Már nem kell nekem az oroszlán is
Úgy vált az ország egyik legkiválóbb és legnépszerűbb művészévé, hogy szinte soha nem írtak róla a bulvárlapok, holott két korábbi férje is legendás zenész. Harminc éve játszik a Vígszínház legfontosabb előadásaiban, rengeteg televíziós és filmes alkotásban láthatták a nézők, csodálatosan énekel, és tíz hónapja büszke nagymama.
RIDIKÜL MAGAZIN Igaz, hogy annak idején reményteljes banki pályát hagyott ott a színművészetért?
IGÓ ÉVA Nem igazán. Annyi igaz belőle, hogy érettségi után nem vettek fel a színművészetire, ezért munkahelyet kellett keresnem. A Nemzeti Bankban épp egy idegen nyelvet valamennyire beszélő munkatársat kerestek. Csakhogy hamar kiderült: a banknak tulajdonképpen semmi szüksége az én nyelvtudásomra.
RM Milyen nyelveken beszél?
IÉ Angol és orosz tagozaton végeztem a gimiben.
RM Azon kevesek közé tartozott, aki a nyolc év kötelező iskolai oroszórái eredményeképp meg is tanulta Puskin nyelvét?
IÉ Nagyon jó nyelvérzékem van. Talán az apámtól örököltem, aki több nyelven is beszélt, olvasott. Azt hiszem, ez egy velünk született adottság.
RM Miért nem lett bankár?
IÉ Mert idejekorán faképnél hagytam őket. Akkoriban már a Pinceszínház tagja voltam. Keleti Éva és Mezei István vezették, imádtam ott lenni. Volt valami fesztivál, azt hiszem, Bajára mentünk; engem nem akart elengedni a főnököm, ezért felmondtam. Aztán hordtam újságot, meg ami jött.
RM Akkoriban tanulni vagy dolgozni kellett, különben feljelentették az embert közveszélyes munkakerülés miatt.
IÉ Bizony, és most milyen jól jönnek a nyugdíjamhoz az akkori munkáim! Még megvan az összes munkakönyvem, nagyon vicces. Később jött a mikológia és a Köjál, míg harmadszorra végre felvettek a színművészetire. Szerencsés dolog volt úgy elkezdeni a főiskolát, hogy nem voltam tojás, az a tizennyolc éves, tapasztalatlan fiatal. Benne voltam már az életben.
RM Elnézést, hogy műveletlennek bizonyulok, de mi az a mikológia?
IÉ Gombatan. Az emberi szervezetre veszélyes gombákat vizsgáló laboratóriumban dolgoztam, a Köjálnál. Az is érdekes volt.
RM Nem félt?
IÉ Nem: ha betartottad a szabályokat nem volt veszélyes.
RM A hetvenes évek második felében járunk, ami színházi és zenei szempontból is igen izgalmas korszak volt. A magyar rock fénykora. Már akkor is vonzották a zenészek?
IÉ Persze, de az édesanyám eleinte nem akart elengedni Bergendy-koncertekre, illetve a különböző klubokba, mert féltett a hosszú hajú fiúktól.
RM Nem elég, hogy Bergendy-klubba jár, de még a színművészetire is jelentkezett! Volt okuk aggódni.
IÉ Anyám támogatott. Apai nagymamám, aki Putnokon élt, és nagyon nagy szegénységben nevelte föl a három gyerekét, már kevésbé. Amikor felvettek, boldogan meglátogattam, hogy elújságolhassam neki a nagy hírt. Sose felejtem el, ült egy sámlin, pucolta a krumplit, és mikor elmondtam, hogy felvettek a színművészetire, felnézett rám a hatalmas kék szemével, és azt kérdezte: k. leszel lányom? Fogalmam sincs, mitől alakult ki benne ilyen kép erről a szakmáról, de nagyon édes volt a nagymamám! Mikor az első autóval lementek hozzá a rokonok, megkérdezte, hogy melyik az eleje, hátulja. Budapestre soha nem akart feljönni, mert biztos volt benne, hogy az emeletes házak előbb-utóbb leszakadnak.
