Kié az érdem?
Ahogy a tudományos felfedezéseket vagy az ügyes találmányokat böngészi az ember, elakad a szava. Elképesztő, mire képes egy-egy ember. Illetve csoportok - vagy hogy is van ez? Manapság team-munkában születnek a nagy eredmények, míg régen a tudósok egymaguk találtak fel a világot előremozdító dolgokat. Valóban így van, vagy csak ezt hisszük?
Tény, hogy a régi feltalálók, kiemelkedő tudósok életéről az átlagember nem sokat tud. Newton, Arkhimédész, da Vinci élete inkább azok előtt ismert, akik a téma szakértői. Tesla, Puskás vagy éppen Irinyi esetében már könnyebb a helyzetünk, hiszen a rendelkezésre álló anyagokért nem kell annyit kutatni, és azt a szívességet is megtették nekünk, hogy magyarul is olvashatók.
Segítőkre szükség van
Egy dal szerint egyedül nem megy, és ebben nagy igazság van. Bár megkérdőjelezhetetlen tény, hogy egyes elmék kiemelkednek a kortársaik közül. Ilyen volt Tesla vagy Einstein, de egyszerű gondolkodásra vallana azt hinni, hogy az eredményeiket teljesen egyedül érték el.
Minden nagy ember mögött állnak segítők, támogatók, akik nélkül nem jöhetnének létre a világjobbító találmányok. Einstein is sokszor kért segítséget a bonyolult matematikai számításokhoz, hiszen az ő asztala inkább a fizika volt, és Tesla is dolgozott együtt másokkal. Leonardo da Vinci sem volt magányos farkas, mint ahogy Arkhimédész is szerette a társaságot. De akkor mi az oka, hogy egyedülálló zseniként maradt fenn a nevük?
A társadalom gondolkodásmódja változott meg. A mai tudományos életben egy ötlet, egy hozzáadott apróság értéke is fontos, főleg, ha nélküle létre sem jöhetne a felfedezés. A társszerzők, sőt, az asszisztensek neve is megjelenik a találmány bejegyzésekor, osztoznak a sikeren, a pénzen.
Ma elismerik a szellemi tulajdon értékét, és a közreműködést is könnyebb bizonyítani, valamint a segítők önértékelése jóval magasabb, mint azokban az időkben, amikor csupán névtelen közreműködőknek minősültek.
Idő és pénz
A régi idők feltalálói mögött sokszor álltak mecénások, munkájukat pedig tanítványok, szolgák segítették. Ám a diadal az övék volt, legfeljebb az ajánlásban bukkan fel a pénzbeli támogatást nyújtó bőkezű főúr. A szolgák, a tanítványok pedig örülhettek, ha enni kaptak, így nyilván szó sem esik róluk a történelemkönyvekben. Nem szívtelenséget jelent ez, csupán a korszellemet követték természetes módon a nagy szellemek is.
Ma sokkal fontosabb a szerzői jogok megoszlása miatt, hogy minden közreműködő neve szerepeljen a találmányok bejegyzésekor, s természetesen a nyilvántartások is pontosabbak. Az is tény, hogy a kutatások bonyolultsága miatt eleve több ember közreműködésére van szükség. Talán ez is oka annak, hogy napjainkban a magányos tudósok mellett munkálkodó segítő személyzet nevét is megőrzi az utókor.
Még nincs hozzászólás