Féltékenységterápia
A világon semmi sem képes olyan gyorsan és könnyen tönkretenni egy kapcsolatot, mint a féltékenység. Ez az érzés alattomos, okkal vagy ok nélkül alakul ki az emberben, befolyásolja józan ítélőképességét és másodpercek alatt képes aláásni a bizalmat két fél között.
"Ahol a bizalom hiányzik, ott a szerelem koszorújának hiányzik legszebb virága."
Johann Wolfgang von Goethe
Egyesek azt mondják, hogy a féltékenység természetes. Szerintük, ha valaki szereti a párját, akkor kötelező jelleggel kell óvni, félteni, sőt, kicsit uralkodni fölötte, hiszen ha már egyszer megtaláltuk az igazit, akkor foggal-körömmel ragaszkodnunk kell hozzá. Az élet azonban más szabályok szerint működik. A szeretett személy nem egy tárgy, akit birtokolni lehet, hanem egy önálló személyiséggel rendelkező élő és érző személy, akiért aggódni lehet, számon kérni és uralkodni fölötte nem.
Dr. Almási Kitti szakpszichológus szerint “féltékenységről akkor beszélünk, amikor az általunk szeretett személyen azt látjuk, hogy irányunkban megszokott figyelemből és szeretetből egy harmadik fél is kaphat. Ilyenkor rádöbbenünk, hogy nem akarjuk elveszíteni párunk odafigyelését és törődését, kizárólag maguknak akarjuk. Eszünkbe sem jut hagyni belőle másoknak.” Az érzés hasonló az irigységhez, de nem keverendő össze vele! Féltékenység esetén ugyanis meg akarjuk tartani azt, ami a miénk, szemben az irigységgel, amikor olyasvalami után vágyódunk, ami nincs birtokunkban.
A gyökerek
A féltékenység eredete általában a gyermekkorra vezethető vissza. Származhat a rossz családi mintából eredő kötődési zavarokból, hisz aki kiskorban azt látja szüleitől, hogy folyamatosan gyanúsítgatják egymást, annak ez az érzelem egyszerűen beépül a személyiségébe. "De kialakulhat a kiskorban átélt testvérféltékenységből is, amikor a szülők egyik gyermekükkel kivételeznek" - teszi hozzá szakértőnk. Más esetekben a féltékenység visszavezethető az önbizalomhiányra is, amikor az illető leértékeli saját nemi képességeit, nem tartja magát elég jónak a másik fél számára, és a gátlásokból adódóan feltételezi párjáról a hűtlenséget.
Szép kislány, ügyes kisfiú
Jól érzékelhető különbség van a férfiak és a nők féltékenységének motivációja közöttt. A nők elsősorban a külsejükre büszkék. Ösztönösen szúrós tekintettel merednek minden egyes nőtársukra, akiket csak egy hajszálnyival is szebbnek, vonzóbbnak ítélnek meg saját maguknál. A férfiak velük ellentétben a teljesítményükre büszkék, ezért a szépfiúkra is csak akkor néznek ferde szemmel, ha úgy gondolják erőben, egzisztenciális kérdésekben vagy szexuális teljesítményben jobbak lehetnek náluk. Dr. Almási Kitti külön megemlíti az emancipált nők helyzetét: “Náluk ugyanis nemcsak a külsőségekből adódóan lehetnek féltékenyek. Ők képesek azért megorrolni párjukra, mert az egy kimerítő szakmai beszélgetést folytat egy másik nővel. Ez egy viszonylag új jelenség.”
A nők sírnak, a férfiak megvadulnak
Érdekes, hogy a két nem máshogy reagál a féltékenységre. Az ok a biológiában keresendő: a férfiak magas tesztoszteronszintje miatt elsősorban dühössé és agresszívvá válnak, azaz bevadulnak. Feléled bennük a vadászösztön, elhatározzák, hogy ha kell, akár tettlegesség árán is, de visszaszerzik elveszettnek hitt párjukat. Ezzel szemben a nők inkább elszomorodnak, magukba fojtják érzéseiket, és szép csendben beletemetkeznek a búbánatba. Persze akadnak kivételek, előfordulnak olyan esetek, amikor nők esnek egymásnak egy férfi szerelméért.
Van megoldás?
"A zöld szemű szörnyeteg egyeduralma természetesen megelőzhető és visszaszorítható, nem kötelező, hogy átvegye a hatalmat a józan ész fölött. Egy hosszas, őszinte beszélgetés csodákra képes, ilyenkor azonban fontos, hogy a felek a lehető legnagyobb türelemmel álljanak egymáshoz. Ha a feszült helyzetet maguk nem tudják feloldani, de hisznek még kapcsolatuk erejében, akkor érdemes külső segítséget kérni, egy szakember felkeresése nagy valószínűséggel segíthet a probléma megoldásában" - javasolja a szakpszichológus.
Még nincs hozzászólás