Hintaló és rongybaba
Dédanyáink gyermeknevelési módszerei jelentősen eltértek a mai szokásoktól, mivel a környezet, a társadalmi normák, a technológiai és az élet struktúrája is egészen más volt. A mai fiatalok már hírből sem tudják, hogyan neveltek gyereket dédanyáink a 19-20. század fordulóján és az azt követő évtizedekben, különösen Magyarországon.
A mai nagymamák modernek, sem külsőre, sem belsőre nem különböznek nagyon az anyutól. De réges-régen, amikor én voltam gyerek, ez még nem így volt.
Szelíden és puhán
Két nagymamám volt, egy Messzi mama, mert ő vidéken lakott, így alig ismertem. És a közeli, pesti nagymamám, aki fénykorában operaénekesnő volt, de mire nagyi lett, egészen átlényegült ebbe a szerepbe. Jó volt átölelni, mert selymes volt és puha, és mindig áradt belőle valami leírhatatlan illat, talán vanília vagy cukorral kikevert tojás.
Sosem láttam idegesnek, ingerültnek, nem volt fenyegető, nem kapkodott, mindig volt rám ideje. Ha jól számolok, körülbelül hatvanéves volt, amikor megszülettem, hetven, amikor tízéves lettem, de sosem láttam betegen, szomorúan, fáradtan, keserűen.
Kilencvenhárom évesen halt meg, túlélt egy világháborút, politikai üldöztetést, éhínséget, bujkálást. Aztán épp olyan szelíden, puhán, ahogyan nagymamaként élt, összeomlott és örökre elaludt az előszobában.
Több generáció együtt
Két-három generációval ezelőtt a gyerekek gyakran nagyszülőkkel, dédszülőkkel, nagynénikkel és nagybácsikkal együtt nőttek fel. Ez azt jelentette, hogy a gyermeknevelés nem kizárólag az édesanyára hárult, hanem a család többi tagja is aktívan részt vett benne.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 1. számának 42. oldalán!)
Még nincs hozzászólás