Ingrid és Isabella Cannes-ban
A nemzetközi filmvilág első számú fesztiválja minden idők egyik legnagyobb moziikonja, a száz éve született, háromszor is Oscar-díjjal jutalmazott Ingrid Bergman előtt tiszteleg. A 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál plakátjáról Roberto Rossellini, Alfred Hitchcock, Victor Fleming múzsája néz vissza David Seymour fotóján.
„Szabad nő, merész színésznő, egyszerre hollywoodi sztár és a neorealizmus arca” – ezekkel a szavakkal méltatja a fesztivál a mozitörténet ikonikus alakját, olyan kultuszfilmek legendás szépségét, mint a Casablanca, az Akiért a harang szól, a Gázláng vagy épp az utolsó alakítását megörökítő Ingmar Bergman-mű, az Őszi szonáta.
In Her Own Words annak a svéd dokumentumfilmnek a címe, amit a Cannes Classics programban vetítenek Ingrid Bergman emlékére. A dokumentumfilm bemutatóján lánya, Isabella Rossellini is jelen lesz, aki emellett a fesztivál hivatalos programjának második legjelentősebb versenyét, az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű programot elbíráló zsűri elnöki tisztségét is elvállalta.
„Kivételes pályafutása a kis európai produkcióktól a hollywoodi gépezetig sok országot érintett. Mama imádta a színészmesterséget, számára a játék nem hivatás, hanem elhivatottság volt. Mindig azt mondta: »Nem én választottam a színészetet, az választott engem«” –- meséli Isabella, aki a három Rossellini testvér közül a híres felmenők művészi hagyatékát ápolja.
Most sem volt tétlen, Ingrid Bergman születésének centenáriumára színházi előadást készített naplók, életrajzi könyvek, a szülei levelezése alapján, amit a színésznő életének meghatározó városaiban mutatnak be – Stockholmban, Rómában, Párizsban, Londonban és New Yorkban. Isabella Jeremy Ironst és Fanny Ardant kérte fel partneréül ehhez a személyes hangvételű utazáshoz.
Ingrid Bergmant német származású anyja halála után orvos édesapja nevelte, majd amikor tizenhárom évesen őt is elveszítette, rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színház növendékeként kezdett filmezni. David O. Selznick amerikai producer őt választotta az Intermezzo angol nyelvű változatának női főszerepére. A film hatalmas sikere révén játszhatott a Casablancában Humphrey Bogart oldalán. A Gázláng hozta meg számára az első Oscar-díjat és Alfred Hitchcock szerelmes rajongását, aki a Forgószél és az Elbűvölve című filmjeiben rendezte.
Bergman magánéletének sokáig titkolt fejezete volt a Robert Capához fűződő szerelme, ami a háború alatt bontakozott ki, Párizsban. A három évig tartó se veled, se nélküled kapcsolatot egy távoli rajongásnak induló levélváltás követte a Róma, nyílt város rendezőjével. Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellinivel, akivel a Strombolit forgatta, és akinek a kedvéért elhagyta svéd férjét, Aron Petter Lindströmöt, elsőszülöttje, Pia apját. Olasz szerelme miatt kénytelen volt búcsút mondani Hollywoodnak, a nős rendezővel szövődött szerelme miatt erkölcsileg elfajzottnak nevezték.
Jean Renoir rendezőnek és az Angliában forgatott Anasztáziának köszönhette dicsőséges visszatérését Hollywoodba, s pályafutása második Oscar-díját. (A harmadik szobrot 1975-ben a Gyilkosság az Orient expresszen című filmben nyújtott alakításáért vehette át.) Ezután felváltva forgatott Amerikában és Európában. Lars Schmidt színházi producer személyében, úgy tűnt, végre rátalál a meghitt nyugalomra. Közel húsz évig éltek házasságban, de harmadik férje elhagyta egy új szerelem miatt. Utolsó éveit magányosan töltötte, már csak a végső stádiumban avatta be gyermekeit a betegségébe. A svéd csodának nevezett Ingrid Bergman Londonban hunyt el, éppen a hatvanhetedik születésnapján.
Isabella Rossellini a filmtörténet botrányos párjának – Ingrid Bergman és Roberto Rossellini – nászából született ikertestvérével, Isottával. Apja iránti feltétlen imádata vitte a filmezés felé. Színészi debütálása a Taviani fivérekhez kötődik, előtte Rossellini papa mellett dolgozott öltöztetőként. Isabella mindössze négyéves volt, mikor a szülei elváltak.
Egy ideig Párizsban élt Ingrid mamával, majd Rossellini papa nővéréhez költözött Rómába. Tizenhat évesen Amerikába ment, és a RAI kulturális műsorainak a tudósítójaként dolgozott. A papa szeme fénye, a mama hasonmása: ilyen jelzőkkel illették a modellkarrierbe kezdett Isabellát a tengerentúlon. Első férjével, Martin Scorsesével a Roberto Rossellini iránti feltétlen imádat hozta össze. Majd David Lynch múzsája és élettársa lett, olyan filmeknek köszönhetően, mint a Kék bársony és a Veszett a világ. Gary Oldmannel a Beethoven-film forgatásán jött össze. Az anyaság örömét Jonathan Wiedemann férfimanöken oldalán tapasztalta meg, akitől Elettra nevű lánya született.
Isabella igazán azóta létezik önjogán, amióta színésznői és modellkarrierjének hátat fordítva üzleti vállalkozásokba, egész pontosan saját filmterveinek kivitelezésébe kezdett. A Vogue hajdani címlaplánya először a Lancome kozmetikai cég reklámarca lett, majd a Lancaster Cosmetic marketingosztályának az alelnöke.
Kanadai rendező barátja, Guy Maddin ösztönzésére kezdett el sajátos hangvételű kisfilmeket készíteni az állatok szexuális életéről. A Zöld pornó és a Hódíts meg! sikere után az anyai ösztönök kutatására indult az állatok világában. Meghökkentést és derűt egyaránt kiváltó mozgóképes kísérleteiben a kétéltűektől az emlősökig sokféle állatnak beöltözött.
Különcség apai részről, harmóniára törekvés anyai részről – lényegében erről szól Isabella Rossellini öröksége.
Még nincs hozzászólás