Legelsők az elsők között
Rendkívüli nők voltak. Zenészek, olimpiai bajnokok, orvosok, pedagógusok. Valamennyien elsők a szakmájukban. Mégsem ismerjük őket. Talán a nevüket hallottuk már, de azt, hogy életük miféle küzdelmekkel telt, kevesen tudják. Pedig életük kész regény. Megérdemlik, hogy írjunk róluk.
Czinka Panna, a világ első cigányprímása
Korának meghökkentő jelensége volt a tizennyolcadik század első felének talán legismertebb asszonya, Czinka Panna. Fellépésein, az előkelő arisztokraták estélyein mindig fiúruhában jelet meg, pipázott és hangszere, az Amati-hegedű virtuóza volt. Tehetségét valószínűleg öregapjától, Barna Mihály prímástól örökölte.
Már kislányként, olyan tisztán hegedült, hogy földesura Rozsnyóra küldte tanulni. A kislányt a város messze földön híres karmestere oktatta. Tizenkét éves korára olyan tökéletesen játszott, hogy nem győzte elfogadni a meghívásokat. 14 évesen ment férjhez egy cigányzenészhez, akivel megalakították a világ első cigányzenekarát, amelyben két hegedűs, egy cimbalmos és egy bőgős játszott. Hírük szájról szájra terjedt, messze földre hívták játszani őket.
Czinka Pannáért versengtek az arisztokrata házak, ha estélyt adtak. Azt gondolhatnánk, hogy talán nemi identitásával nem stimmelt valami, de ez tévedés. Remek feleség és anya volt. Gyermekei valamennyien kiváló zenészek lettek, későbbi zenekarában már ők kísérték.
Földesura házat épített számára, és bandájának minden második esztendőben új vörös ruhát is csináltatott. Sok pénzt keresett, és mivel takarékos volt, szép vagyont hagyott övéinek. Végrendeletében meghagyta, hogy díszruhájában gyémántos gyűrűvel temessék el, s melléje kedves Amati-hegedűjét is, melyet Csáky bíbornoktól kapott ajándékul. Így is történt.
Életéről Kodály daljátékot írt, de alakját filmen, könyvben, népszínművekben is megidézték. Sőt Sajógömörben, születése helyén szobra is áll. Endrődi Sándor 1897-ben ezt írta róla: „Czinka Panna hegedűje, hegedűje, mintha csak a sátán maga hegedülne: bűbájol a ringatója, bolondít a keserűje.”
Lehet, hogy hegedűjátékáért a középkorban máglyán égették volna meg, hiszen, úgy tudott hegedülni, hogy az csak a sátán műve lehetett.
Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő
Grófkisasszonyként született épp egy évvel a 1848-as szabadságharc előtt. Sokat betegeskedő, tüdőbajos édesanyját szinte csak az ágyban, gyengélkedve látta. Talán ez volt az oka, hogy a kislány Vilma már gyerekkorában orvos akart lenni, egy olyan korban, amikor a lányok még érettségi bizonyítványig sem juthattak el. Hiába jártak drága magánintézetbe, mint ő is.
A lányok dolga elsősorban a jó férj megszerzése volt. Vilma is férjhez ment 18 éves korában Szilassy György földbirtokoshoz. Három gyermeket szült, de közülük csupán egy fiúcska érte meg az iskoláskort. Gyermekeinek korai halála csak tovább erősítette benne a vágyat, hogy orvos lehessen.
Ez Magyarországon elképzelhetetlen lett volna. Abban az időben, tehát a tizenkilencedik században, csupán a zürichi egyetem vett fel női hallgatókat. Végül férje és apja engedélyével ugyan, de anyagi támogatásuk nélkül útnak indult Svájcba. Eladta családi ékszereit, hogy utazását finanszírozni tudja, de így is szinte nyomorban élt. Ekkor és részben ezért váltott a vegetáriánus életmódra.
Végül kitartása meghozta az eredményt. 1879-ben megkapta orvosi diplomáját, és hazatért Magyarországra, ahol a kultuszminiszter, Trefort Ágoston, visszautasította kérelmét diplomája honosítására. Azt javasolta az első magyar diplomás orvosnőnek, hogy végezze el a bábaképzést, így félig legálisan, és gyakran honorárium nélkül praktizálhatott.
