Magyarországról, mielőtt elhatároztam volna, hogy ideköltözöm. Nagyjából annyit, hogy az 1956-os forradalom, a kiváló úszók, futballisták, a Rubik-kocka meg a gulyás hazája. Vettem magamnak egy Budapest-útikönyvet, hogy átérezzem a várost és annak történetét. Ennek alapján felépítettem magamban azt a képet, hogy Budapest nagyszerű város, és ebben nem is csalódtam.
A 90-es évek elején és közepén Budapest sok külföldit vonzott, akik ideális helyszínnek tekintették a várost álmaik megvalósításához, akár kezdő üzletemberről, művészről, íróról, zenészről legyen szó. Az évek során számos művészettel kapcsolatos projektben együttműködtem néhányukkal. Budapest jelentősen megváltoztatta a művészetemet.
Korábban főleg szobrászattal foglalkoztam. A festészet, a rajzolás közvetlenségét hívta elő belőlem a város, az emberek, a szórakozási formák. Inspiráltak a színek, a minták, a karakterek, a humor, az irónia. Festményeim vizuális naplóvá váltak a városról és a vele való kapcsolatomról. A 27 év alatt, amióta itt vagyok, sok minden megváltozott velem együtt, de még mindig képes vagyok friss szemmel nézni a városra, a kedvenc helyeimre.
– Mi lepte meg a magyarokban életforma, design, arculat terén?
– Eltekintve attól, hogy sokan pálinkával és cigarettával kezdik a napot, kellemesen meglepődtem azon, hogy milyen könnyű jól érezni magad a termálfürdőkben, az art mozikban, az eklektikus bárokban, kávézókban. Meglepetés volt számomra a magyar konyha. Nem igazán egészséges, de rabja lettem a kolbásznak, a rakott krumplinak, a csirkepaprikásnak. Budapest építészete is felkeltette az érdeklődésemet, az Andrássy úti paloták, a szecessziós stílus és a szocialista időkből fennmaradt épületek eklektikus keveréke. Festményeim háttereként használom őket, amikor az utcán sétáló emberekről készítek képeket.
– Ironikus, karikatúraszerű képein életképeket elevenít meg. Mi a kedvenc ’vadászterülete’?
– Szinte bárhol találok témát. Mivel szeretek úszni, gyakran járok fürdőbe, uszodába, ahol sokféle karakterbe botlom. Nem keresem külön a festeni való témákat, ha érdekes helyzetekkel találkozom, rögtön vázlatokat készítek róluk. Jó alkalom erre, amikor átbiciklizek Pesten, vagy amikor egy villanás erejéig meglátok egy érdekes karaktert a villamos, a busz ablakán át. Leülök valahol egy kávé mellett, és megörökítem.
– Hogyan alakult ki a fotorealisztikus stílusa? Igaz, hogy Modigliani hatására lépett művészeti pályára?
– A festészeti kifejezőeszközöm fejlesztése iránti vágyból kezdtem el fotorealisztikusan festeni. A helyzetek és a kontextusok megragadása jobban érdekelt, mint hogy egy borospoharat vagy egy ékszert csupán szimbolizáljak. Az ábrázolt helyhez és az emberekhez való különös viszonyban, érthetően akartam megmutatni a tárgyakat. Tinédzserként úgy gondoltam, hogy Modigliani vad életmódját érdemes folytatni.
Abban a naiv hitben éltem, hogy az valami kiváló művészetet eredményez. Csodálom Modigliani ikonikus portréit, különösen az ülő alakos karikatúráit és a formai beágyazásához használt fekete vonalvezetését.
– Kenyában született, Afrikában töltötte az ifjúságát. Milyen hatással van a festészetére Afrika?
– A színek, a minták, a természet szeretetét, az iróniát és a játékosságot mind Afrikának köszönhetem. Különösen a színek és a minták befolyásolták a festészetemet. A pálmákról és állatokról festett képeim emlékeztetnek a fiatalkori otthonomra. Az afrikai vadvilágot más nézőpontból szerettem volna bemutatni, mint a hagyományos, sematikus zebra-, elefántábrázolások, ahol az állatok elégedetten állnak a magányos tövisfa alatt.
– A mostani járványos időkben mi inspirálja, honnan veszi a témáit?
– Sok időt töltök otthon, főként a lakásomban vagy a környéken fellelhető témákra fókuszálok. Festettem néhány olyan képet maszkot viselő emberekről is, közvetlenül reflektálva a járványhelyzetre, . Általában az ablakból vagy a lépcsőházból nyíló kilátást örökítem meg.
– Miért csatlakozott a Designerwebshophoz?
– Ez a felület magas színvonalú platform, művészek, tervezők munkáit vonultatja fel. Úgy érzem, jó társaságba kerültem.
(x)
A designerwebshop.hu oldalon válogathatsz Marcus Goldson képei közül.
Még nincs hozzászólás