Időzített bomba

2015. május 13. | Írta: Izing Róbert | 23 komment

Kutatások szerint a kapuzárás átlagosan negyvennégy éves korukban tör rá az emberekre (igen, a nőkre is), csakhogy míg a hölgyeknél általában két-három évig tart, férfiaknál akár tíz évig is.

Ha a matekot és a legáltalánosabb sztereotípiákat veszem alapul, akkor még hat évem van jól érezni magam, utána menthetetlenül meghülyülök. Beszerzek egy piros sportkocsit, kőkemény edzésbe kezdek, és látens szingliként fogok viselkedni. 

A férfiklimax angol elnevezésénél – midlife crisis, vagyis középkorú krízis – sokkal jobban megragadja a jelenség lényegét a magyar elnevezése: kapuzárási pánik. Találóbbnak, ugyanakkor ijesztőbbnek is érzem, mivel valami elkerülhetetlent sugall: ha az idő bezárja a kapukat, akkor véged, bennragadsz a ketrecben, és többé esélyed sincs jól érezni magad.

A szaklapok csípőből felsorolnak vagy negyven szimptómát, ami ilyen helyzetben jelentkezik, de ahelyett, hogy mindet elmondanám, összefoglalom röviden: hirtelen semmi sem elég jó, és az ember szeretne huszonöt éves lenni, hogy mindent újrakezdhessen. Bepótolná, amit elszalasztott, valóra váltaná az álmait, mert szembesül vele, hogy – Lovasi András szavaival élve – a „jobbik fele megvolt. És most jön majd ám a neheze.”

Megnyugtató hír a feleségeknek, hogy elkerülni nem lehet, de felkészülni rá igen. Nem kell azonnal pánikba esni, ha a kedves férj stresszes, mogorva, arról panaszkodik, hogy unja a munkáját, befordul, többet marad el bulizni, hirtelen fontos lesz számára a külseje, új szokásokat vesz fel, és ábrándozva bámulja az exei fotóit a Facebookon.

A följebb vázolt sportkocsis-csajozós képlet ráadásul a legközhelyesebb és egyben a legsúlyosabb forgatókönyv, sok férfi esetében ugyanis ez csak egy rövid, melankolikus hangulatú átmeneti állapot, amíg az ember feldolgozza, hogy az ifjúsága elmúlt, a soha viszont nem látásra.

A szakemberek ilyenkor új célok kitűzését javasolják. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég egy új hobbi, a félmaraton lefutása (jó, lehet negyed- vagy tizenhatod-), kertészkedés, érmegyűjtés, bármi. A megfelelő felkészüléssel sok feszültség gyorsan feloldható, kínzó kérdésekre találhatunk választ, lehet róla beszélni, és tudjuk, hogy egy jó beszélgetés mi mindenre megoldás.

Én már el is kezdtem utánaolvasni a témának, elvégre hat év múlva nálam is felütheti a fejét a kapuzárás. Még nem tudom, mennyire lesz súlyos, csak pár percig nézek ki az ablakon tűnődve, mint az Őszikék Arany Jánosa („hová lettél, hová levél…”), vagy sportkocsi-katalógusokat fogok lapozni habzó szájjal (ami tényleg meglepő lenne, mert nagyon nem érdekelnek az autók), de annyit tudok, hogy valami lesz.

Címkék: férfi klimax, kapuzárás, midlife crisis, sportkocsi