Ilyen a zöldborsó!
A nyár folyamán időről időre találkozhatnak új rovatunkban Bálint György - az ország közkedvelt "Bálint-gazdájának" - írásaival, amelyben segít nekünk kertünk, balkonunk széppé és hasznossá tételében. Bevezetésként cikke a tankertekkel foglalkozik.
A kerteknek ezernyi arcuk van: a bibliai édenkerttől és Szemiramisz függőkertjétől kezdve a királyi, császári és főúri pompás díszkerteken át a mai világ változatos közparkjaiig és családi, háztáji, közösségi kertjeiig. Ezek egyik feladata a növényvilág gazdagságának és szépségének megismertetése, a másik pedig az emberek ellátása gyümölccsel, zöldségfélékkel, szőlővel, borral, gyógy- és fűszernövényekkel.
Az emberi kultúra terjesztésében mindig igen jelentős szerepe volt az iskolák, kolostorok, tudományos intézmények által kialakított tankerteknek, amelyeknek célja az ifjúságnak a természet szeretetére és tiszteletére nevelése.
A tankertek iránti érdeklődés az elmúlt másfél évszázadban nem volt egyenletes, de az utóbbi egy-két évtizedben igen felgyorsult. Ez év májusában nyitotta meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Füvészkertje is példamutató szakértelemmel megtervezett tankertjét.
A gyermeki lélek igen fogékony, és nem feledékeny. A tankertben tevékenykedő diákok figyelemmel kísérhetik, ahogy az általuk elvetett búzaszem kikel a földből, elbokrosodik, szárba szökken, kalászokat hoz, és learatható magot érlel, amelyből liszt, abból pedig a mindennapi kenyerünk készül.
Számomra is felejthetetlen volt – noha több mint nyolcvan évvel ezelőtt történt –, amikor Bauer Ede tanár úr, aki természetrajzra oktatott bennünket, bemutatta a tankert növényeit, és elmagyarázta a termesztésük és felhasználásuk módját. És emlékszem lelkes szavaira, amelyekkel arra biztatta tanítványait, hogy gyűjtsék össze a gimnázium megnövekvő tankertjébe a Mátra-hegység flórájának minden elemét.
A tankert azonban nem csupán a növényekre hívja fel a diákok figyelmét, hanem azokra az élőlényekre is, melyek a kertben élnek: lehet itt galambdúc, méhkaptár, de a házinyulak, az énekesmadarak, a bogarak, lepkék, hangyák és a termőtalajban élő mikroorganizmusok is mind hozzátartoznak a természetes környezethez.
Felejthetetlen esemény volt számomra, mikor egy tanárnő elmesélte a következőket: 'Egy júniusi napon a gyerekek friss zöldborsóból készült levest kaptak ebédre. Az egyik fiúcska odalépett hozzám, és megkérdezte, hogy ezeket a kis, zöld golyócskákat hol gyártják. Én azt válaszoltam neki, hogy majd másnap elmondom.
Hazamentem, és a kiskertemben kihúztam a földből egy zöldborsótövet, másnap bevittem az osztályba, és megmutattam a gyerekeknek a növény gyökerét, a szárát, a leveleit és a hüvelyeket, amelyeket ha az ember felroppant, akkor kifejtheti belőle a borsószemeket. Talán nem túlzok, ha azt hiszem, hogy egy új világ nyílt meg a gyerekek szeme előtt, és ezután szívesebben fogyasztották el a zöldborsólevesüket is.'
A pedagógusok is szeretik a tankertben tartott órákat. Egy történelem szakos tanárnő mondta el nekem, hogy amikor más osztály nem veszi igénybe a tankertet, ő szívesen tartja ott a történelemórát is, mert az ott hallottakat a gyerekek jobban megjegyzik.
A tankert megtanít a közösen végzett munka minden örömére, s a fiatalokat a természet törvényeinek tiszteletére neveli, végső soron pedig arra, hogy valódi értékeket csak hozzáértő, kitartó munkával lehet előállítani.
Még nincs hozzászólás