A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Hogyan mondjam el?

Semmi sem időveszteség, ha a diák ki van téve a nyelvnek! - vallja Jilly Viktor, a budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium vezető angoltanára, akit az internet berkeiben csak szupertanárként emlegetnek kivételes módszerei, illetve rendkívül jó hangulatú bemutatóórái miatt.

Fotó: Lakos Gábor

Első ránézésre semmi „tanáros” nincs Jilly Viktorban, amikor rám köszön a Batthyány téri kávézó teraszán, a nyári szünet kellős közepén, egy fülledt szombat délután. Magával ragadóan, lendületesen beszél – nem csodálom, hogy a diákjainak nem okoz gondot az órai odafigyelés. Bár még nem egészen értem, miért jó az, amiről a tanár úr széles körben ismert, hogy nem ad rossz jegyet.

A jó jegy motiváló ereje
„Biztosan nem árulok el nagy titkot – magyarázza harminchat év tanítási tapasztalatával a háta mögött –, de a tanárok többsége nem szeret ketteseket osztogatni. Ha egy osztályban, csoportban sok a rossz jegy, abban azért én is (mint tanár) hibás vagyok. Nem szabad elvenni a gyerekek kedvét a tanulástól. Főleg a kisebbeknél nagyon fontos ez, 3–4. osztályban, amikor még csak ismerkednek a nyelvvel. A jó jegy rendkívüli motivációs erővel bír.”

Amikor megjegyzem, hogy a szigor is épp olyan ösztönző hatású lehet, hozzáfűzi, hogy a gyerek csak azt tudja igazán megtanulni, amit meg akar tanulni, és a bekeményítés sokszor épp az ellenkező hatást éri el. A kamasz már „dafke” sem fog odafigyelni. „A sikerélmény, a jó jegy viszont energiát, önbizalmat ad; nem igazán találkoztam még olyan diákkal, aki a sok ötöstől elkezdett volna nem tanulni”.

Egy idegen nyelv elsajátítása gyermek- és fiatalkorban ugyanúgy működik, mint az anyanyelv esetében. Ahogy a kisgyermeki agy analizálja, majd másolja a beszéd formuláit, és ahogy az anya nem javítgatja ki állandóan a gyermeke beszédét, hiszen aranyosnak találja a hibáit, valamint tudja, hogy idővel majd megérti a szabályokat, úgy a nyelvtanárnak sem volna szabad állandóan, nyilvánosan kijavítani a tanuló hibáit.

„A nyelvtanítás kezdeti szakaszában való állandó kijavítgatás eredményezi, hogy később, amikor az agy már máshogy működik, és komolyabb értelmi munka összerakni a szerkezeteket, a hibázástól való félelem gátolja, nehezíti ezt. Ilyenkor fordul elő, hogy a diák, legyen egyetemista vagy felnőtt, nem mer megszólalni, kitalálja, hogy neki nincs nyelvérzéke, és a többi. A kudarcélményeket csak tanári tapintattal, lelki kondicionálással lehet feloldani – de nincs reménytelen eset.”

A jó nyelvtanár tehát egyben jó pszichológus is. Aki tud olyan helyzetet teremteni, amelyben a tanuló, legyen gyerek vagy felnőtt, biztonságban érzi magát.

Tanulás helyett mozizás?
A nyelvtanítás ma már nem a nyelvtani szabályok bemagoltatását és szódolgozatok íratását jelenti. Rengeteg újfajta módszertani eszköz áll a nyelvtanárok rendelkezésére: nyelvi játékok, internetes fejtörők, zenehallgatás, film- vagy sorozatnézés, eredeti nyelvű ifjúsági irodalom. Vajon nem megy a tanulás rovására a „mozizás”, a muzsikálás? A tanár úr kategorikusan kijelenti: „Semmi sem időveszteség, ha a diák ki van téve a nyelvnek! A figyelme irányításáról, persze, nem szabad elfeledkeznünk, mint ahogy a feedbackről sem, de a lényeg a nyelvvel való találkozás.”

Ami – nyilvánvalóan – anyanyelvi környezetben valósul meg leginkább. Nem véletlen, hogy napjainkban a legtöbb iskola, gimnázium részt vesz csereprogramokban, utazásokat szervez az adott nyelvterületre, mint ahogy az sem, hogy a diplomát nyelvvizsga híján megszerezni nem tudó egyetemisták nagy része fél–egy évet tölt külföldön bébiszitterként vagy recepciósként.

Otthoni használatra: anyanyelv!
„Azt is ki lehet próbálni, hogy nem anyanyelvűként, pici korától kezdve angolul vagy franciául beszélünk a gyermekhez. Én fürdetés közben próbálkoztam anno a fiaimnál, mondhatom, nem túl nagy sikerrel – meséli jókedvűen. – Próbálják meg, fogadok, hogy abba fogják hagyni! Egyszerűen azért, mert nem az anyanyelvüket használják, így nem hat természetesnek, és a gyermekkel való kapcsolatot, az intimitást veszélyezteti. Inkább írassák őt angol oviba, ahol a társai vagy az anyanyelvű pedagógus révén hozzászokik az idegen nyelvhez.”

Az anyanyelv – idegen nyelv természetessége kérdéskörrel pedig vissza is kanyarodtunk a nyelvtanárok gyakori hibájához, a nyelvtanítás egyik legnagyobb félreértéséhez: „amit nem tennénk a saját gyermekünkkel, amikor anyanyelvre tanítjuk, azt simán megtesszük az osztályban, amikor idegen nyelvet oktatunk. Például, amikor mesét mondunk a gyereknek magyarul, vajon rákérdezünk-e minden szóra, hogy pontosan érti-e? Természetesen nem. Akkor miért fordíttatjuk le a tanítványainkkal egy olvasmány szövegét szóról szóra, megakadályozva ezzel a tanulók szövegértési stratégiáinak kialakulását? Sok rossz hagyományt őriz a magyar nyelvoktatás, amiről érdemes volna már leszokni.”

Címkék: önbizalom, nyelvtanulás, motíváció, nyelvérzék, sztár angoltanár, anyanyelv, idegen nyelv, nyelvi környezet, angol tanítás, rossz jegy, fazekas mihály általános iskola és gimnázium

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!