Juj de félelmetes!
A világ tele van szörnyekkel. Ezeknek a szörnyeknek rengeteg foguk van, csúnya, kicsit sem rokonszenves arckifejezésük és hosszú farkuk. Ezeket a szörnyeket a meseírók és a hantások találják ki, csak azért, hogy amikor a teadélutánon mesélnek róluk, kaphassanak még egy pohár italt.
Ezeknek a szörnyeknek az előfordulási helye mindig valami rémséges terep, például az éjszakai dzsungel, az éjszakai óceán vagy a toronyház sötét lépcsőháza. Még félelmetesebbek, ha vízilény létükre a szárazon bukkannak elő, vagy szárazföldi szörny létükre a habokban.
Hogy még annál is horrorisztikusabbak legyenek, rendszerint értelmi fogyatékosok, mert például zombik, vagy simán csak kígyók. Van-e félelmetesebb annál, amikor váratlanul megjelenik a tóban az ember hasa alatt egy hüdra?
Vigyázz, ott egy hüdra!
A hüdra a görög mitológiában tűnt fel először, és nyilván a történetírók is nagyon megijedtek tőle. Kígyóra emlékeztet, de vízben érzi jól magát, és nem egy feje van, hanem annyi, amennyit csak akar. Ha egyet levágnak, nő három másik. De nem ez a fő probléma vele, hanem az, hogy folyton átkígyózik az alvilágba. Aztán meg visszajön.
Imád a mocsárban bujkálni, mint a krokodil, de hiába, mert a krokodilnál is sokkal félelmetesebb. Ezt, persze, nehéz megállapítani, mert ha szembejön velünk egy krokodil és egy hüdra, úgy megijedünk, hogy azt sem tudjuk, melyiktől jobban, miközben egyikük megesz.
Ám ha nem esz meg egyikük sem, mert például pont ebéd után vannak, akkor is elhalálozunk pár pillanaton belül, mert a hüdra lélegzete is iszonyúan mérgező. Annyira iszonyúan, hogy az már tényleg nagyon iszonyú. Ez úgy van, hogy fogja magát a lélegzet, mármint a hüdra lélegzete, szétterül a levegőben, és akibe beleárad, annak azonnal megtelik a tüdeje erős savval, és annyi.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 4. számának 68. oldalán!)
Még nincs hozzászólás