Luther Márton fája - A karácsonyfa története
Hiába fogadkozunk mindig karácsony előtt, hogy nem állítunk több fát - mert védjük a környezetet, mert már felnőttek a gyerekek -, újra és újra elcsábulunk. Karácsonyfa nélkül ugyanis elképzelhetetlen a szeretet ünnepe.
A fenyő látványa és illata, a gyertyák fénye, a csillogó, színes díszek, az alatta elhelyezett vonzó ajándékcsomagok a karácsonyi hangulat elmaradhatatlan részei. Az ünnep lényegét fejezik ki: a szeretteinkkel való meghitt együttlét örömét.
A karácsony egyik legszebb jelképe a feldíszített fenyőfa templomban, otthon, utcán, téren, üzletben, kirakatban, képeslapokon – mindenütt az ünnepet hirdeti. Vallásra, felekezetre való tekintet nélkül. A csillogó levelű örökzöldek, így a fenyő is, ősidők óta a természet újjáéledésének szimbólumai. A téli napforduló idején ugyanis csak a bogyós gyümölcsöt hozó örökzöldek mutatnak életjelenségeket. Az ókorban a rómaiak magyalágakkal díszítették a házaikat és templomaikat a december végén tartott örömünnep, a Saturnalia idején. Ebből a korból származik az ajándékozás és a közös éneklés szokása is. A korai napfordulós ünnepekben kiemelt szerepet kapott a fény, ezzel ünnepelték a nappalok hosszabbodását, a jó győzelmét a gonosz erők felett.
A kereszténység elterjedésével a pogány ünnep az új vallás elemeivel keveredett. Az örökzöldek varázserejébe vetett hit fennmaradt, de ezek más jelképek hordozóivá is váltak: a gyermek Jézus születéséhez kapcsolódtak, ugyanakkor a szúrós magyal a szenvedésre, a töviskoszorúra is utalt. A fagyöngy, a béke és a barátság jelképe, a karácsonyi ünnepi díszítés része lett. Az örökzöldek ágait karácsonykor bevitték a házba, s a mennyezetre függesztették, mivel a hiedelem szerint szerencsét hoznak. Mindmáig élő szokás, hogy a karácsonyfát csak december 24-én, karácsony vigiliáján viszik be a házba, és csak január 6-ig, vízkeresztig maradhat ott, különben szerencsétlenséget hoz.
Egész fákat már a 12. században díszítettek a Felső-Rajna vidékén – ekkor még magyalfát, nem fenyőt. A fenyőfaállítás szokása hozzávetőleg négyszáz éves történetre tekinthet vissza. Mai változata Németországból származik. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát. Ez ugyan a 16. század közepén jelent meg a protestánsoknál, de csak a 19. századra vált elfogadottá a katolikusok körében is.
Magyarországon először Brunszvik Teréz állított karácsonyfát a kisdedóvójában, 1824-ben. 1860 karácsonyán a Madeira szigetén gyógykezelésen tartózkodó Erzsébet királynénak férje, Ferenc József feldíszített fenyőfát küldött. A faállítás szokássá csak 1867 után vált az arisztokrata családok körében. Kezdetben a városokban, főleg a nagypolgári otthonokban, majd a középpolgároknál, s csak később terjedt el szerte az országban. A huszadik század fordulóján már megjelentek az utcai karácsonyfavásárok is.
A karácsonyfa díszítményei egyaránt hordoznak pogány és keresztény jelképeket. Kezdetben főleg a temékenységre utaló díszeket függesztettek rá tojást, almát, diót, mogyorót. Ezek közül a paradicsomi fára is utaló alma vált a karácsonyfa legfontosabb díszévé. A gyertyák a fény, a csillagos ég jelképeiként jelentek meg rajta, a karácsonyfa csúcsát díszítő csillag pedig a betlehemi éjszaka szimbólumaként. A díszítmények palettája az évszázadok alatt egyre színesedett.
Tarka üveggömbök, csillagszórók, szalagok, mézeskalács figurák, habcsók, árvalányhaj, fából, fémből, textilből készült díszek kerültek az alma, az aranyozott dió meg a gyertya mellé. Majd a hungarikumnak tartott, elengedhetetlen szaloncukor. Az ezüst- és aranyfóliába csomagolt édességet kézzel formázták a főzött, ízesített cukormasszából. A 19. század végén Stühmer Frigyes cukrászmester csokoládégyárából kerültek ki az első, géppel készült szaloncukrok. A Gerbeaud cukrászdának szállított ünnepi finomságokat Jókai Mór szalonczukkedli-nek nevezte. Annyira népszerűvé vált, hogy még a legínségesebb időkben is készítettek karácsonykor szaloncukrot otthon a háziasszonyok.
A 20. század nem hozott lényegi változást a karácsonyfa terén. Hacsak azt nem, hogy a század első felének üvegből és természetes anyagokból, nagy gonddal készült, míves díszeit egyre inkább felváltották a fém és a műanyag tömegtermékek.
Manapság rohanóvá vált életünkben jobbára Kinában gyártott műanyag karácsonyfákat díszítünk, készen vett díszekkel. Az ajándékok nagysága válik egyre fontosabbá. Pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni az ünnepre való közös készülődés fontosságát. A meghittségét, ami az ünnep lényege. A hagyományok megőrzését és tiszteletét, ami az állandóság és a folytonosság alapja. Az év legfontosabb ünnepének főszereplője ma is a feldíszített karácsonyfa, december 24. legszebb eseménye pedig a gyertya meggyújtása és szeretteink köszöntése a fa előtt.
Még nincs hozzászólás