Hasonló a hasonlónak
Szakemberek szerint 80-90 ezer gén teszi ki az ember 46 kromoszómáját, ezek közül 23 az apától, 23 az anyától származik. Egy emberpárnak, ha az összes génkombinációt figyelembe vesszük, 64 trillió különböző gyereke születhetne. Ebből is látszik, milyen mértékben jósolható meg tulajdonságaink öröklődése a gyermekeinkben.
Az iskolában megtanultuk, hogy vannak domináns és recesszív gének, és az előbbiek mindig felülírják az utóbbiakat. Ez a folyamat jól tetten érhető a szemszín öröklődésében: kék szemű emberpárnak nem születhet barna szemű gyereke, míg a barna szeműeknek lehet zöld, barna és kék szemű gyerekük is.
A szem színét a szivárványhártyában lévő melanin mennyisége határozza meg. A barna szemben sok (tehát ez a domináns), a kékben nagyon kevés, a többi színben változó mennyiségű a melanin. Érdekes kutatási eredmény, hogy a kék szemű férfiak szívesebben választanak kék szemű nőket párnak, míg ez a barna szeműekre nem igaz. Ennek bizonyára evolúciós oka van. Mivel két kék szeműnek csak kék szemű gyereke születhet, a férfi bizonyossága így nagyobb lesz afelől, hogy a gyermek az övé, mintha barna szemű nőt választana.
Bizonyos arcvonások dominánsak, és generációról generációra kitartóan öröklődnek. Ilyenek az állon és az orcán lévő gödröcskék, a homlokon közepén, háromszög alakban lenövő haj, az arc szimmetriája vagy aszimmetriája, a kézforma, a lábujjköröm formája, bizonyos hajtípusok, és a görbe fogak. Nemrég fedezték fel, hogy egy domináns gén felel a fogak közti résért is.
Aki szívesen nézeget régi családi fotóalbumokat, felfedezheti a nagyszülein, dédszülein ezeket a generációkon át változatlanul vándorló domináns jegyeket. Az anyajegyről ugyanakkor, amely a köztudatban a vérrokonság egyik legfeltűnőbb ismérve, nem állapítható meg egyértelműen a genetikai eredet. A bőrtípus és a bőr melanintartalma örökletes ugyan, de az anya és gyermeke bal fülcimpáján lévő barna pöttyről nehezen bizonyítható, hogy genetikailag meghatározott.
Ami a személyiségjegyeket illeti, nincsenek ilyen jól látható jelei a rokonságnak. Általánosságban elmondhatjuk, hogy bár bizonyos tulajdonságok nagyobb, mások kisebb mértékben öröklődnek, ha átlagolunk, a környezeti hatások és a genetika ötven-ötven százalékban tehet a személyiség kialakulásáról.
Az elmúlt években felfedezett, kalandkereső magatartásért felelős genetikai marker (D4DR) jelenléte valakiben még nem jelenti azt, hogy az illető egész életében az izgalmat keresi, és világfelfedező lesz. Ha a környezete erősíti a hajlamát, és megfelelő lehetőségeket teremt a génekben szunnyadó tulajdonságok kibontakozására, akkor világutazó válik belőle, de ha épp ellenkező nevelést kap, úgy teljesen átlagos, kíváncsi emberré válik.
De vannak ennél misztikusabb hiedelmek is. Ezek egyike azt mondja, hogy ha a várandós asszony rácsodálkozik valamire, vagy megijed valamitől, gyermeke a reakciót kiváltó élőlényre vagy tárgyra hasonlító jegyet fog viselni a testén. Ezek ellen különféle elhárító taktikákat lehetett alkalmazni.
Ha a várandós nőre ráesett valami (például gyümölcs), akkor azt gyorsan felkapta, és a hátsójához dörzsölte, hogy legalább ne feltűnő helyen legyen a babán az anyajegy. Ha ijesztő vagy furcsa dolgot látott, megköpködte, fügét mutatott neki, vagy az ujját a szoknyaderekába dugta, ezzel hárítva el a gyermek bőrének elváltozását.
Bármilyen sport-, zenei és művészi hajlam kifejlődésére is igaz ez a teória. Az öröklődés és a nevelés együttes hatása tesz minket olyanná, amilyenek vagyunk. Bizonyos erős genetikai hatásokat nehéz neveléssel ellensúlyozni, de nem lehetetlen. Főleg, ha tudatában vagyunk, és teszünk is érte vagy ellene.
Különös és meglepő az a kutatási eredmény, amely szerint nemcsak a családtagjainkra hasonlítunk, de a legközelebbi barátainkra és életünk párjára is.
Kiderült, hogy ezekben a tartós kapcsolatokban részt vevő felek genetikailag is nagyobb hasonlóságot mutatnak, mint más, véletlenszerűen összepárosított személyek.
Azt is sikerült tisztázni, hogy a partnerek közötti megfelelés erőssége annál nagyobb, minél valószínűbben örökölhető az a dolog, tehát minél erősebb genetikai alapokkal rendelkezik egy testi vagy személyiségkarakter, annál erőteljesebben keressük azt a másikban. Mind a házaspárok, mind a barátok egymásra irányuló választásaiban és ezek preferenciáiban is számos genetikai komponenst sikerült kimutatni. Hasonló a hasonlónak nemcsak örül, de társnak is szívesen választja.
Még nincs hozzászólás