Férfiúi megérzés
A közbeszéd a női megérzésre alapozott döntéseket mindig (főleg, ha sikert hoznak) elismerő biccentéssel nyugtázza, a férfiakra a hideg rációt tartja jellemzőnek. De mi történik, ha a józan számítások ellenére egy férfi is hagyja magát meggyőzni attól a bizonyos belső hangtól?
A megérzés, az intuíció készsége és minősége velünk született adottság. Nem biztos, hogy tanulható, viszont fejleszthető. Foglalkoztatta önt valaha, hogy mennyire befolyásolják vezetői döntéseiben a megérzései? – szólt az első kérdés Patak Péterhez, egy 130 főt foglalkoztató cég tulajdonosához.
– Igen, főként, amikor a döntés eredményével egy időben tudatosult bennem, miért határoztam így vagy úgy. A megérzések alapján hozott döntések lényege, hogy nem matematikai képletek, grafikonok, táblázatok, közgazdasági elemzések nyomán, hanem szubjektív meglátás és egyéni gondolkodás alapján születnek. Csaknem nyolc év középvezetői és huszonegy év felsővezetői gyakorlat után már be merem vallani, néha hoztam döntéseket intuitív módon, és valószínű fogok a jövőben is. Még ha a józan észnek és értelemnek ellentmondanak is, ugyanis nincs garancia a sikerességükre.
– Igyekezett tudatosan fejleszteni a „ráérző” képességét?
– Inkább azt a hibát igyekeztem elkerülni, hogy kellő megfontolás nélkül határozzak. Az a jó, ha annak is tudatában vagyok, hogy az úgynevezett hatodik érzék volt a döntésem alapja. Persze, mindig a rossz választások késztettek önvizsgálatra, a jók pedig magabiztossá tettek. Úgy vélem, hosszú távú, lényeges kérdésekben csak bő ötéves tapasztalat után szabad a megérzéseinkre hagyatkoznunk. Az intuícióhoz nem elég a szubjektív várható valószínűség, tapasztalatból adódó biztonság kell.
– A karrierjét mennyire befolyásolták a megérzésen alapuló döntések?
– Eddigi vezetői pályafutásom során három lényeges ügyre emlékszem, amikor megérzés alapján döntöttem. Az első ilyen döntésem eredménye az lett, hogy alkalmazott vezetőből saját tulajdonú cégemet vezetem. Saját tőke hiányában olyan hitelt vettünk fel a cég kivásárlására, amelyre a fedezet maga a vállalat volt. Nem állítom ma sem, hogy minden szám igazolta a törekvésünket, de annyira bíztam a megérzésemben, hogy mindenkit meggyőztem magam körül. Pedig ha bukunk, a hitelkonstrukció miatt minden odavész. Sikerült: ez a megérzésem bevált. De van példám, sajnos, az ellenkezőjére is. Egyszer különösebb számítgatás nélkül elfogadtam egyik régi, addig megbízhatóan teljesítő üzleti partnerünk ajánlatát, pusztán az emberi kapcsolatunkra, szimpátián alapuló megérzésemre hagyatkozva. Csaknem csődbe kerültünk e miatt a rossz döntésem miatt, amit a belső hang, s nem egy Excel-tábla inspirált.
– És akkor felhagyott az intuitív döntésekkel…
– Korántsem. Harmadik, szintén megérzésen alapuló döntésemmel hosszú távra biztosítottam a cég profitábilis működését, és százharminc munkatársam munkahelyét. A válság kellős közepén, 2009-ben az a vízióm támadt, hogy hinni kell a tőkés világ azon nagyjainak, akik azt mondták, hogy válság idején kell fejleszteni. A vízió sikeres megalkotásához persze kellettek számítások is, de elengedhetetlen szerep jutott a döntésben az intuíciónak, amelynek következtében milliárdos beruházással építettünk raktárakat, mert éreztem, ha a gazdaság erőre kap, lesz bennük áru is. Igazam lett.
– Különböznek Ön szerint a női és a férfi vezetők?
– Azt mondják, a nők empatikus és intuitív képessége meghaladja a férfiakét. Az előbbi véleményt magam is osztom, az utóbbiban szerintem egyformák vagyunk. Az intuíción alapuló döntéshez ugyanis bátorság, megszállottság és önkritika is szükséges, márpedig ezek a férfi és a női vezetőben egyaránt megtalálhatók.
Még nincs hozzászólás