Két test, egy lélek
Az igazán összeillő, egymással harmóniában élő párok sokszor testileg-lelkileg hasonlóak egymáshoz. Ez a hasonlóság az idő múlásával egyre mélyülhet, és visszaköszönhet akár külső jegyekben, akár személyiségvonásokban. Vajon a hasonlóság lenne a tartós párkapcsolat titka?
Homogámiának nevezzük azt a számos kutatással alátámasztott jelenséget, miszerint az emberek magukhoz hasonló megjelenésű partnert választanak, legalábbis hosszabb távra. A fizikai hasonlóság a genetikai készlet összeillőségét és ezáltal az egészséges utódok születésének esélyét növeli. A hasonlóság nem csak a külső jegyekben fontos: már Arisztotelész is felismerte, hogy azokat az embereket találjuk vonzónak, akik értékrendjükben, céljaikban, érdeklődésükben is hasonlítanak ránk.
Így a párválasztás során az egyik meghatározó – ám legtöbbször tudattalan – motívum a hasonlóság, és ez nem véletlen: sokkal egyszerűbb ugyanis olyan emberrel közösséget, testi-lelki uniót alkotni, akivel azonosulni tudunk. A kutatások szerint teherbíróbbak és tartósabbak azok a párkapcsolatok, ahol a tagok értékei, normái, igényei hasonlóak. Gyakran hallani, hogy rövid távon az ellentétek vonzzák egymást, de hosszabb távon a különbözőség felőrölheti a kapcsolatot.
Amikor megszületik a „mi”
Egy párkapcsolat nem csupán két különálló egyénből áll, akiket erős érzelmi szálak fűznek össze, hanem a pár tagjai közösen, egységet alkotva egy más minőségű egésszé is válnak. A felek kezdetben egymás iránt érzett lángoló szerelme többek között abban is segít, hogy egymás tulajdonságainak, személyiségének felértékelése által könnyebb legyen az egymáshoz való alkalmazkodás, hasonulás.
A párkapcsolatok alakulásának szükséges velejárója, hogy a partnerek egymás kedvéért lemondanak bizonyos tulajdonságaikról, igényeikről, szokásaikról. A szerelem így kissé fellazítja a személyiséget, és lehetővé teszi az összeolvadást. A Biblia úgy fogalmaz, hogy a házastársakból „egy test, egy lélek” lesz, ami utal arra a misztikus egyesülésre, amikor két ember egy egységgé olvad össze.
A pszichológusok gyakran használnak erre az alkalmazkodási folyamatra metaforát: két sün megpróbál úgy összebújni, és melengetni egymást, hogy közben a lehető legkevesebb sérülést okozzák egymásnak. Az idővel előbukkanó különbségek miatt az összecsiszolódás folyamata nem megy zökkenőmentesen. Az identitás a személyiség magja, így annak részben történő feladása is rengeteg súrlódással, nézeteltéréssel, harccal járhat.
Közösség az élményekben
Mivel a párok közös életet élnek, az idő múlásával természetes, hogy viselkedésük, beszédük, öltözködésük, gesztusaik egyre jobban hasonlítanak. A régóta és szoros kapcsolatban élő párok esetében a hasonlóság nemcsak a felek egymáshoz való alkalmazkodásából adódik, hanem abból az egyszerű tényből is, hogy a pár közös élete során hasonló élményeket, tapasztalatokat él meg, hasonló kríziseken megy át, ez pedig a személyiségük, szokásaik együtt változásaiban is tükröződik.
A két ember közötti hasonlóság elmélyülését segíti az úgynevezett érzelmi fertőzés jelensége is: az ember automatikusan utánozza mások arckifejezéseit, hanglejtését, testtartását, mozdulatait, mert ez segíti a másikra való ráhangolódást. Ez az emocionális fertőzés egy tartós párkapcsolatban nagyon intenzív lehet, így a párok gyakran kerülnek hasonló érzelmi állapotba. A kutatások szerint az évtizedek óta együtt élő párok esetében a közös élmények, érzések megélése és kifejezése is egymáséhoz hasonlóvá teszi az arckifejezésüket.
Privát nyelvük lesz
A párok nemcsak egymás érzelmi állapotain osztoznak, de gondolataikat is gyakran megosztják egymással. Ennek a közös szellemi térnek egy szép megnyilvánulási formája a privát nyelv kialakulása: az egymással összhangban élő párokra gyakran egy saját, bennfentes nyelv jellemző. A nyelvi közösség tágabb értelemben is létrejön: az évek alatt felhalmozódott közös élmények, emlékek, sztorik és azok elmesélése, felelevenítése során megszületik és kiformálódik a pár közös története, narratívája is.
Bár általában irigykedve gondolunk a szimbiózisban együtt élő párokra, fontos tudni, hogy két személyiség fúziója sosem lehet teljes; meg kell találni az egyensúlyt az egymáshoz való alkalmazkodás és önmagunk megőrzése között. Ha túlságosan összeolvadunk a párunkkal, úgy a kapcsolat előbb-utóbb fullasztóvá, unalmassá, testvériessé válhat, ha viszont túl individuálisak vagyunk, és semmit sem adunk fel magunkból, akkor nem tud megszületni a „mi” élménye.
Még nincs hozzászólás