Kérsz egy kávét?
A kávézás ma már hozzátartozik az életünkhöz. Hiszen a legtöbb munkahelyen és egyre több otthonban is egyetlen gombnyomással hozzájuthatunk a forró, erős feketéhez. És élünk is vele, olykor sűrűbben, mint kellene. Mert szeretjük az ízét, és főképp azért, mert szükségünk van élénkítő hatására.
A kávét először a 15. században, Jemenben használták élénkítő hatása miatt, valószínűleg szufi szerzetesek, akik szívesen éltek serkentő szerekkel. Innen került ki és vált ismertté a társadalom minden rétege számára.
A 16 század első évtizedeiben már Szíria és Egyiptom lakói is ismerték. Budapesten az első kávézó jellegű vendéglátó egységet 1727-ben Starkh János nyitotta meg a mai Régi posta utcában.
A Duna közelsége nem véletlen: a kávémérők többnyire Pestnek a szerbek lakta déli részén, a kapuk közelében, valamint a folyó mentén sorakoztak.
A 18–19. század folyamán ezek a helyek kávéházakká nőtték ki magukat, számuk gyorsan nőtt, mivel jelentős társasági színtérré léptek elő, vendégeik a legkülönbözőbb foglalkozású emberek közül kerültek ki. Többek között a pesti kávéházakban találkoztak a haladó gondolkodású ifjak.
A Váci utcai Magyar Korona márványasztalokkal berendezett üzlete már az elegáns kávéházak előfutára volt, míg a legnagyobb népszerűségnek a művészkávéházak örvendhettek – ilyen volt például a Japán, a Hadik és a New York kávéház – írja a Wikipédia.
A kávédarálótól a kapszuláig
Az otthoni kávézás szokása azonban csak lassan terjedt el. A múlt század ötvenes éveiben már elérhetőek voltak a kotyogónak nevezett otthoni kávéfőzök, azonban az üzletekben még csak szemes kávét lehetett kapni. Azt a főzés előtt még meg kellett darálni.
A többnyire fából készült kézi darálókkal elég unalmas elfoglaltság volt egy kávéfőzőnyi őrölt kávét előállítani. Nagy előrelépést jelentett, amikor a múlt század hatvanas éveinek végén már kapni lehetett elektromos kávédarálót is.
Az élelmiszerüzletekben megjelentek a nagy teljesítményű elektromos kávédarálók, melyekben a megvásárolt szemes kávét durvára, finomra, vagy közepesre lehetett őrölni.
Újabb előrelépést jelentett a kávézás frontján, amikor az üzletekben kaphatók lettek a vákuumcsomagolt őrölt kávék, miként az instant kávé is. Bár ez utóbbit az ára miatt kevesen engedhették meg maguknak.
A magyar származású Francesco Illy (Illy Ferenc) fejlesztette ki a kávé vákuumos csomagolását, valamint a presszókávé-automata elődjét. Eszpresszókávéról akkor beszélünk, ha a 88-92 C-os vizet 9 atmoszféra nyomással préseli át az erre alkalmas gép a mintegy 7 g őrölt kávéból készült, tömörített "pogácsán" 20-30 másodperc alatt. Az eredmény 25-35 ml főzet.
A presszóknak nevezett vendéglátóipari egységekben fehér köténykés, fityulás kávéfőzőnők huzigálták az eszpresszógépek karjait.
A kisasszonyok, a zacc és a kávé arányának változtatásával elő tudtak állítani méregerős és híg kávét egyaránt. Függvényében a blokk alá csúsztatott borravaló (azaz kávéravaló) nagyságának.
Az otthoni kávéfőzés egészen a rendszerváltozásig tehát fáradságos folyamat volt. Mígnem megjelentek a félautomata otthoni gépek, melyek a szemes kávét már maguk darálták lefőzés előtt.
Ezek a gépek a mai napig nagyon drágák, de tény, hogy egy gombnyomással lehet belőlük kávét nyerni. Ezután köszöntött ránk a kapszulás kávéfőzők divatja. A gépek elegánsak, kicsik, az apróbb konyhákban is elférnek. Nehéz nekik ellenállni.
Filléres kapszulatartónk története
Meglátni és megszeretni nálunk is egy pillanat műve volt. Az ára miatt azonban nem látszott esély a megvásárlására.
Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy éppen akciós. 40%-kal olcsóbban, és egy doboz kapszulával árulták. Sokan bedőltek ennek. Mi magunk is. Így lett nekünk is kapszulás kávéfőzőnk.
Otthon azonnal kipróbáltuk, ájuldoztunk, hogy milyen erős, hogy milyen finom, hogy soha azelőtt ilyen jót nem…
A baj csak az volt, hogy apró konyhánk már annyira tele volt gépekkel, hogy alig találtunk neki helyet, végül a ferde tető alá préseltük be. (Tetőtérben lakunk, nálunk nincs sok függőleges fal.)
Ez a körülmény akkor vált fontossá, amikor kapszulásdobozt kellett volna elhelyezni a kávéfőző közelében. Ami sehogyan sem sikerült. Hiába vettünk a géphez egy krómozott állványt, nem fért a ferde fal alá…
Nem csak az a baj velük, hogy elég drágák, de sajnos borzalmasan szennyezik a környezetet. Ezért több nagyvárosból kitiltották őket. Például Hamburgban már tilos kapszulás kávéfőzőt árulni.
Mintha minden művész és mezei halandó kapszulatartót akart volna tervezni. De nálunk egyik sem fért el.
És akkor a kenguruk földjéről, Ausztráliából jött a megváltó ötlet. Történt, hogy egy ottani hölgynek hasonló problémája volt, mint nekünk.
Gondolom, ő is keresgélte a megoldást, míg egy építőanyag-kereskedésben meg nem pillantotta azt a filléres műanyag sínt, melyet egyébként egészen másra használ az építőipar, mint amire mi használtuk.
Nosza! Kép a telefonban, és magunk elé tartott kütyüvel rohantunk el a legelső építési áruházba. Előkaptuk a kapszulát, és kiderült, hogy ha két ilyen idomot egymással szembefordítunk, akkor pont kijön a kapszula szélessége.
Hurrá! Otthon egy fűrésszel levágtuk az elemeket, és egyszerűen felragasztottuk őket a fehér lambériára.
A legrégebbi otthoni kávékészítési mód
A legrégibb kávékészítési módszernél a pörkölt kávét többször átdarálják, amíg megfelelő finomságú nem lesz. Egy hosszú nyelű sárgaréz edényben cukorral együtt főzik, minden csésze vízhez egy teáskanál őrölt kávét adnak, és kanállal kavargatva felfőzik.
Mielőtt a kávé kiforrna, leveszik a tűzről, majd még egyszer felforralják, és csészékbe öntik. A tetejére 1-1 csepp hideg vizet tesznek, így a zacc gyorsabban leülepszik. Ez a török kávé.
Aztán jött a fekete leves
A magyar szájhagyományban a ’fekete leves’ kifejezés a 17. századból származik. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta.
Thököly azonban elővigyázatos volt, és gyanakodott, ezért az ebéd után gyorsan távozni akart. Az egyik janicsár aga a következő szavakkal tartotta vissza: „Ne siess, uram, hátra vagyon még a fekete leves!”
Miután a vendég kuruc fejedelem megitta a kávéját, láncra verve vitték börtönbe. Az úgynevezett ’fekete leves’, azaz a kávé fogyasztása a török étkezés elmaradhatatlan kellékeként vált ismertté a középkori Magyarországon.
Még nincs hozzászólás