Ha kiabálnod kell, hát kiabálj!
Emberi kapcsolat nem létezhet konfliktusok nélkül. A párkapcsolatokban a mindennapos együttélés során gyakoriak a nézeteltérések. Ez nem baj, ez természetes. Vannak azonban konfliktuskerülő kapcsolatok, melyekben az egyik, vagy mindkét fél igyekszik elkerülni a vitákat, annak reményében, hogy ezzel megőrzik a békét és harmóniát. Szakemberek szerint a konfliktuskerülés hosszú távon súlyos károkat okozhat a párkapcsolatban.
Hagyd rá, jobb a békesség
Amikor két ember ahelyett, hogy tisztázná a kettejük közötti nézetkülönbségek okát, szőnyeg alá söpri a problémákat, miközben bántja őket, rosszkedvűek, így egyre nő bennük a feszültség. Gyakran előfordul, hogy a kapcsolatban csak az egyik fél konfliktuskerülő. Legtöbbször a nő az, aki esetleg úgy szocializálódott, hogy okosabb engedni, nem érdemes vitatkozni, jobb ráhagyni a teremtés koronájára a dolgokat, igazat adni neki.
A nő gyerekként mindig azt hallotta, hogy a veszekedés rombolja a szerelmet, jó házasságban az egyik fél mindig enged. Mert nem jó feszíteni a húrt, mert még elszakad. Ha egy nő az édesanyjától ilyen tanácsot kapott, tudnia kell, hogy a mamának ebben nem volt igaza.
Az állandó elégedetlenség, a lenyelt harag végső soron még betegségeket is okozhat. Egyáltalán nem vezet a problémák megoldásához, s még az is előfordulhat, hogy a megbántottság külső kapcsolatba taszít. A megoldatlan kérdések hosszú távon mélyebb konfliktusokhoz vezetnek.
A konfliktuskerülő személyiség
A konfliktuskerülő személyek gyakran érzékenyek a feszültségre, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljék azt. Hajlamosak a béke fenntartására, még akkor is, ha ez az ő igényeik vagy érzéseik figyelmen kívül hagyásával jár. Gyakran félnek a változástól és az ismeretlentől. Azért kerülik a konfliktusokat, hogy megőrizzék saját komfortzónájukat.
Általában alacsony önértékeléssel küzdenek, és félnek az elutasítástól. Nagyon empatikusak és érzékenyek, gyakran inkább saját érdekeiket áldozzák fel, hogy mások jól érezzék magukat. Hajlamosak problémáik figyelmen kívül hagyására, remélve, hogy azok maguktól megoldódnak, vagy egyszerűen eltűnnek.
Jellemző, hogy az ilyen személyiségű ember nem közvetlenül fejezi ki haragját vagy elégedetlenségét, hanem rejtett, indirekt módon teszi ezt. Gyakran ellentmondásos üzeneteket küld, például szavakban egyetért, de tetteiben ellenáll.
Jellemző még, hogy szándékosan késlelteti a feladatok elvégzését, hogy kifejezze ellenállását vagy bosszúságát, például késve adja be a munkáját vagy késik a találkozóról, 'elfelejt' bevásárolni, ezzel jelzi, hogy megalázónak érzi, hogy ez mindig az ő feladata. Amikor mérges vagy frusztrált, megsértődik.
Mindez gyakran a gyermekkori nevelésből és a családi dinamikából ered, ahol gyerekként azt tanulta meg, hogy a nyílt kifejezés veszélyes. Gyakori az önbizalomhiány is az olyan helyzetekben, ahol nem érzi magát egyenrangúnak, például munkahelyi vagy párkapcsolati hierarchiában.
A veszekedés is jobb, mint a problémák elkendőzése
A szakemberek szerint, ha az embernek sírnia kell, sírjon. Ha kiabálnia kell, kiabáljon. Persze nem mindig, nem ok nélkül, nem igazságtalanul. De tény, hogy a lenyelt feszültség, megbántottság, az az érzés, hogy az emberrel igazságtalanul bántak, nem vezet jóra.
