Hahó, most jöttünk Svájból!
Most induló rovatunkban olvasóink által beküldött és szerkesztőségünk által kiválasztott életmesék szerkesztett változatait adjuk közre. A családi legendáriumok sokszor megható, érdekes, máskor rejtélyes történetei tanulságokkal is szolgálhatnak - nem csak a szűk családnak. Első vendégszerzőnk, Söptei-Bíró Gabriella édesapja és nagybátyja gyerekkori kalandjáról írt.
1947-et írunk, de a történet gyökere ennél is régebbi. Apám nagynénje, Ilike, az I. világháború után egy svájci családnál lakott a Sankt Gallen kantoni Gams faluban. A nagynéni barátságot kötött a Kaiser család gyerekeivel, és hazajövetele után is tartotta velük a kapcsolatot, levelezett velük.
A II. világháború utáni éhínség idején Ilike egyik levelében azt kérdezte a Kaiser testvérektől, hogy egy időre magukhoz tudnák-e venni két unokaöccsét, az akkor 9 éves Palit és a 11 éves Gézát. Kaiser Anna és testvére, Emil pedig szívesen fogadta be őket a maguk tizenkét és hat gyerekük mellé.
A két testvér nem hasonlított egymásra, apám fekete hajú, barna bőrű, komoly kisfiú volt, míg Pali göndör, szőke, mosolygós.
Hogy hogyan kerültek Svájcba a gyerekek? Ahogy akkoriban szokás volt. Felrakták őket a vonatra Budapesten, a svájci határon, Buchsban pedig a polgármester várta őket lovas kocsival. Gams kis falu, néhány kilométer távolságra az osztrák határtól. Fekvése érdekes, egyik irányban svájci, a másikban osztrák hegyeket látni.
Géza és Pali szerencsésen megérkeztek a családokhoz. Faszerkezetű parasztházban laktak, ahol alul a pince volt, ott tároltak mindent, a földszinten a nagy konyha, itt sparhelt adta a meleget, a meleg vizet, és azon készült az étel, aztán a felső szint következett sok kis szobával.
Apám szobája is pici volt, egyszerű berendezéssel: egy ágy, rajta szalmazsák és dunyha, egy fiókos asztal és egy szék. Erre a székre kellett készíteni mindennap a ruháját összehajtva.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 12. számának 68. oldalán!)
Még nincs hozzászólás