Fertő tavi kalandra fel!
Ki tudsz lépni az életedből négy napra? - hangzott a kedves kérdés. Ritkán lépek ki belőle, mert szeretem úgy, ahogy van: családostul, kutyástul-macskástul. Hát persze! - vágtam rá mégis, mert éreztem, hogy csodás élmények várnak rám Burgenlandban.
Szafari – kelet és nyugat találkozása
Alighogy megérkezünk Frauenkirchenbe (Boldogasszony), kalandra hív a Karin Friedrich zoológus-pedagógus és Ronald Knapp állat-ökológus, ők vezetik a szafarit – és a dzsipeket – a Fertő–Fertőzug Nemzeti Park madárrezervátumába.
A szikes talajú Seewinkelben a természetes növénytakaró néhány kóstolható példányán tisztán érezni a növények levelében felgyülemlő só ízét. A Magyarországra is átnyúló nemzeti park vízfelületeivel, nádasaival, mezőivel és sótartalmú, rendszeres időközönként kiszáradó tavacskáival Európa legvarázslatosabb természeti térségei közé tartozik. A kelet- és nyugat-európai állat- és növényvilág találkozása rendkívüli sokszínűséget eredményez.
Távcsöveinkkel a gémeskutak között nyári ludakat, bíbiceket, vöröshasú unkákat és gulipánokat nézegethetünk testközelből. A gulipán kizárólag sós vízben él, vagyis a tengerpartok mentén és itt, Burgenlandban!
A Fertő-tó körbekirándulásakor az egyik legjobb hír, hogy még csak ki sem kell lépnünk az életünkből, hiszen bő két óra alatt odaérhetünk, és a családunk minden tagja talál valami elfoglaltságot. A pénztárcánktól, kedvünktől és fittségi állapotunktól függően válogathatunk a szabadidős programok és a gasztronómiai élvezetek között.
Bár sík terepen túráztunk, jólesik utána a St. Martins termélfürdő kényeztetése. A különleges helyen, a nemzeti park szomszédságában épült szállodában akár napijeggyel is tejben-vajban fürösztenek bennünket.
Kerékpártúra – nem csak szupergörlöknek
Nem tagadom, önérzetünk csorbul, mikor vezetőnk, a négygyermekes Karin másnap reggel a 30 km-es kerékpártúrához erősen javasolja az E-bike használatát. Ahányszor osztrák szépkorúak kerekeznek el mellettünk – ami gyakorta megesik –, azonnal ellenőrizzük, hogy biztosan ki van-e kapcsolva az akkumulátorunk. De amikor megérezzük a szembeszél erejét, titkon mindnyájan áldjuk Karint a kíméletes bicikliért.
Illmitz (Illmic) városkán áthaladva tovább tekerünk Podersdorf (Pátfalu) felé. Útközben mangalicákkal és bivalyokkal találkozunk, és pihenőhelyünkről belátjuk a Fertő nyugodt vidékét. Vadrózsa- és bodzabokrok szegélyezik utunkat, amiről eszünkbe jut a beköszöntő szörpszezon, de a fejünk felett elhúzó barna réti sas árnyéka visszatérít minket a kerékpárútra.
A Heuriger hagyományosan osztrák falusi borozót jelent, ahol helyi finomságokkal – kizárólag hideg étkekkel – és borokkal látják vendégül a fáradt utazót. Podersdorf határában a Fabianék mindezt mesterfokon űzi. (Lakókocsi- és lakóautó-parkolójában 3 napig dekkolhatnak a függetlenséget választó úton lévők.)
Joisba (Nyulas) vesszük az irányt, újra négy keréken. A Pasler-Bäck családi panzióban alszunk, ahol éjjel is nyitva tartó becsületkasszás (!) borozó működik. A burgenlandi borászat az elmúlt harminc évben rengeteget fejlődött. A mennyiségi termelésről sikerült átállniuk a minőségire, igaz, ehhez több generációra volt szükség.
