Malacok a szalmában, és a bökdöső csacsi
Elviselik, ha egész nap bámulják őket, éjjel aztán biztosan megbeszélik egymás közt, milyen strapás ez az ünnepi hajsza. Az "élő" betlehemek legnépszerűbb szereplői, a szamarak, a malacok, és a kecskék idén is beköltöznek néhány napra a fővárosba. De vajon kik ők, és honnan jönnek?
Kénytelen vagyok figyelmeztetni minden kedves olvasót, hogy „a nyugalom megzavarására alkalmas, veszélyesen édes képek és történetek következnek”. Állatkalandunk a Budapest határában – tulajdonképpen a világ végén – lévő lovardában, tanyán kezdődik, egy nagyon hideg, novemberi reggelen. A főszereplők még boldog hétköznapjaikat élik.
A kutya, aki répát eszik
Makai Dezső bácsi, a tulajdonos, nagyon kedvesen fogad minket, de türelmünket kéri, amíg elbúcsúzik a gazdától, aki a reggelit hozta az állatainak. (Akik minden bizonnyal jóllaktak már, látva az üres takarmányosládákat a gazda teherautóján.) Várakozás közben nézelődünk, és közelebbről is megismerkedünk Mázlival, aki rögtön a bizalmába fogad, törleszkedik hozzánk, várja a simogatást, és a fülvakarást, megpróbál felmászni a lábunkon, majd elégedetlen vakkantásokkal tiltakozik, amikor visszatoljuk a mancsait a földre.
A következő pillanatban furcsa dolog üti a meg a fülünket, az egyik gondozó fiú nevetve hívja fel a figyelmet Bikficre, illetve egészen pontosan arra, hogy a jól megtermett kölyökkomondor éppen répát reggelizik. A gazdája azonban semmin se csodálkozik. Elindulunk felfedezőutunkra a karámok, istállók között – velünk tart Mázli, illetve hasonszőrű barátja, Csufi is.
Dezső bától azt kértem, mutassa meg azokat az állatokat, amelyeket majd elvisz a budapesti Palotanegyed karácsonyi vásárán felállított betlehemhez, és amíg sétálunk a kecskék-juhok lakhelye felé, róla is többet megtudok: immár több mint tizenöt éve jár rendezvényekre az állataival – eleinte csak lovakat, pónikat vitt, valamint csikóikat, mintegy „gyerekcsalogatónak”. „Aztán a rendezvényszervezők elkezdtek ajánlgatni engem egymásnak, szájhagyomány útján terjedtem. Azóta a téli betlehemezéseken kívül óvodákba, családi napokra, vagy például a Nemzeti Vágtára is rendszeresen viszünk állatsimogatót.”
Időközben megérkeztünk a kameruni és holland törpekecskékhez, amelyek igazi, hortobágyi racka juhokkal laknak együtt – a gazda kisebbik fia, Dani mindjárt kiengedi őket legelni. Fotós kollégám pedig a megfelelő helyet keresi a tökéletes vonulós-terelős kép elkészítéséhez, ami végül nem sikerül igazán jól, mert az említett kérődzők igen önfejű állatok, és ellenkező irányba indulnak el, mint vártuk, köszönhetően a két rosszcsont kutyának. Tudniillik Mázli és Csufi megzavarta őket. „De az embertől nem félnek – mondja Dezső bá –, szabadon tartott állatok, mindennap foglalkozunk velük, hozzá vannak szokva az emberi kézhez, barátságosak. Sőt, igénylik a csemegét, a simogatást, még a racka juhok is szoktak pitizni a gyerekeknél!”
Gyerekszoba az Ötvenhatosok terén
A következő lakók, amelyekkel találkozunk, Bársony és Csizo: anyaláma, és két hónapos kölyke. Jóllehet ők nem a betlehem hagyományos állatai közé tartoznak, így a kedves olvasók nem is igen találkozhatnak velük a karácsonyi vásáron, meg kell ismernünk őket, mivel igen különleges a történetük. Csizo idén szeptemberben született a budapesti Ötvenhatosok terén, a Nemzeti Vágta kellős közepén, amivel egy szempillantás alatt médiasztár lett. Nevét a születésénél segédkező Csilláról és Zoliról kapta. Dezső bá azt is elmesélte, hogy az állatsimogató munkatársai mellett a postások egy külön sátorban valódi gyerekszobát rendeztek be Csizónak.
Míg édesanyja nyugodtan és a maga fontosságának tudatában hagyja, hogy fotózzák, Csizo összevissza sétafikál, szökdécsel, ugrándozik, szagolgat – mindenre kíváncsi. Aztán egyszer csak betéved Fáraó, a gyönyörű welsh póni kifutójába, aki nem köszönti kitörő örömmel a kajla lámát. Szerencsére, még mielőtt bármi baj történne, Daninak sikerül a kerítésen kívülre varázsolnia Csizót. Később még egy lámával találkoztunk, Öcsivel, aki szintén nem köp, ellenben szeret puszit adni. Ottlétünkkor éppen Danival került igen bensőséges kapcsolatba.
De ha már a kölyköknél, kisállatoknál tartunk, megnézzük a kilenchetes kismalacokat. Illetve csak néznénk, ha nem lennének elbújva a szalmában… Persze, amikor megzavarják a reggeli pihenésüket, hogy holmi fotós csináljon róluk pár képet, éktelen visítozással adják a gazdájuk tudtára, hogy nem tetszik nekik az ölbevétel, és a hideg levegő. „Nem vagyunk megijedve, csak hangoskodunk, igaz?” – csitítja őket Dezső bácsi, majd a kedves olvasók megnyugtatására közli, hogy belőlük egészen biztosan nem lesz karácsonyi malacsült.
Négylábúak a jászol körül
A mellettük lévő faketrecben, szintén a szalmába bújva, egy nagy nyúl mellett apró, fekete foltokat fedezek fel – és valóban, kiderül: olyan pici nyuszik, hogy még a szemük se nyílt ki.
Ezután következik reggeli kalandunk legnagyobb meglepetése: eddig nem árulták el nekünk, de hajnalban született három kecskegida. Már eddig is nehezen bírtam magammal, de látva a botladozó, mini, végtelenül aranyos kiskecskéket, muszáj felvennem egyet, és megsimogatnom. Ilyenkor előjön a bennem lakó ötéves kislány – amivel, gyanítom, nem vagyok egyedül.
Végül, de nem utolsósorban, a betlehemi jászolt belehelő csacsikhoz is elvezet minket Dezső bá. „Itt vagyunk, kérem, mi, a szamarak: Csibi és Csili” – mondja, a lucernabálákból békésen reggeliző anyát és lányát bemutatva. Ám nem holmi mezei, szürke szamarakról van itt szó: a két gyönyörű, vörösesbarna színekben pompázó állatról. Miközben őket nézem, hirtelen valami furcsát érzek a gyomorszájam környékén: egy harmadik csacsi – mint később kiderült, Juci, a korelnök – bökdös az orrával. Gyorsan megsimogatom, amit boldog bólogatással nyugtáz, majd továbbindul a gazdája felé, akivel eljátssza ugyanezt.
Azonban – legnagyobb sajnálatomra – itt vége is szakad a privát állatsimogatósdinak, szerencsére csak egy időre. Tudniillik advent első vasárnapjától kezdve minden hétvégén meglátogathatom őket a Mikszáth tér karácsonyi forgatagában – ahol önök is találkozhatnak velük. És ha jól figyelnek, talán még azt is meghallják, miről beszélgetnek egymás közt…
Még nincs hozzászólás