Gammakitörés

2014. március 14. | Írta: Szendrei V. Márk

Azt akarom, hogy haladéktalanul jöjjön egy gammakitörés, hogy vége legyen ennek a rémálomnak.

Filozófus ismerősöm egyszer pizzaevés közben kifejtette, hogy az első, igazán aljas találmány az emberiség történetében a számítógép. Gondoljunk bele: gépek eddig is voltak, de úgy madártávlatból mind tudtuk, hogyan működnek. A nők is tudták. A mosógépben van egy forgó marhaság, amely megkeveri a vizet, és így helyettesíti Mari kezét. A daráló vagdos, a sütőben meleget csinál a gáz, vagy egy villanytól forrósodó vezeték, de hogy bonyolítsam, a rádióhullámok valami  láthatatlan mizéria formájában terjednek, az antennák elkapják, felerősítik, oszt hallgatjuk, nézzük. Ennyire kell csak tudni mindezt, nem jobban, de ennyire mind tudtuk.

Aztán jött ez a borzalom, a számítógép. Egy dobozban, belül történik valami okkult szertartás, amelyből ered néhány rettenetes üzenet, mint hogy betelt a memória, puffertúlcsordulás van folyamatban, frissítésből eredő újraindulás… és azok az üzenetek… köszön nekem, és rögtön kiírja alá, hogy kilépés. Megnyomom, erre kilép, pedig én csak azt hittem, ezt kéri tőlem. Persze, megmagyarázhatja ezt bárki azzal a viccel, hogy bementem egy ajtón, amire az volt írva, hogy „Nők”, de kiderült, hogy csak vécé, de akkor sem logikus.

A számítógépeket nem nőknek találták ki, de talán férfiaknak sem. Túl gyorsan születtek meg, túl gyorsan fejlődtek, és túl hülye emberek tervezték és tervezik azokat az eszközöket, amelyekbe beleszerelik őket. Mert a mobiltelefon is számítógép, lassan már az autó is. Hol van az az idő, amikor csak megtanultuk, hogy szív, sűrít, robban, kipufog? Már azt olvasom, hogy egyes drágább autótípusok számítógépének rendszerszoftvereit is frissíteni kell, hogy azokon is vannak, de az biztos, hogy lesznek vírusok, a telefonomra rámászik valami mákony, ami az én költségemre küld emelt díjas SMS-t a Yucatán-félsziget térségébe..., és ami a legrosszabb, hogy mindezt nekem kellene elmagyaráznom a nőismerőseimnek.

Hol kezdjem? Még értek is hozzá. DE HOL KEZDJEM? Hogy egy processzor utasításokat dolgoz fel, legalábbis míg Neumann János alapvető elképzeléseit alkalmazzák bennük? Beszéljek memóriáról, merevlemezekről, felhasználói felületről? Emlegessek kurzort, dupla klikket, lenyíló menüt, checkboxot? Elegem van az egész katyvaszból.

Ha két elegendő tömegű csillag megtalálja egymást, és némi vacakolás után összeolvadnak, akkor jó eséllyel lőnek egyet a világűrbe a forgásuk tengelye mentén – ezt hívják gammakitörésnek. Az ilyenek iránya természetesen véletlenszerű, akár a Földet is eltalálhatja egy bármikor. Ha pedig ez megtörténik, akkor valami harminc évre annyi az elektromos hálózatoknak, a számítógépeknek, kurzoroknak, merevlemezeknek, checkboxoknak. Nem fog felhívni egyetlen nőismerősöm sem azzal a kérdéssel, hogy „valamit kiírt, nem tudom, mit, de miért csinálja ezt”. Legyen tehát gammakitörés!