Honnan örököltük ezeket az ételeinket?
Mi a közös a töltött káposztában, bejgliben, lángosban, pogácsában és a kávéban? A válasz egyszerű: 150 évnyi török hódoltság. Csokorba gyűjtünk számos olyan ételt és alapanyagot, amely mára a magyar konyha jellegzetessége, az eredete mégis kezd homályba veszni. De azt is eláruljuk, hogy mi az a törökméz, a törökbúza, a törökparadicsom vagy a törökbors.
A magyar konyha nem volt unalmasnak mondható már a török hódoltság előtt sem, ám a 150 évnyi együttélés máig tartó nyomokat hagyott rajta. Olyannyira, hogy mára sok ételről azt gondoljuk, hogy őseink találmánya és hagyatéka, pedig a törökök nélkül nem biztos, hogy létezne a szakácskönyveinkben.
Azért már az átvételkor is ’honosítottak’ rajta eleink, és azóta is folyamatosan változnak a receptek, de ez így van jól, mert ahány ház, annyi ízlés. Például a törökök vallási meggyőződésből nem ettek és ma sem esznek disznóhúst, de őseink simán elkészítették fogásaikat a röfiből.
Tökéletes példa erre a mi töltött káposztánk, amelyet a törökök eredetileg többnyire kecskéből, birkából, netán lóból alkottak meg, és szőlőlevélbe töltötték, majd savanyú káposztával főzték meg. Ma pedig készülhet füstölt kolbásszal és füstölt hússal, rántással vagy anélkül, a töltelék kerülhet savanyú káposzta levelébe, vagy csak a puszta gombócok a káposzta közé.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 3. számának 34. oldalán!)
Még nincs hozzászólás