Egy ilyen fárasztó nap után – a borkóstolás mámorában – az egyik legelegánsabb tóparti étterem teraszán vacsorázunk, rózsaszín-narancs-aranyszínű, szinte már giccses naplementében. A Fertő tavi fogas sáfrányrizottóval nem okoz csalódást. És sofőrünk sem, aki a panzióba visszafelé tartva a Supergirl című dalt küldi nekünk – még ha csak a rádióban szól is, valóban annak érezzük magunkat…
Élményméhészkedés és polip malacfüllel
Újra biológiaórán érezhetjük magunkat Simon Tötschinger méhészetében – milyen kár, hogy az iskolai órákat nem a szabadban tartottuk. Az ötezer cseresznyefa és a szőlővidék minőségi mézet garantál, melyet meg is kóstolhatunk – akár különféle ízesítésben; mi leginkább a gyömbéres és a fahéjas változatra voksolunk.
Purbachban (Feketeváros) Max Stiegl és csapata vár bennünket egy igazi fine-dining ebédre. A hangulatos falusi udvarban előételként bátran kerül egy tányérra a spárga, a polip és a malacfüle. Meglep az ánizsos halászlé szokatlan íze – sosem gondoltam volna, hogy így is lehet. Azért a desszert viszi a pálmát: eper-csoki-esztragon- (francia tárkony) fagylalt uborkával és aprósüteménnyel.
Gólyák a kéményeken – és a söröző falán
A Fertő tónál persze, hogy nem maradhatnak ki a vízi sport örömei. Rusti (Ruszt) kenutúránkon szerencsére csak eveznünk kell – gyakorlott vezetőnk kormányozza a hajót –, így menet közben vidáman ismerkedhetünk a vízre épült víkendházak lakóival. A part közelében megnézzük a „garázssort” is, ami nagyon emlékeztet az itthoni lakótelepek redőnyös garázsaira, csak ez a vízre épült, és motorcsónakok laknak bennük.
Rust belvárosa – mely az UNESCO világörökség része – ismerős érzéseket kelt bennünk, mert olyan ékszerdoboz, mint Sopron vagy Kőszeg központja, és a történelmét hallgatva kívülről fújjuk a monarchiáról tanultakat. Meglátogatjuk a Borakadémiát, majd a belvárosi Buschenschank zsúfolt lugasában megtudjuk, hogy idén 17 gólyapár fészkel a városka kéményein!
Maradj talpon vagy térden a hullámokon!
Reggel az első hajóval átkelünk a viharos tavon, Podersdorf felé. Az út majdnem egy óra, a kapitány magyar, gyűrjük a hullámokat – és a süvöltő szelet. Stand up paddlinget terveztünk, de kissé bizonytalanul vonulunk végig a parton.
A sportcentrumban magunkra feszítjük azokat a bizonyos fókabőröket, vagyis neoprén kezeslábasokat, és megtudjuk, mi a stand up paddling titka: a szörfdeszkaszerű alkotmány közepénél a két szélére érdemes állni és egyensúlyozni – illetve kezdőknek térdelni. Maradunk ennél a verziónál, és egymást lepipálva próbálunk meg fel-felállni a hullámzó vízen. Oktatóink megnyugtatnak minket, szép, hogy kezdő létünkre egyáltalán dacolni mertünk a hullámokkal.
Búcsúzóul – és jutalmul – hazafelé megállunk Mönchhofban (Barátudvar), és fenséges ebédre. Az éttermet egy tiroli építész tervezte. Wolfgang Schabauer, a tulajdonos húsz év külföldi szállodaipari munka után tért haza, hogy csakis a minőségre koncentrálva egyszerre maximum 20-25 embert lásson vendégül. Látványkonyha és kortárs képzőművészeti alkotásokkal teletűzdelt belső tér, szőlőbirtok az épület körül: stílusos búcsú Burgenlandtól…
Még nincs hozzászólás