Hasonló a hasonlóval?
Akkor van a legnagyobb esélyünk a boldog és tartós párkapcsolatra, ha a partnerünk hozzánk hasonló jellemvonásokkal és világnézettel rendelkezik - állítják a pszichológusok és a szociológusok. Az ellentétek tehát mégsem vonzzák egymást? A mai információs társadalomban léteznek egyáltalán jelentős eltérések? Úgy tűnik, ha kellő nyitottsággal és toleranciával állunk egymás különbözőséghez, nem kizárt, hogy boldogok lehetünk együtt.
Felmérések bizonyítják, hogy a hasonló társadalmi státuszú, hasonló érdeklődési körű, hasonló képzettségű párok kapcsolata sikeresebb és hosszabb távra szól, mint az eltérő hátterű partnereké. Leegyszerűsítve, kevés olyan jól működő párkapcsolatról hallunk, ahol az egyik fél magasan iskolázott, jó egzisztenciával rendelkező, urbánus hátterű, míg a társa mindennek ellentéte.
Látszólag nincs különbség
Az információs technológiai bumm előtt a társadalmi osztályok közötti átjárás ritkaságszámba ment. A globalizációval, az internet elterjedésével, a világméretű pénzügyi hitelezés formáival aztán nemcsak az ország- és akár a kontinenshatárok tűntek el, hanem a klasszikus értelemben vett társadalmi osztályok is összemosódtak.
Ma már látszólag nincs különbség: az információs társadalom fiataljainak jó része rendelkezik diplomával, van saját, bérelt, esetleg hitelből finanszírozott lakása, hasonlóan öltözködnek, hasonló szórakozási formákat választanak, a globális trendeket követik. A hagyományos elmélet, miszerint „hasonló a hasonlónak örül”, megkopott, már nem tudjuk, ki a hasonló. A felszínen ugyanis a legtöbbünk szinte teljesen ugyanolyan.
A mélyben eközben ugyanúgy különbözünk, mint negyven évvel ezelőtt, hiszen a családi hátterünk és mintáink, a neveltetésünk, az iskolázottságunk, az intelligenciaszintünk, az anyagi helyzetünk, és nem utolsósorban a lehetőségeink merőben eltérőek. Csakhogy mire a párválasztásaink során ezekre a sokszor a mélyben rejlő, igen markáns különbözőségekre rájövünk, akár hosszú évek is eltelhetnek. Mi pedig csak állunk a párkapcsolatunk romjai felett, és nem értjük, hogy mitől is nem működik, hiszen az elején annyi mindenben hasonlítottunk.
Értékrendbeli másság
A homogén kultúrákból származó férfiak és nők párválasztási kísérletei is kudarcba fulladhatnak, éppen a rejtett vagy kevésbé rejtett különbözőségek okán. Vajon mi a helyzet abban az esetben, mikor a partnerek kulturális háttere, etnikuma, vallása teljesen eltérő?
Szociológusok szerint nem az eltérő származás a fő akadálya annak, hogy egy kapcsolat működjön, sokkal inkább az értékrendbeli különbség. Hosszú távon harmonikusabb az a kapcsolat, amelyben a felek értékrendje és érdeklődési köre alapvetően megegyezik.
A különbségek, persze, hasznosak is lehetnek, hiszen fenntartják az érdeklődést; az ismerkedés kezdetén érdekes lehet, hogy a másik máshogyan él, másképp gondolkodik, máshonnan jön. Vonzónak tűnhet az ismeretlen, az újszerű, de hosszú távon csak akkor működhet a kapcsolat, ha a partnerek maximális fogékonysággal és empátiával viseltetnek a másik kultúrája és gyökerei iránt. Gyakran azért vonzódnak egymáshoz máshonnan származó emberek, mert szívesen megismernék a párjuk történelmi, kulturális hátterét is.
Az ember genetikai kódjának feltérképezése során a génkutatók a DNS-szekvencia analízise alapján megállapították, hogy az egyes emberek között legfeljebb 0,1 százalékos genetikai különbség lehet. Tény ugyanakkor, hogy a biológiai (genetikai) hasonlóságot felülírja a szocializációból, a kulturális háttérből eredő különbözőség, és úgy tűnik, hogy párválasztásnál még mindig ez utóbbi a meghatározó.
Ennek ellenére tudni a különbözőségeket és megélni azokat, nem ugyanaz.
A gyökeres kulturális és társadalmi különbségeket csak addig nem érezzük tehernek, amíg tart a fellángolás. A kezdeti vonzalom néha elhomályosítja azt, amit a kultúránkból magunkkal hozunk.
Amint az intenzív érzelmek elmúlnak, visszakerülünk abba a kulturális közegbe, amelyből jöttünk, és előtérbe kerülhetnek a hétköznapi ellentétek.
A szocializációból eredő, tanult kulturális és vallási különbségeket még csak-csak át lehet hidalni, ám ha ezeket személyiségbeli különbségek is erősítik, azt már nem.
Ellentétek vonzásában
Ahogyan nincs garancia arra nézve, hogy az azonos kultúrkörből érkező partnerrel minden flottul megy majd, úgy az sem állítható teljes bizonyossággal, hogy az eltérő kulturális hátterű partnerrel nem fog működni a kapcsolat. Ha a pár egymás iránt nyitott, toleráns, kompromisszumkész, ha képesek az alkalmazkodásra, az erőteljes elköteleződésre és a mély érzelmekre, akkor a sikeres vegyes házasság nem lehetetlen.
A kultúra látható jegyei – az öltözködés, az étkezési szokások, a nyelv – mind csak a jéghegy csúcsa: a partnerek személyisége, a normák, az elvárások, a hiedelmek, a vallás, az értékrend az igazán meghatározó – sokszor rejtett – tényezők.
Minden kapcsolatban, így a vegyesben is érdemes összehasonlítani az eltérő világnézeteket. Ez hozzásegít minket ahhoz, hogy megismerjük és megbeszéljük a problémás kérdéseket, még mielőtt maga a probléma felmerülne. A lényeg a rugalmasság: fontos, hogy képesek legyünk felülírni a kialakult szokásainkat, véleményünket, ha azt a kapcsolat úgy kívánja, és nem ellenkezik a személyiségünkkel és az igényeinkkel.
(a szerző viselkedéselemző)
Még nincs hozzászólás