A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Láthatatlan tudattér a Hellinger-féle családállítás

Van néhány vadidegen a szobában, akik hirtelen az anyám, nagyanyám, apám, nagynéném helyett bámulnak rám, és pont azokkal az érzelmekkel. Mintha megsimogatnának vagy megrángatnának, odébb löknének vagy megölelnének. Éppúgy, ahogy a véreim tennék.

Fotó: Shutterstock.com

Hogy lehetséges ez? Lehetséges egyáltalán? Működhet? Valóságos? Az idegenek által megérthetem, mi bántja, mozgatja vagy inspirálja a felmenőimet, általuk megbocsátást nyerhetek, és levethetem a nyűgként rám ragadt sorsot, melyet nem érdemlek? Tömören ez a Hellinger-féle családállítás lényege.

Ez meg mi?

Ugyan már, badarság az egész. Butaság, boszorkányság, hülyeség. Mondják általában a köröttünk tébláboló férfiak. Mert ők csak a tudományban hisznek, a fizikában. Ami látható, mérhető, az van, ami nem látható, nem mérhető, az meg nincs. (Tisztelet a kivételnek.)

Csakhogy a fizika túlhaladt már azon az apróságon, hogy mi látható és mi nem. Tudományos kísérletek százait végzik, hogy megkeressék a magyarázatát hihetetlennek tűnő, mégis valós jelenségeknek. Épp a napokban láttam egy riportsorozatot a tévében arról, hol tartanak a tudósok, fizikusok, részecskefizikusok a közös tudat, vagyis a morfologikus mező feltérképezésében, amely minden élőlény múlt, jelen és jövőbeni tudását hordozza.

Azt már tudják, hogy az egyik leghatalmasabb erő, amely a világegyetemet mozgatja, a gravitáció. De nem a gravitáció eredménye, amikor a csapatban úszó halak egyszerre váltanak irányt, amikor a költöző madarak egyszerre indulnak kontinenseket átszelő útjukra, és találnak téli fészekotthonukba, és nem a gravitációnak köszönhető, amikor az állatok percekkel a cunami vagy a földrengés előtt fejvesztve menekülnek a hegytetőre, vagy a védelmet nyújtó domb mögé.

Minden ott van az Akashában

Létezik egy erőtér, amely van olyan jelentős, mint a gravitáció. Létezik egy végtelen tudatmező, amely minden élőlény számára elérhető, sőt, minél kevésbé agyaló, gondolkodó az az élőlény, annál inkább merítkezhet ebből a tudatból. Erről a tudatmezőről, kollektív tudatról értekezett C. G. Jung is, de erre utalnak az ősi, indiai Akasha-krónikáról szóló beszámolók is. Ez az alapja a megérzésnek, a jóslásnak, a ’déjà vu’ érzésének, a telepátiának, és mindennek, amire a ’bölcsek’ legyintenek, a kíváncsi és nyitott emberek viszont tág szemekkel figyelnek.

Láthatatlan tudatmező

Tehát ez a tudatmező, amelyről szó van, és amelynek létezését Rupert Sheldrake angol professzor is igazolta, ösztönös és kollektív emlékezetet közvetít. Az ő szavait sem akarták elhinni, amíg létre nem hozta egyedülálló gyűjteményét a tudatmező igazolására. Tehát nem kérdés, hogy létezik a kollektív emlékezet és a kollektív tudat, amelynek köszönhetően érzéseket, megérzéseket, emlékezetet, gondolatokat közvetít egymásnak minden élőlény a planétán.

A morfologikus mező teszi lehetővé Bert Hellinger családállítás programját is, ahol egy-egy családtagnak kinevezett idegen veszi át az akár már halott nagynéni vagy édesapa szerepét, méghozzá élethűen. A módszer eleme a rendszer, vagyis hogy a családtagokat egy közös családi lélek tartja össze és mozgatja, még akkor is, ha az egyes tagok már rég halottak, vagy távol élnek a család tagjaitól.

Hellinger szerint a családállítás során valójában a családrendszer tudattalanja képződik le, és fény derül olyan kötődésekre, tudattalan fogadalmakra, mások bűneiért való áldozatvállalásra, melyek ha a tudat felszínére kerülnének, gond nélkül elengedhetőek lennének. Ez az elengedés, megértés történik hát a családállításon, melyet sokszor könnyzápor kísér.

