Hallod-e, Rozika, te! Menjünk a moziba be!
121 éve, 1896. május 10-én este 10 óra körül mintha egy színházi előadásra érkeznének, elegánsan öltözött hölgyek és urak igyekeztek az akkor megnyílt körúti Royal Nagyszállóba, hogy 50 krajcárért részesei lehessenek egy igazi szenzációnak. Nem egészen fél évvel a párizsi premier után ugyanis megérkezett Budapestre a kor csodája: a kinematográf, azaz a mozgófilmvetítő gép.
Kávé és sör mellé filmvetítés
Tulajdonképpen már áprilisban bemutatták Budapesten az angol Robert William Paul által konstruált animatográfot, egy április 30-i kísérleti vetítésre pedig már a Lumière cég megbízottja, Eugène Dupont hozott el néhány korai felvételt: 'Szaladó néptömegek, robogó vonat; az utasok kiszállása, egy tengeri fürdő; kártyázás közben szivarra gyújtó és söröző emberek.'
Persze valójában bármiről szólhattak volna ezek a kis filmecskék, hiszen az, hogy nem álló, kivetített fényképeket, hanem élő, mozgó embereket lehetett látni, már önmagában is elkápráztatta a nézőket.
Somossy Károly gyorsan becsődölt mulatójában is megpróbálkoztak a filmvetítéssel, és ezután is fontos szerepet töltöttek be a mulatók, a kávéházak a mozi történetében, hiszen kezdetben még nem voltak biztosak benne a vállalkozók, hogy az emberek hajlandók-e külön is fizetni ezért a látványosságért, így eleinte afféle közönségvonzó reklámként szolgálták fel a kávé és a sör mellé a filmvetítést.
Egyébként is szokás volt, hogy a kávéházakba nem egyszerűen enni-inni jártak az emberek, hanem beszélgetni, újságot olvasni, üzleti tárgyalásokat lebonyolítani – és a kávéházak igyekeztek szórakoztató programokkal is becsalogatni a vendégeket. Gyakran rendeztek felolvasóesteket, kabaréjeleneteket mutattak be, és ezek mellé remekül társult a filmvetítés.
Később, látva a sikert, sok kávéház profilt váltott, és attól kezdve a film volt a 'főfogás', ami mellé – mint ma a popcorn és a kóla – járt a nézőnek egy kávé is valami kis süteménnyel.
A műsor
A kávéházi vetítés nagyon egyszerűen zajlott: a főpincér leeresztett egy tiszta lepedőt a terem közepén, így a közönség mindkét oldalról láthatta a filmet. Az első, nagyközönség előtt zajló igazi filmvetítésre azonban ünnepélyes keretek között, a Royal Nagyszállóban került sor, 1896. május 10-én.
A vetítésnek óriási sikere volt. Olyan kis jeleneteket láthattak a nézők, mint 'a munkaidő vége a lyoni Lumière gyárban; a kötéltáncos; aranykárász-halászat; a kovácsok; az étkezés (a kisbaba reggelije); átugrás a kerítésen; a Ferencesek tere Lyonban; a tenger'.
Persze a május végéig tartó vetítések folyamatos sikeréhez Lumière-ék remek szimata, jó üzleti érzéke is kellett, hiszen gyorsan rájöttek, hogy a franciaországi események és tájak már nem tudják becsalogatni a nézőket. Ezért Monsieur Dupont operatőre elkészítette az első ránk maradt hazai filmfelvételt is: láthatta a publikum az Operaházat, a Lánchíd pesti hídfőjének a forgalmát 1896 májusában, és természetesen a millenniumi felvonulás képeit.
A mozi
Rövidesen megszületett az első kuplé is a vetítésekről – nem is akárkiktől. Kálmán Imre zenéjére A néma levente és a Naftalin szerzője, Heltai Jenő írt egy dalocskát a mozgófényképszínházról, de ki tudja ezt a hosszú szót versbe foglalni? Valahogyan rövidíteni kellene, gondolta a költő.
Hát így, egy kis kuplé refrénjében született meg Heltai óriási, máig használt találmánya: a mozi szó: 'S mert a Berta, s mert a Berta nagy liba, / Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.'
A mozi első fejetlensége
Rövidesen magyar vállalkozók is beszálltak a mozibizniszbe. A Sziklai testvérek Lyonból hozattak egy filmfelvevő készüléket, és a Lumière-cég egyik technikusával, Thermmel a millenniumi kiállítást meglátogató Ferenc Józsefről készítettek híradófelvételt. Sajnos azonban megbillenhetett a felvétel közben a kamera, s ezt Sziklai Zsigmond, a 'mozgófénykép-masina' kezelője, vagyis az első hazai operatőr nem vette észre.
Így azután az első magyar filmhíradóban Ferenc József császár és király végig csupán fejtől lefelé látszik! A szegény Sziklai testvérpár hiába vetítette olcsón a filmet, megbukott a vállalkozásuk; mert hát ki kíváncsi egy fej nélküli császárra?
Még nincs hozzászólás