RM Látta magát játszani?
IÉ A nagyszüleim nem láttak, édesapám sajnos nagyon korán meghalt, ezért ő sem látott a színpadon, anyám viszont igen. Sokszor eljött Miskolcra, Kaposvárra, fényképeket gyűjtött, újságcikk-kivágásokat.
RM Azon prózai színésznők közé tartozik, akik énekes szerepekben is kiválóak.
IÉ Igen, prózai tagozaton végeztem, de valahogy a véremben van a zene.
RM Tanult muzsikálni, járt énektanárhoz?
IÉ Csak a főiskolán. Apám, akitől a nyelvérzékemet is örököltem, szintén sose járt zenetanárhoz, mégis kiválóan játszott zongorán, orgonán, táncdalénekes akart lenni. Aztán lemondott róla, és közgazdász lett.
RM Első férje, Müller Péter Sziámi mesélte, hogy folyamatosan próbálja magát rávenni arra, hogy készítsenek egy lemezt.
IÉ Ő mindig megpróbál mindenféle csínyekbe belevinni. Többe sikerült is, hiszen Anna lányunk révén már van egy közös unokánk. Most tíz hónapos, nagyon nagy kaland.
RM Úgy tűnik, kedveli a kalandokat. Hogyan találkoztak Sziámival, aki az URH nevű underground zenekarban bosszantotta a besúgókat?
IÉ Hát ez a szerelem… Főiskolások voltunk mind a ketten. Rövid életű házasság lett belőle, de legalább megszületett Anna lányunk.
RM Ő mivel foglalkozik?
IÉ Fel sem tudnám sorolni. Rengeteg mindennel. Pár éve kiment Angliába, ahol idős embereket gondoz. Ott találkozott a párjával.
RM Egy angol sráccal?
IÉ Walesivel, aki filozófia–kultúrantropológia szakon végzett, de most egy éttermet vezet. Ott sincs kolbászból a kerítés. Előbb-utóbb biztosan váltani fognak, de még pici a baba.
RM Nem ijedt meg attól, hogy nagymama lett? Állítólag a szép nők rettegnek az idő múlásától – igaz, ezzel a csúnya férfiak sincsenek másképp.
IÉ Valamelyik nap találkoztam egy ifjúkori kollégámmal. Fenn a Várban sétáltunk a kutyámmal, és messziről néztem, hogy hú, de jól fest a vállig érő ősz hajával. Egyértelmű, hogy lehet szépen is öregedni. Ráadásul régóta vártam arra, hogy végre nagymama legyek.
RM Hogy tud az unokájával találkozni?
IÉ Repülőre kell ülnöm. Ők most voltak itthon, én talán karácsonykor tudok menni. Az a jó a 21. században, hogy sok a technikai vívmány, például Skype-on minden áldott nap tudunk beszélgetni.
RM Másik nevezetes volt párja is zenész – Hobo. A Vadászat című lemezén még énekelt is.
IÉ Büszke is vagyok arra, hogy a Vadászat számainak írásánál jelen voltam, sőt, valóban énekeltem is a lemezen. A szövegek nagyja ott született a Budapest–Miskolc expresszvonaton. Én akkor ott dolgoztam, Hobo pedig jött látogatni, vagy utaztunk együtt haza. Akkor még nagyon hosszú volt az a vonatút, azalatt írogatott.
RM Ahhoz is volt köze, hogy Hobo életművében mára a zenével egyenrangú helyet foglal el a színház?
IÉ Szerintem ehhez semmi közöm sem volt. Ő ilyen. Tulajdonképpen mi is akkor találkoztunk, amikor Bányai Gábor rendezett egy darabot a Miskolci Kamaraszínházban, ahol Hobónak egy lemezlovast kellett eljátszania. Jól állt neki nagyon. Én meg társulati tag voltam, és ott jöttünk mi össze. Látom, most egy Csokonai-estre készül.