Berne sorsforgatókönyvei

Eric Berne, a tranzakcióanalízis pszichiátere több könyvet is írt a családi játszmákról, melyeket önkéntelenül űzünk, ha a sors révén belekényszerülünk. Életforgatókönyvek születnek így, és keserítik meg sok családtag sorsát, míg le nem leplezzük a játszmát, és nem kezdünk szabadon és bátran érezni, cselekedni.

Ezek a megkeserítő családi játszmák is mintha előre meg volnának írva, és ha valaki nem elég tudatos, áldozatul eshet a szintén nem tudatos gonoszságoknak. Hellinger családállítása során a Berne-féle játszmák is láthatóvá válhatnak. Ilyen lehet például a párkapcsolatok sikertelensége, a munkával kapcsolatos kudarcok, a szexuális problémák vagy a gyereknevelési anomáliák. Ezek a játszmák, mintha öröklődnének, apáról fiúra, anyáról leányra szállnak.

Idősebbről a fiatalra…

A Hellinger-féle módszer lényege, hogy a család is egy energetikai rendszer, mely csak adott módon képes működni. A család rendszere is állandóságra és egyensúlyra törekszik: az erő az idősebb felől halad a fiatalabb felé. Egyszerű példával, nem a gyerek dolga, hogy ellássa a szülőt, hanem fordítva. Amit a gyerek a szülőtől kap, azt a saját gyerekének kell majd meghálálni, továbbadni.

Fontos még, hogy minden családtagnak, akár élő, akár holt, helye kell, hogy legyen a családban. Ha valami okból ki lett szorítva onnan, a család egyensúlya megbomlik, és valaki más bűnhődik majd helyette, anélkül hogy tudna róla.

Fontos gondolat még, hogy a gyermek mindent tud, mindent hoz, ami a szülőben megvan vagy megvolt. Amit a szülők átéltek, megtapasztaltak, ott van a gyerekben a tudatmező által, még ha fogalma sincs róla. A szüleinket tehát – ha épp szeretni nem is tudjuk –, el kell fogadni és tisztelni, mert a megtagadás kirekesztést jelent, amitől borul az egyensúly. Ha az anyámat nem fogadom el, a nőkkel, ha az apámat, a férfiakkal lesznek visszatérő problémáim. Ugyanígy a nagyszülők és dédszülők, ükszülők sorsa is beleolvad az enyémbe, őket sem taszíthatom el.

A családdinamika rendje

A szeretet a rend egy része. Sokan úgy gondolják, hogy szeretettel túl lehet emelkedni a renden. Ez nem lehetséges. A szeretetnek meg kell hajolnia a rend előtt, hogy kibontakozhasson. Az a rend, amelyről itt szó van, nincs kiszolgáltatva az önkényeskedésnek. Ezek a rendek titokzatosak. Nem lehet teljes mértékben megragadni őket, csak figyelni lehet a működésüket. Mindig másként hatnak, mindig új módon működnek. 

A családállítás három alapszabálya

  • ELSŐ ALAPSZABÁLY: Mindenkinek, akár élő, akár holt, ugyanúgy joga van a családhoz tartozásra. 
  • Ha bármi okból kirekesztenek egy családtagot (mert csirkefogó, alkoholista, házasságon kívüli stb.), akkor a családlélek megpróbálja létrehozni az egyensúlyt. Ez a MÁSODIK ALAPSZABÁLY. A megtagadott odatartozását a rendszer kiegyenlíti, a kirekesztett és egy később született között összeköttetést teremt, utóbbi képviseli a kirekesztettet. (Helyette bűnhődik.)
  • HARMADIK ALAPSZABÁLY: Akik korábban születtek, előrébb álljanak a rangsorban, mint a később születettek! A családlélek és a család-lelkiismeret mindenekelőtt az előbb születettek jogaira ügyel, és a kiegyenlítéshez feláldozza a később születettet. Ha tiszteletben tartjuk az előző generációk jogait, akkor a később születettek szabadok lesznek.

(Forrás: csaladallitas.co.hu)

Címkék: családállítás, akasha-krónika, morfológikus mező, közös tudat, családdinamika, hellinger féle családállítás

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!