Kovács Sarolta mopsza: Barack
A 2014-es Európa-bajnokságon történtek után nehéz elképzelni, hogy az öttusázó világbajnok Kovács Sarolta tényleg szereti az állatokat. Pedig az egyik legfontosabb versenyét tönkretevő kutya miatt manapság már egy új házi kedvence is van a riói olimpiára készülő versenyzőnek.
„Egy öttusázó esetében talán nem annyira meglepő, hogy nagyon jóban van az állatokkal. A lovak mellett a kutyákat, a macskákat és mindenféle más háziállatot is imádok” – kezdi a kedvencekre vonatkozó kérdésre adott válaszát Kovács Sarolta, aki néhány hete Moszkvában egyéni és csapatvilágbajnok is lett, így a riói olimpián is az éremesélyesek közé tartozik.
„Tapolcai származású vagyok, ahol nem laktunk ugyan családi házban, mégis volt kutyánk és macskánk, sőt, még egy hörcsögöt is tartottunk. Hatéves koromban költöztünk el onnan, de azok az évek meghatározóak voltak számomra ebből a szempontból” – mesél az állatok iránti szenvedélye kialakulásáról.
„Egy kutyám van otthon, egy mopsz, amelyet két évvel ezelőtt kaptam, és a Barack névre hallgat. Most már három éve külön lakom a szüleimtől, ők kint élnek Mohán, egy kis településen Székesfehérvár mellett. Amikor edzőtáborban vagyunk, akkor mindig hozzájuk viszem a kutyusomat, ők vigyáznak rá.
Ráadásul társa is akad ilyenkor, egy tíz hónapos vizsla–labrador keverékkel élvezik a falusi létet” – teszi hozzá Sarolta. Na, igen, de hogy jön a képbe pont egy kutya, amikor éppen egy ilyen állat tette tönkre számára a székesfehérvári Európa-bajnokság egyéni versenyét?
„Nem az állatot hibáztatom, sokkal inkább a gazdáját. A lovaglásra nem illik kutyát behozni, mert köztudott, hogy a lótól megvadulhat. Ez történt ott is: a pálya mellett álló hölgy kutyusa megugatott minket, ami megzavarta a lovamat. Emiatt ki kellett hagynom egy ugrást, mert a ló az ugatás miatt félt arra menni, így pedig elveszítettem az esélyemet a győzelemre” – idézi fel a két évvel ezelőtti kellemetlen emléket.
Sokan kérdezik a különleges esetről, amelynek emlékét sikerült jelentősen tompítani azóta. „Már a megmérettetés napján össze tudtam szedni magamat fejben, és végül jó versenyzéssel hatodik lettem.
Ennek a kitartásnak és koncentrációnak a jutalmaként Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány egy kutyával lepett meg. Azt szerette volna, ha a rossz emlékek törléséhez egy ugyanolyan pásztorkutyát ajándékoz nekem, de végül a lakásom kis mérete miatt egy mopszra szavaztam. Így került hozzám Barack, akire ha ránézek, azóta is egyfajta megerősítést, kárpótlást érzek a nehéz pillanatokban.”
„Eleinte tartottam magam ahhoz a szabályhoz, hogy a kutya nem jöhet fel hozzám az ágyba – két hétig bírtam…Fontos lelki társ a számomra, egy nehéz nap után jó hazatérni hozzá, sőt, időnként az edzésekre is elkísér. Volt rá példa, hogy a tréning végén együtt teljesítettük a levezető futást” – mondja Sarolta, majd hozzáteszi, hogy a kutyákkal kapcsolatos régi bölcsesség az ő esetében is megállja a helyét.
„Azt mondják, a kutya egy idő után elkezd hasonlítani a gazdájára. Nos, Barack meglehetősen makacs” – teszi hozzá sokat sejtetően.
„Nem is könnyű tőle megválni, sokáig ketten éltünk a lakásban, és nehéz volt még rövid időre is a szüleimnél hagynom. Szerencsére édesapámat is nagyon szereti, aki szinte úgy kezeli őt, mintha az unokája lenne.
Ha látogatóba megyünk, néha én is azon kapom magam, hogy azt mondom neki: »Gyere, megyünk a nagyszülőkhöz!«” Saroltáról mások is tudják, hogy imádja az állatokat, nem csoda, ha a közelmúltban egy kutyaszépségversenyre is meghívták zsűrizni. „Egy kicsit bunda volt a dolog, mert anyuék kutyája miatt természetesen egy labradorra szavaztunk…”
Az állatok szeretete sokat segít a versenyzésben is, az öttusa része ugyanis a lovaglás, amely sokaknál a legrizikósabb számok egyike. „Mindössze húsz percünk van a verseny előtt ismerkedni a lóval.
Ez az egyik legnehezebb szám, de én hiszek benne, hogy a lovak megérzik, milyen típusú ember ül rajtuk, és aszerint működnek vele együtt, mert végső soron az akadálypálya teljesítése csapatmunka. Van, aki csak eszközként kezeli a lovat, én viszont a szabadidőmben is szeretek a kedvenc lovaimmal foglalkozni” – mondja a székesfehérvári versenyző, aki már gőzerővel készül az augusztusi olimpiára.
Brazíliába nyilván nem fogja tudni elvinni Barackot, de az utazócsomagjában így is számos kabala van. Plüsskutya ugyan nincs köztük, de van egy kis maci, amit még 2006-ban kapott, és azóta minden versenyre elkíséri, bejárta vele a világot.
Fontos kabalája még egy rajtszám, amelyet a 2011-es moszkvai világbajnokság futóversenye során viselt. Az akkor megkapott 1-est azóta is mindig becsomagolja a kabalákat rejtő „szerencsetáskába”, de ott lesz vele Rióban már az idei moszkvai vb-n viselt rajtszám is, amelyet az aranyéremmel záruló futás során hordott.
„Bár Barackot nem vihetem magammal, szerintem így is lesz megfelelő társam Rióban” – zárja mosolyogva az edzőtábor szigorú rendjét megzavaró beszélgetésünket Saci. Nem mondja ki, de úgyis mindenki tudja, hogy párjára, az ugyancsak öttusázó Demeter Bencére gondolt, aki szintén kijutott a brazíliai ötkarikás versenyre.
Még nincs hozzászólás