La Paloma
A jó kiállású, ápolt szakállú, magas ember megtántorodik, amint a zárka sötétjéből kilökik a szikrázó délelőtti napfényre. Miért történik vele ez az egész? Hogy kerül ide... Hiszen ő Habsburg Miksa, Ferenc József császár - és ezen a napon már csaknem két hete magyar király - öccse...
Maximilian, azaz Miksa, ez a fiatal Habsburg főherceg rendkívül művelt, visszahúzódó ember volt. Ha a bátyja, Ferenc József 1858, vagyis Rudolf trónörökös születése előtt meghalt volna, akkor ő foglalhatta volna el az osztrák császári – és akár a magyar királyi trónt is!
Tartsd minden jóval, szerelmes szóval, szegényt,
hisz ő viszi el árva szívedbe a reményt
Ám a főherceget hidegen hagyta a politika. Fő érdeklődési területe a botanika és a tengerhajózás volt. A Novara hadifregattal bejárta a világ tengereit, nem ritkán együtt dúdolgatva legényeivel a tengerészslágert, a La Palomát. Átszervezte a hadiflottát, Triesztet tette meg a Habsburg Monarchia fő kikötőjévé, és a város mellett felépíttette családi rezidenciájául a romantikus Miramare kastélyt, amelyben növénytani kutatásainak hódolt.
A történelem azonban nem engedte meg neki a csendes elvonultság luxusát. Bátyja és III. Napóleon francia császár ugyanis a fejébe vette, hogy a zűrös történelmű közép-amerikai országot, Mexikót egy Habsburg-irányítású örökletes császársággá – gyakorlatilag francia gyarmattá – alakítják.
Az ötletet támogatta a mexikói klérus és az arisztokrácia is, így aztán francia katonai támogatással megdöntötték a köztársasági elnök, Benito Juárez hatalmát, és felajánlották a koronát Miksának, aki bátyja hathatós rábeszélésére, a spanyol és a brit flotta támogatásával 1864-ben elfogadta azt. Persze, az osztrák trónigényéről egyúttal le kellett mondania…
Midőn Havannában hajóra szálltam én,
elbúcsúzni akkor senki se jött felém
Az újdonsült császár 1847 májusában a Novara fedélzetén Veracruzba érkezve nemzetközi haderőt is hozott magával: a jelentős létszámú francia intervenciós had mellett 500 lengyel, csaknem 7000 osztrák és 1047 magyar katona is támogatta a mexikói kalandot.
A megbuktatott elnök, Juárez természetesen gerillaháborúval fogadta az érkező császári párt, Miksát és Saroltát. A jóindulatú császár úgy gondolta, ő itt egy európai értelemben vett modern államot alakít majd ki – nem tudván arról, hogy nemcsak a mexikói nép, de az amerikai földrész minden állama megszállóként kezeli.
Hiába hozott népszerű intézkedéseket – mint a vallásszabadság, a szociális reformok bevezetése, az adósrabszolgaság eltörlése és az elkobzott indián földek visszaszolgáltatása – mindezzel annyit ért el, hogy az elűzött elnök hívei csak 'El gran Illusó'-nak, azaz 'nagy álmodozó'-nak nevezték.
Egy árva kis galamb mellettem felrepült,
csodás utamon csak ő kísért egyedül
Azt sem vette észre a császár, hogy az európai hatalmak bábként kezelik őt, és a megszálló francia katonaság kegyetlenkedései miatt a nép egyre többfelé lázad fel. Annyira, hogy Miksa fő támasza, a francia hadsereg 1866-ban visszavonult Mexikóból.
A helyi lázadás nyílt háborúvá vált a kiszolgáltatott császár maroknyi serege és Juárez között, s a köztársasági csapatok 1867. május 14-én megfosztották Miksát a trónjától. Hadbíróság elé állították, és bár számtalan tiltakozás érkezett Juárezhez Victor Hugótól Garibaldiig, június 19-én kivégezték. A hírre, kétségbeesett özvegye elméje elborult, és hazatért Európába, de soha nem állt helyre a fizikai és lelki egyensúlya.
Most búcsúzom tőled, szerelmem, késő már,
úgy fáj most a szívem, szerelmünk alkonyán
Néhány évvel a kivégzés után Salvadorban előkerült egy, az európai szokásokat és nyelveket jól ismerő, németül folyékonyan beszélő Justo Armas nevű férfi, akiben sokan a kivégzett császár vonásait vélték felfedezni.
A legenda azt állítja, hogy Miksát vaktölténnyel "végezték ki". Juárez elnök és a császár között ugyanis volt egy titkos kapcsolat: mindketten tagjai voltak a szabadkőműves hálózatnak, amelynek a tagjai nem ölhetik meg egymást! Ugyanakkor a forradalomra való tekintettel a köztársasági elnöknek végre kellett hajtania ezt a "csínyt", hogy népe és a világ előtt bebizonyítsa Mexikó függetlenségét. Alkut kötöttek: Juárez életben hagyta szabadkőműves társát, természetesen azzal a feltétellel, hogy el kell hagynia Mexikót, és soha nem fedheti fel a valódi személyazonosságát. Bécsben sem őt temették el, hanem egy ugyanakkor kivégzett másik férfit, akinek az arcába is belelőttek, hogy még felismerhetetlenebbé tegyék.
A történészek egy része két tényre támaszkodik: egyrészt Justo Armas neve spanyolul a "fegyverrel való igazságszolgáltatást" jelenti: hecho justo por las armas - és ez a kivégzésre utalhat. Ami még erősebb érv: néhány éve Habsburg Ottó engedélyével mexikói tudósok exhumálták Justo Armas csontjait - és a DNS-vizsgálat szerint Armas egyértelműen a Habsburg család tagja!
Megpróbálja felidézni, hogy a metszeteken, festményeken hasonló helyzetben mit szoktak tenni a hősök. Égre emelt kézzel, fél térden az kiáltják: 'Éljen a haza!' – de milyen haza? Melyik? Van-e neki ilyen egyáltalán? Kiáltsa, hogy 'Viva Mexico!' – azoknak, akik most a falhoz állítják?
Hagyjuk, kérem, a teatralitásokat. Ehelyett önkéntelenül is azt a buta kis slágert dúdolja, amelyet a Novara tengerészei gyakran énekeltek, tangóharmonika- vagy mandolinkísérettel: 'Midőn Havannában hajóra szálltam én'… Szórakozottan elmosolyodik.
Hat závár csattan, szinte nem is hallja. A legenda szerint a kivégzőosztag tagjainak a császár egy-egy aranyat adott, hogy ne lőjenek az arcába. Egyikük megszegte a fogadalmat, és a fejére célzott, a többiek a szívtájékra. Hat ólomdarab járja át a testét.
Ha ablakodra suhanva száll egy kis galamb,
simogasd, csókold, mintha én lennék ott magam.
Fél évvel később, 1868 januárjában érkezett a Novara fregatt vezetésével a gyászhajóhad Trieszt kikötőjébe, ahonnan Bécsbe, a Habsburg-család hagyományos temetkezési helyére, a kapucinusok kriptájába vitték a bebalzsamozott testet. A kihajózáskor a Miramare kastély kikötőmólójánál a La Palomát játszotta a zenekar.
A haditengerészet tisztjei ekkor fogadalmat tettek, hogy ez a dal osztrák hajó fedélzetén soha többé nem hangozhat el – és a szokást ma is megtartják.
Még nincs hozzászólás