Az érzelmi kiégés a konfliktuskerülés egyik leggyakoribb hosszú távú következménye. Amikor a párok rendszeresen elkerülik a problémákat, ezek az érzelmi feszültségek felhalmozódnak, és a kapcsolaton belüli elégedetlenség nő. A fel nem dolgozott és meg nem oldott problémák súlyként nehezedhetnek ránk, s ennek egyenes következménye lehet a közömbösség, és az egyre gyakoribb gondolat, hogy véget kellene már vetni ennek az egyenlőtlen kapcsolatnak.
Már nem segít az összebújás sem, már a házastársi kötelesség is csak nyűg. Persze az sincs kibeszélve. S a színlelés egyre nagyobb területét borítja el a kapcsolatnak. Toljuk a problémákat magunk előtt, s ezzel természetesen újabb megoldatlan nehézségeket okozunk.
Könnyen megtörténhet, hogy a folyamatos elégedetlenség, az érzelmi távolság és a megoldatlan problémák miatt kapcsolatunk már nem tesz boldoggá, s egyre inkább úgy érezzük, hogy kapcsolatunk megállíthatatlanul a szakítás felé halad.
A konfliktuskerülő ember persze nem csak a párkapcsolatában igyekszik kerülni mindent, ami a másikat sértheti, és vitákhoz vezet, de idővel le is szokik a saját véleményének a megfogalmazásáról, már nem tud akarni, küzdeni, képtelen kiállni az igaza mellett. S ez a magatartás már kapcsolataira is érvényes lesz. A munkahelyén nem mer fizetésemelést kérni, munkájában nincsenek új ötletei, nem tud nemet mondani és hagyja magát kihasználni.
Konfliktuskezelő stratégiák
Ha úgy érzed, hogy pároddal való kapcsolatodban mindig alárendelt szerepet játszol, mindig oda mentek nyaralni, ahová ő szeretné, mindig a neki tetsző filmeket nézitek meg, és csak ő választ a tv csatornák között, ha sokszor igazságtalanul bánik veled, el kell sajátíts néhány hasznos konfliktuskezelési stratégiát.
Az egyik ezek közül a hatékony kommunikáció technikáinak fejlesztése. Az aktív hallgatás például kulcsfontosságú, mivel lehetővé teszi, hogy pároddal valóban megértsétek egymás érzéseit és nézőpontjait. Az aktív hallgatás azt jelenti, hogy nem szakítod félbe, ha beszél, és ő sem teszi ezt.
Az "én-üzenetek" használata szintén hatékony technika a konfliktuskezelésben. Az "én-üzenetek" olyan kijelentések, amelyek a beszélő érzéseit és szükségleteit helyezik előtérbe, ahelyett, hogy a másik felet hibáztatnák. Például ahelyett, hogy azt mondanánk: "Te mindig figyelmen kívül hagysz engem", az "én-üzenet" így hangzik: "Úgy érzem, hogy nem kapok elég figyelmet, amikor beszélni szeretnék veled." Ez a módszer csökkenti a védekező reakciók kialakulásának esélyét, és elősegíti a konstruktív párbeszédet.
A konfliktuskezelési stratégiák közé tartozik a megfelelő időzítés és helyszín megválasztása. Nem alkalmas egy ideges, fáradt nap után leülni újabb problémákat megbeszélni. Az se jó, ha gyerek hallgatózik a szomszéd szobában, vagy éppen a kertben más is hallja, hogy miről beszéltek.
A közös megoldások keresése szintén elengedhetetlen része az egészséges konfliktuskezelésnek. Ilyenkor nem arra koncentráltok, hogy ki nyer vagy veszít, hanem arra, hogy hogyan találhatnátok olyan megoldásokat, amelyek mindkettőtök számára elfogadhatóak. Ehhez fontos, hogy mindkét fél nyitott legyen a kompromisszumra, és hajlandó legyen meghallgatni a másik fél érveit és igényeit.
Még nincs hozzászólás