1880-ban legalább magánúton sikerült itthon leérettségiznie. Mivel férje sem támogatta ambícióit, elváltak. Még egyszer férjhez ment, akkor már ahhoz, akibe beleszeretett, és saját elhatározásából. Wartha Vince vegyészmérnökkel kötött házasságából egy kislánya született. A bátor asszony a gyógyítás mellett az Országos Nőképző Egyesületben betegápolást, gyermekgondozást, fertőző betegségekkel kapcsolatos tudnivalókat oktatott, de a mindennapos higiénia, a testápolás és egészséges étrend fontosságát is hirdette.
1895-ben elérkezett a külföldön megszerzett diplomák honosításának az engedélyezéséről szóló törvény. Így Magyarországon is leszigorlatozott, és Ferenc József jelenlétében első nőként átvehette itthon is az orvosi diplomáját. Az első világháború idején 65 évesen elvégezte a hadi sebészeti tanfolyamot, vidéki városokban szervezett betegmegfigyelő központokat.
1922-ben halt meg, utolsó lakhelyét emléktábla jelöli. S bár nemcsak orvosként tett meg mindet a nőkért, de részben neki is köszönhető, hogy a nők munkát vállalhattak, továbbtanulhattak vagy akár diplomát is szerezhettek.
Dr. Ungár Margit, az első női ügyvéd
Az első ügyvédi diplomát rózsaszínű selyembe burkoltan, aranyszalaggal átkötve 1928. június 24-én kapta meg a legelső női ügyvéd, dr. Ungár Margit. A fiatal hölgy a korabeli újságok beszámolója szerint férfias határozottsággal, kifogástalanul megfelelt az ügyvédi vizsga kérdéseire. S ez akkora szenzáció volt, hogy még a lapok is beszámoltak róla.
Egy sportújságíró például így: „A férfipályán mozgó nő figuráját valahogy úgy képzeli el az ember, ahogy azt – az utóbbi időben igen gyakran – a színpadról deklamáltatják a szellemes és kevésbé szellemes színpadi szerzők. Szóval végy egy adag szikárságot, keverj hozzá egy háromdioptriás cvikkert, lásd el valódi disznóbőr aktatáskával, az egészet rakd bele egy jóval térden aluli szoknyába, rakj elé hangkellemesítőt és egy modern gyártmányú beszédgyorsítót – és megkapod őnagyságát, az ügyvédet.”
Kellemesen csalódni nagy gyönyörűség. Ungár idővel a női egyenjogúság magyarországi élharcosa lett. Ő fogalmazta meg a házasságon kívül született gyermekek védelméről szóló parlamenti előterjesztést. És ma már furcsának tűnhet, hogy minden erejét bevetette, hogy a nők megkapják a választójogot és a szabad pályaválasztás lehetőségét.
Az első magyar ügyvédnő sem tudta elkerülni az akkori magyar zsidók sorsát: 1939 nyarán a „zsidó ügyvédek névjegyzékébe” került, majd a nyilas hatalomátvétel után, 1944 októberétől egy csillagos házba telepítették. De ő és férje is túlélte a háborút.
Tagja lett az egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottságnak. 1953-ig még férjével közösen, majd nyugdíjba vonulásáig, 1962-ig önállóan, illetve egy ügyvédi munkaközösség tagjaként praktizált. Megírta A nők jogi helyzete Magyarországon Szent István korától napjainkig című könyvét, amelyben külön fejezetben foglalkozott a zsidó nők életkörülményeivel.
Humorát élete végéig megőrizte. Egy vele készült interjúban házasságáról szólva ezt mondta: „amikor én férjhez mentem, nem beszéltek annyit a női egyenjogúságról, törvény sem determinálta, de a Vágó–Ungár családban jogerőre emelkedett.” Súlyos betegség után 1969 májusában halt meg.
Torma Zsófia, a világ első régésznője
Azt szokták mondani, a történelmet mindig a győztesek írják. S tegyük hozzá, érdekeik szerint. Hiszen a múlt, különösen a régmúlt emlékeit sokféleképpen lehet magyarázni. Torma Zsófiának, a világ első régésznőjének egész élete egy olyan elmélet igazolásának jegyében telt, mely elmélet a mai korszerű kormeghatározási módszerekkel nyilvánvalóan téves. Ereje, szorgalma, munkássága mégis lenyűgöző.
