Honnan ered a ballagás?
A ballagás egyfajta átmeneti rítus, ahogy magunk mögött hagyunk néhány jelentősebb korszakot és intézményt. Az óvodát, az általános iskolát és a középiskolát. Átballagunk a gyermekkorból a felnőttkorba. De mióta hódolunk ennek a szokásnak? És mi kerül a tarisznyába?
Életünket több ünnepélyes búcsúzás kíséri. Az első, amikor magunk mögött hagyjuk az óvodát, majd néhány év múlva, mikor elbúcsúzunk az általános iskolától. A legemlékezetesebb ballagás május elején zajlik, még az érettségi vizsgák megkezdése előtt, amikor a felnőttkor küszöbén álló végzős diákok feltarisznyázva, egymás vállát fogva, ünnepélyesen körbejárják az iskola épületét. Végigmennek tanulmányaik egykori helyszínein, a folyosón, a tornatermen és az osztálytermeken, s közben búcsúdalokat énekelnek.
Selmeci diákhagyományok
Feljegyzések szerint a ballagás szokásának megjelenése az 1870-es évektől számítható, mikor a selmecbányai Erdészeti és Bányászati Akadémia végzős hallgatói bányászlámpát fogtak a kezükbe, és sötétedés után körbejárták az iskola épületét, majd a várost.
„Valete”, azaz „éljetek boldogan!” – ezzel a latin kifejezéssel búcsúztak a végzős diákok a maradóktól, majd később a szó elmagyarosodásával a búcsúzást, ballagást valétálásnak is nevezték. A 20. századra ez a szokás iskolatípustól függetlenül elterjedt más városokban, iskolákban is.
Szintén a selmeci Bányászati Akadémiáról ered a közös tablófotó szokása. A helyi bányászati múzeum őrzi azt az 1883-as csoportképet, amelyre a „Ballag már a vén diák" kezdetű nóta első két versszakát is felírták. Fennmaradt egy 1885-ből való tabló is, ahol az évszám is szerepel.
„Gaudeamus igitur”
Ballagáskor a végzős diákok búcsúdalokat énekelnek. A leggyakrabban a „Gaudeamus igitur” kezdetű dal csendül fel: ennek a középkori, latin nyelvű diákéneknek a kezdő sorai ezt jelentik: „örvendjünk, vigadjunk”. Ugyancsak népszerű ének ilyenkor a „Ballag már a vén diák...", amit anno Selmecbányán is énekeltek, és az „Elmegyek, elmegyek“ kezdetű magyar népdal is.
Só, pogácsa, aprópénz
Hagyomány, hogy ilyenkor a végzősök ballagótarisznyát kapnak, benne egy pogácsával, egy fényképpel az iskoláról és aprópénzzel. Ezek jelképes útravalók az élethez. A pogácsa azért, hogy a diák sohase éhezzen, az aprópénz, hogy ne szűkölködjön anyagiakban, a fénykép, vagy a korábbi időkből a földdarab pedig azért került a batyuba, hogy ne felejtse el, honnan indult. Mindez a népmesék vándorlegényeire, vagy a céhes mesterlegények tanulmányútjára utalva, akik elindultak világot látni, mesterséget tanulni, és szerencsét próbálni az életben.
Még nincs hozzászólás