RM Egy kicsit keresgéltem a neten az interjú előtt, és fölugrott egy női szerző blogja. Többek között azt írta benne, hogy tizenhét évesen a barátnőjével rajongtak Hobóért, és azt tervezték, hogy kilökik a kapcsolatból a feleségét, Igó Évát. Ha erről nem is tudott, de volt hasonló élménye?
IÉ Soha nem voltam féltékeny. Ez a dolguk a fiataloknak. Vannak idolok, akiket meg kell hódítani. Vagy legalábbis álmodozni róla.
RM Szerencsére saját jogon is idol, nagyon sokat játszik.
IÉ Amikor megy az évad, akkor egyfolytában bent vagyok a Vígszínházban. Most kezdünk próbálni egy új darabot Mohácsi Jánossal. Közben ott a Mikve, a Képzelt beteg, a Sógornők, az Össztánc. A Dzsungelben már nem játszom, de van Padlás, vagy száz éve, és fut a Fátyol nélkül is.
RM A Mikve egy rituális zsidó fürdőben játszódik, a Fátyol nélkül pedig arab környezetben; érdekes.
IÉ Most különösen az. A Fátyol nélkült idén már játszottunk egyszer, és mindannyian észrevettük, hogy sokkal nagyobb, illetve egészen másfajta érdeklődés sugárzik a nézőtérről, amióta így megváltozott a világban a helyzet.
RM Vannak sztereotípiáink az iszlám világról, de nem tudjuk, hogy valójában milyen az ő életük. Ez a darab pedig arról beszél.
IÉ Még a lépcsőn is ültek nézők, és észrevettük, hogy zavarba ejtően figyeltek; ez most egészen más. Jó, hogy a Vígszínház ilyen darabokat is játszik.
RM Ráadásul kiváló női szerepek vannak mindkét darabban.
IÉ A világirodalomban sokkal több a férfiszerep, sőt, bizonyos életkorban már szinte nincsenek is klasszikus női szerepek. Nagy dolog, hogy a Vígszínházban minden színésznő kap valamilyen fontos feladatot.
RM És ennek véletlenül sincs köze ahhoz, hogy a színházat Eszenyi Enikő igazgatja?
IÉ Dehogy nincs! Ő talált rá az Augusztus Oklahomában című darabra is. Ezt már sajnos nem játsszuk. Pap Vera már nem él, és nélküle nem lenne ugyanaz az előadás… Eszenyi valóban gondolkodik azon, hogyan tud feladatot adni a kolléganőinek, ami fantasztikus dolog.
RM Nézőként is jár színházba?
IÉ Persze. A Találkozást még nem láttam, de hallottam, hogy nagyon jól sikerült az előadás, kiváló a rendezés, és Börcsi (Börcsök Enikő) is zseniális benne. Járok más színházakba is, illetve, ha lehet, akkor olvasok. Moziban nagyon régen voltam, pedig vannak jó magyar filmek. Kicsit lelassultam, de állati jólesik. Szóval, ha azt kérdezi, hogy milyen érzés idősödni, akkor elmondhatom, hogy boldog vagyok. Régen mindig röhögtünk azon a szövegen, hogy ha öregkorodban egy reggel arra ébredsz, hogy nem fáj semmid, akkor már nem is élsz. Ez van, ezt tudomásul kell venni.
RM Meglehetősen eltúlozza a korát!
IÉ Sajnos nem. Megtanultam a koromnak megfelelően viselkedni: amikor lehet, akkor otthon maradok, olvasok, néha internetezem, kutyát sétáltatok, és köszönöm, nekem ennyi elég. Sehol egy buli, sehol a nagy társasági élet. Ez van. Nekem már nem kell az oroszlán is, hogy a Szentivánéji álommal egy színházi hasonlatnál maradjunk. Jól érzem magam a bőrömben.
Még nincs hozzászólás