Az 1832-ben született Zsófia egész életét a tudománynak szentelte. Soha nem ment férjhez, pedig akkoriban ez szinte bűnnek számított, és ezért örökösen gúnyolódás kereszttüzébe került. Zsófiát már kislánykorában lenyűgözte történész édesapjának munkája, és elbeszélései, melyek a régmúltról szóltak.
A nemesi család Szászvárosban élt, Zsófia ezért a Hunyad vármegyében található Tordos és Nándorválya környékén kutatott. Folyamatosan képezte magát, az akkoriban tudományosan igazolt módszereket használta, németül, franciául és angolul olyan tudósokkal levelezett, mint például Heinrich Schliemann, Trója feltárója. Haláláig tájékozott volt a hazai és külföldi szakirodalomban, művelt, tanult, szaktudósokkal folyamatosan konzultáló archeológusként élt.
Tordos őstelepét ő tárta fel. Sok ezer leletre bukkant, amelyekből bizonyítottnak látta, hogy a terület őslakosai kapcsolatban álltak az asszír-babilóniai és sumer írásbeliséggel. Az általa megtalált ősi székely–magyar rovásírás miatt állította, hogy a magyarok sokkal korábban a Kárpát-medencében élhettek, mint gondolták. Régésztársai gyűlölték, amiért szembeszállt az ősi finnugor örökség elméletével.
Eredményeit a Budapesten rendezett Nemzetközi Ősrégészeti Kongresszuson mutatta be. Itt komoly szakmai féltékenységgel találta szemben magát. A szokatlannak ható elmélet terjedését szerették volna megakadályozni, ezért nem közöltek tudományos eredményeket, könyveket, tanulmányokat Torma Zsófia tollából.
1889-ben a német antropológusok bécsi kongresszusán tartott előadást, olyan kevesen voltak rá kíváncsiak, hogy csak a Kossuth Lajostól kapott vigasztaló levelek tartották benne a lelket. Tulajdonképpen csak halálának évében, 1899-ben ismerték el, amikor a kolozsvári egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktorrá nevezte ki. Erre ő csak annyit reagált, „Ez már holt lóra patkó”
Simon Böske, az első európai szépségkirálynő
A huszadik század harmincas éveire beköszöntött a kor, amikor a nők felszabadultak a rájuk kényszerített női szerepek alól. Már cigarettázhattak, vezethettek autót, motorozhattak, sportolhattak és járhattak nadrágban is. A kor szépségideálja a magas, karcsú, sportos nő. Az első európai szépségkirálynő, a magyar Simon Böske ennek az elvárásnak mindenféle beavatkozás nélkül megfelelt.
Keszthelyen, Simon Sándor járási tiszti főorvos és Hoffmann Janka leányaként született Böske minden helyi szépségversenyt megnyert a Balaton körül. Természetes volt hát, hogy a lány ott volt 1929-ben az első nagy magyar szépségverseny több mint kétezer jelentkezője között. Az elő zsűri által kiválasztott 218 lány a verseny döntőjére a Színházi Élet Erzsébet körúti székházába érkezett, ahol a lányokat januári hideg ellenére akkora tömeg várta, hogy ki kellett vezényelni a rendőrséget.
A döntő helyszínére csak meghívóval lehetett bemenni. A zsűri olyan, a kor kiválóságai közé tartozó urakból állt, mint Beöthy László a Vígszínház igazgatója, ott volt a bírálók között Márkus Emília, a kor ünnepelt színésznője, Hegedűs Gyula, Heltai Jenő, Erdei Grünvald Béla, Lengyel Menyhért, Zilahy Lajos, és rajtuk kívül is grófok és a színházi, irodalmi és sajtóélet képviselői. Nevük rangot adott az eseménynek.
A többfordulós, kiesős verseny győztese a tizenhat éves Böske lett. Amikor megkérdezték tőle, hogyan készült föl a versenyre, azt válaszolta, hogy megtanulta kirúzsozni a száját. A párizsi Miss Európa-választásra szándékosan egyszerű ruhát csináltatott, mert azt gondolta, hogy nem a ruhakölteményeknek kell megnyerni a versenyt, hanem a szép lányoknak. Igaza lett, tizenhat ország indulója között ő, a legszerényebb lett az első.
