Költők és lányaik
"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre, a hónapok csendjét kis lényed megtörte" - írta Bernát János a kislánya születéséről. Egy irodalmár lánya azonban nemcsak féltett gyermek, hanem tanítvánnyá, társsá, sokszor múzsává is válik az édesapja számára.
Lány vagy szerető
Móricz Zsigmondot talányos viszony fűzte fogadott lányához, Littkey Erzsébethez. „Csibére” egy őszi éjjelen talált rá egy dunai hídon, ahol megmentette a magát vízbe vetni készülő fiatal lányt. Szabadszájúsága és történetei nagy hatással voltak a költőre, így hamarosan múzsájává és utolsó szerelmévé avanzsált. Örökbe fogadta, majd Csibe – és minden bizonnyal Móricz Zsigmonddal közös – gyermekét is magához vette. Vér szerinti lányai nem nézték jó szemmel a kapcsolatot, ezért Móricz halála után elkergették a házból Csibét.
„Hétfőn a csibe egész nap beszélt, s délután bementem a szerkesztőségbe, és megírtam egy 30 oldal hosszú elbeszélést. Talán a legszebbek közé tartozik, amit valaha írtam. Szív van benne.” Móricz Zsigmond: Naplók, részlet
A nem szeretett lány
A költők azonban, ahogyan bármely szülő, eltérően viszonyultak gyermekeikhez. Németh László szeretett gyermekeiről a Lányaim című művében számol be. Harmadik lányához, Ágneshez azonban ambivalens viszony fűzte. Gigiről mint „gonosztevő-jelöltről” írt, akinek jó szándékával és képességeivel kapcsolatos félelmei a lány egész életét végigkísérték. „…amikor a családban én vittem haza az első kitűnő diplomát, akkor is azt kérdezték, hogy ilyen rossz a színvonal az egyetemen?” – mesélte Ágnes az apjával való kapcsolatáról egy interjú során.
„Ágnesre az egész család vigyáz, hogy az utolsó legyen. Neki nem lehet semmit elismerni, érezzük mindnyájan. Mi lenne, ha még dicséretekkel táplálnánk az önérzetét? Elég öntelt, pökhendi, tiszteletlen anélkül is!…” Németh László: Lányaim, részlet
Ha a lányt elveszíti…
A szerelem sokszor könnyen jött és ment a költők életében, a szeretett gyermek elvesztése azonban egy életre meghatározóvá vált. Arany Jánosnak egyetlen leányát, Juliskát, huszonhárom évesen vitte el egy szülés utáni méhgyulladás. Aranyt olyannyira megviselte lánya elvesztése, hogy több mint tíz évre elhallgatott benne a költő. Juliska nagyszalontai sírján máig a magyar költészet egyik legszebb sírverse található Arany tollából. Az anya nélkül maradt Piroskát, unokájukat, Aranyék nevelték fel, a lány azonban szintén fiatalon elhunyt, ugyanabban a betegségben, mint édesanyja.
Arany János: Juliska sírkövére
I.
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!
Örökre együtt
A nyelvújító Kazinczy Ferenc széphalmi kúriájában saját maga nevelte, tanította nyolc gyermekét. Első lánya, Iphigenia elvesztése, nagyon megviselte. Az egyéves csöppséget a kertben temette el, ablakától nem messze, püspöki engedéllyel felszentelt földbe. Az író kívánsága az volt, hogy feleségével, Török Sophie-val a kislány jobbján és balján feküdjenek majd, ha eljön az idejük.
Családi dráma
A legtragikusabb kapcsolat azonban a Nyugat szerkesztőjét, Osvát Ernőt fűzte egyetlen gyermekéhez, Ágneshez. A csöppség korán tuberkulózis kapott, így gyermekkorát kórházi és szanatóriumi kezelésekkel töltötte. Ágnest és a szintén betegségekkel küzdő Osvátot felesége ápolta évekig. Az asszony belerokkant a boldogtalan házasság, az anyagi nélkülözés és az egyre reménytelenebbé váló küzdelem terheibe, és megmérgezte magát. A gyermek ápolása Osvátra maradt, aki teljes odaadással küzdött Ágnesért. Amikor 1929-ben a lány feladta, Osvát fegyvert fogott maga ellen, és követte Ágnest a halálba.
Még nincs hozzászólás