Hintaló és rongybaba
Dédanyáink gyermeknevelési módszerei jelentősen eltértek a mai szokásoktól, mivel a környezet, a társadalmi normák, a technológiai és az élet struktúrája is egészen más volt. A mai fiatalok már hírből sem tudják, hogyan neveltek gyereket dédanyáink a 19-20. század fordulóján és az azt követő évtizedekben, különösen Magyarországon.
A mai nagymamák modernek, sem külsőre, sem belsőre nem különböznek nagyon az anyutól. De réges-régen, amikor én voltam gyerek, ez még nem így volt.
Szelíden és puhán
Két nagymamám volt, egy Messzi mama, mert ő vidéken lakott, így alig ismertem. És a közeli, pesti nagymamám, aki fénykorában operaénekesnő volt, de mire nagyi lett, egészen átlényegült ebbe a szerepbe. Jó volt átölelni, mert selymes volt és puha, és mindig áradt belőle valami leírhatatlan illat, talán vanília vagy cukorral kikevert tojás.
Sosem láttam idegesnek, ingerültnek, nem volt fenyegető, nem kapkodott, mindig volt rám ideje. Ha jól számolok, körülbelül hatvanéves volt, amikor megszülettem, hetven, amikor tízéves lettem, de sosem láttam betegen, szomorúan, fáradtan, keserűen.
Kilencvenhárom évesen halt meg, túlélt egy világháborút, politikai üldöztetést, éhínséget, bujkálást. Aztán épp olyan szelíden, puhán, ahogyan nagymamaként élt, összeomlott és örökre elaludt az előszobában.
Több generáció együtt
Két-három generációval ezelőtt a gyerekek gyakran nagyszülőkkel, dédszülőkkel, nagynénikkel és nagybácsikkal együtt nőttek fel. Ez azt jelentette, hogy a gyermeknevelés nem kizárólag az édesanyára hárult, hanem a család többi tagja is aktívan részt vett benne.
A nagycsaládos környezetben az idősebb testvérek segítettek a kisebbek gondozásában, ami természetes része volt a mindennapjaiknak. Korán bekapcsolódtak a házimunkába, a gyerekek már egészen kicsi koruktól kezdve részt vettek a család életének fenntartásában. A lányok segítettek a főzésben, takarításban, varrásban, a fiúk pedig a mezőgazdasági munkákban vagy az állatok gondozásában.
A szülők és nagyszülők gyakorlati tudást adtak át, például a gazdálkodás, kézművesség vagy a háztartás vezetése terén. Ez nemcsak a munkára való felkészítés, hanem az életre nevelés része is volt.
Mi volt ma az iskolában?
A szegényebb városi és falusi környezetben sokszor csak az elemi iskola elvégzésére volt lehetőség. Az olvasás, írás és számolás alapjait tanították meg, de sok helyen már a 6-8 osztály elvégzése után munkába álltak a gyerekek. Az iskolai oktatás mellett az otthoni nevelés is hangsúlyos volt. A szülők saját tapasztalataikat, hiedelmeiket, népi bölcsességeiket adták tovább.
A gyermeknevelésben a szigor és a fegyelem kiemelt szerepet kapott. Gyakran alkalmaztak fizikai fenyítést (pofon, fakanál, nadrágszíj), amelyet akkoriban elfogadottnak tartottak. A gyerekeknek meg kellett tanulniuk tisztelettel viselkedni a szülők, tanítók és idősebbek iránt. A „gyereknek hallgass a neve” mondás jól tükrözi azt a hozzáállást, hogy a gyerekeknek inkább engedelmeskedniük kellett, mint véleményt nyilvánítaniuk.
Erkölcsi nevelés
A vallásos nevelés alapvető volt, különösen vidéken. A vasárnapi mise, a közös imádkozás és az egyházi ünnepek szerves részét képezték a gyerekek életének.
Fontos szerepe volt az erkölcsök tanításának, amit gyakran meséken, mondásokon és népi bölcsességeken keresztül adtak át. Mivel nem volt sem tévé, sem internet, sem netflix, esténként meséket hallgattak a gyerekek, amelyek nemcsak a történetével neveltek, de a szülővel, nagyszülővel, vagyis a mesélővel való szeretetteljes kapcsolatot is erősítette.
Mit hozott a Mikulás?
Abban az időben a családok többségét nem vetette fel a pénz. A gyerekek számára kevés játék és ruházati cikk állt rendelkezésre, de amit kaptak, azt nagyra értékelték. A játékokat gyakran maguk készítették a családtagok. Fából faragott bábu, hintaló, mézeskalács szív, rongybaba… A ruhákat több generáción keresztül használták, és ha kinőtte egy gyerek, továbbadták a kisebb testvéreknek, akár karácsonyra vagy születésnapra.
Az ünnepek különleges alkalmak voltak, amelyek során a család együtt lehetett. Ezek az események lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek megismerjék a hagyományokat és a család történetét. Ilyen alkalom volt az aratás, a disznóvágás vagy más közösségi élmény is, például a búcsú.
A gyerekeket nemcsak a család, hanem a falu vagy a városi közösség is nevelte, és ezt a nevelést a szülők megköszönték. Hisz nemcsak a rendreutasításról volt szó, hanem arról is, hogy az idegenek is vigyáztak a gyerekekre. Az idősebbek gyakran figyelték a fiatalokat, és ha kellett, rendre utasították őket.
Merre tovább?
Változik a világ. Nem akarok demagóg lenni, de hatalmas honvágyat érzek a gyerekkorom világába, és ha a szüleimmel beszélek, ők is vágyakoznak vissza, vissza, oda, ahol kicsit sem volt komfortos az élet, ahol bár háború is volt és éhezés is, ahol akár hetente elcsattant egy atyai pofon, de tele volt lelki tartalommal, igazi kapcsolatokkal, mély érzelmekkel.
És hát tisztességgel, igazsággal, adott szóval, amit ha egyszer megszegett az ember, soha többé nem volt becsülete.
Még nincs hozzászólás