Magyarországra érkezésekor hatalmas ünneplő tömeg várta, a Keleti pályaudvarra ekkor is rendőröket kellett kivezényelni, hogy lecsitítsák az ünneplő tömeget. Néhány hónappal a párizsi verseny után Miss Amerikával is összemérte szépségét. A zsűri nem tudta eldönteni, hogy melyikük szebb. Így aztán az 50 ezer frankos fődíjat megosztva kapták.
Az első magyar Európa szépe természetesen rengeteg felkérést kapott európai és amerikai filmszerepet felkínáltak számára, de ő egyiket sem fogadta el. A bizonytalan kimenetelű karrier helyett inkább hazautazott, és férjhez ment egy textilkereskedőhöz, de rövid idő után elvált.
Második férjével Jób Dániellel, a Vígszínház művészeti igazgatójával a nagy tudású, és nagy hírű művészeti igazgatójával boldogan élhettek volna, de közbeszólt a II. világháború. S bár túlélték a holokausztot a bujkálás során egészsége megromlott. Férje 1955-ben meghalt. Ő agysorvadása miatt egyre rosszabbul mozgott, beszélt, s mindenkitől elfeledve és elhagyva 61 évesen halt meg.
Steinschneider Lilly, az első magyar női pilóta
A tizenkilencedik század utolsó évtizedében született Steinschneider-Wenckheim Helene Ilka életveszélyes foglalkozást választott. Ő lett Magyarország és az Osztrák–Magyar Monarchia első női pilótája. Jómódú paplangyáros második gyermekeként a gazdag úri kisasszonyok szokásos életét élte, mígnem 1910-ben egy Budapesten megrendezett nemzetközi repülőversenyen rabul ejtette a repülés.
Mivel a pilóták akkortájt mindig vittek magukkal bátor és pehelysúlyú ifjú hölgyeket, Lilly először így ülhetett repülőgépre. Az élmény annyira lenyűgözte, hogy elhatározta, pilóta lesz. Beiratkozott a Bécsújhelyen indított pilótatanfolyamra, hol elsajátította a repülés alapjait. 1912-ben letette a pilótavizsgát. A jeles esemény dátuma később drágakövekkel kirakott, repülőgépet ábrázoló nyakékére is felkerült.
Engedélyén még alig száradt meg a tinta, amikor benevezett a Magyar Aviatikai Szövetség által 1912. augusztus 20-ára, a rákosi repülőtérre szervezett nemzetközi repülőversenyre. A nagy érdeklődéssel várt bemutatkozás azonban elmaradt, mert az apja által vásárolt repülőgép nem érkezett meg időben. Első nyilvános felszállására Nagyváradon került sor. Akkor hatvanméteres magasságban több mint fél órát töltött a levegőben. Ez annyira tetszett a nézőknek, hogy leszállás után a vállukon vitték a hangárokhoz.
Repülőbemutatókon, repülőhetek rendezvényein legtöbbször egyedüli nőként vett részt. Gyorsasági versenyeket nyert, nemegyszer az élete kockáztatásával. Az első világháború kitörésekor felajánlotta pilótaszolgálatát a Monarchia Hadügyminisztériumának, de aggódó apja közbenjárására az ápolónői munkával kellett beérnie.
A háború után egy gróffal kötött házasságot, akivel Prágában telepedtek le. Ezután felhagyott a repüléssel, szült egy kislányt, akivel 1939-ben a növekvő náci veszély elől Olaszországba menekült. Férje 1943-ban nyilatkozatban erősítette meg különélését zsidó származású feleségétől. 1945 után visszavonultan élt Dél-Franciaországban, 1977-ben Nizzában hunyt el.
A Steinschneider Lilly nevére kiállított 4-es sorszámú pilótaigazolványt jelenleg a budapesti Közlekedési Múzeum őrzi.
Elek Ilona, az első magyar olimpiai bajnok nő
Nem csak sportolónak volt kiváló. Az 1907-ben született olimpiai bajnok kardvívónk Elek Ilona lehetett volna zongoraművész is, ahogyan édesapja akarta. A Zeneakadémián zongoraművésznek tanult, de döntenie kellett, vagy vív, vagy zongorázik. A kettő együtt nem ment. Végül a vívószövetség elnökének rábeszélésére a vívás mellett döntött.
A válogatott edzője, Italo Santellini azonnal érezte kimagasló tehetségét. Ő mondta róla először, hogy született versenyző, aki edzéseken olykor hibázik, de versenyen soha. A Maestro, látva tanítványa versenyeken mutatott vívását, elragadtatottan mondta: „Csibi van primadonna, kell neki az a közönség”.
Három olimpián lépett pástra. 1936-ban Berlinben, öt nappal korábban végzett az első helyen, mint a magasugró Csák Ibolya. 1948-ban Londonban megvédte bajnoki címét, 1952-ben Helsinkiben pedig csak egy hibás bírói döntés fosztotta meg harmadik olimpiai aranyérmétől, mely negyvenöt éves korában világszenzáció lett volna. Élete végéig nem tért napirendre a dolog fölött.
Fantasztikus sportkarriert csinált. 1937 és 1956 között hat világ, öt Európa-bajnokságot és tíz magyar bajnoki címet nyert. Hat nyelven beszélt, gyönyörűen zongorázott. Visszavonulása után táncdalokat és sportindulókat komponált. A női kardválogatott kapitányaként elsők között választották be a Halhatatlanok Klubjába. A vívóvilág tisztelete és nagyrabecsülése övezte, azok is elismeréssel beszéltek tehetségéről, eredményeiről, akik a páston már nem láthatták versenyezni. Mindenki Csibinek becézte és imádta.
Sportpályafutásának befejezése után az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese volt. Testvérével, a szintén tőrvívó-világbajnok Margittal együtt írt önéletrajzi műve Így vívtunk mi címmel jelent meg 1968-ban. 81 évesen halt meg Budapesten. Emléktáblája az V. kerületi Deák Ferenc utca 15-ös számú házon látható, ott ahol utolsó éveiben lakott.
Slachta Margit, az első magyar országgyűlési képviselőnő
2020 végén a Filmarchívum nitro raktárának mélyéről előkerült egy filmesdoboz, melyen egy rövid, nem túl sokat mondó cím szerepelt: Ünnepség. A beazonosított és digitalizált filmtekercsen a magyar parlamentarizmus egyik fontos néhány perce látható. 1920. január 25-26-án tartották meg a nemzetgyűlési választásokat Budapesten 22 egyéni kerületben.
A választási szempontból csendes első kerületben heves küzdelem kezdődött, az egyik győztes párt, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának hivatalos jelöltje Slachta Margit, a Szociális Missziótársulat nővére lett.
Slachta Margit 1884-ben született lengyel származású, felvidéki, római katolikus nemesi családba. A tanítóképző elvégzése után német–francia szakos tanári képesítést szerzett, s előbb Győrben, majd Budapesten tanított. 1908-ban felhagyott a tanítással, hogy életét teljes mértékben a szociális munkának szentelje.
Fontosnak tartotta a politikában való aktív részvételt is, hiszen a szociális problémák valódi megoldását csakis azáltal látta megvalósíthatónak. Nem a nyomor enyhítését, hanem okainak megszüntetését tűzte ki célul.
1920 márciusában a férfiválasztókat is megszólította a Budai Vigadóban tartott, elsöprő erejű programbeszédével. Végül igen viharos előzmények után március 25. éjjelére megszületett az eredmény: a nemzetgyűlési választás az első kerületben Slachta Margit fényes győzelmével végződött.
Pedig az ellenjelöltek egészen az utolsó pillanatig minden eszközt bevetettek a választók megnyerése érdekében – még a plakátszaggatástól és a rágalomhadjárattól sem riadtak vissza –, fennen hirdetve, hogy „férfiember nőre nem szavazhat, még ha hivatalos jelölt is az illető”.
Képviselői mandátumának hivatalos átadására ünnepélyes nagygyűlést szerveztek a Várba, a Szentháromság térre, hogy választói körében, méltó keretek között vehesse át megbízólevelét az első magyar női képviselő. A Filmarchívumban megtalált tekercsen ennek az ünnepségnek a részletei láthatók.
Az eredeti beszéd a youtube-on megtalálható.
Még nincs hozzászólás