Ezek a mai fiatalok
Regős Judit családi tanácsadó, a Szülők Háza Családi Konzultációs Központ és Játszóház alapítója szerint az elmúlt években teljesen megváltozott a családok közös időtöltésének módja, ám ez nem feltétlenül jelent rosszat.
„Korábban tájegységenként is eltérő volt, hogyan töltötték a szülők az időt a gyermekeikkel. Például vidéken a ház körüli munkákban segédkeztek a lurkók. A gyerekek igénylik, hogy olyan tevékenységben vegyenek részt, amit a szüleik is szívesen végeznek. A titok kulcsa, hogy a szülő ne akarja a gyerek figyelmét görcsösen lekötni. A gyerkőcök egyébként sokkal szívesebben töltik az idejüket a szüleikkel, mint tabletezéssel – meséli a szakember, akiről az is kiderült, hogy négygyermekes anyuka:
– Nem tiltom a gyermekeimet se a számítógéptől, se a tévétől, hiszen ezek is fejlesztik a lurkók kreativitását, ha megfelelő módon használják őket – például anyák napjára a gyerekeimtől prezentációt kaptam. Sok szülő azt hiszi, hogy csak gyilkolászós játékok léteznek, de ez közel sem igaz: vannak olyan applikációk, ahol városokat építhetnek a gyerekek, vagy ami gazdálkodni tanítja őket.
Nem hiszem, hogy most rosszabb gyereknek lenni, mint régen, inkább úgy fogalmaznék, hogy alkalmazkodnunk kell a megváltozott viszonyokhoz. Ezeknek a kütyüknek is megvan a maguk helye a gyerek életében, és csak akkor alakul ki függőség a technikai eszközök iránt, ha a gyerek valamilyen érzelmi hiányt tölt be velük, és a virtuális valóságba menekül a való élet és a családi problémák elől.”
Gondot jelent a legtöbb szülő számára, hogy olyan programokat találjon ki, ami az egész családot lefoglalja és érdekli – pedig az ötletek tárháza végtelen, és a megoldás kézenfekvőbb, mint gondolnák.
„Sok családban a pénzkeresésen van a hangsúly, és az együtt töltött idő rovására megy a rengeteg munka és a vele járó stressz, ami nem helyes. A mindennapi rutinba a közös sportolás, a mozgás illeszthető be a legkönnyebben. Mi például biciklivel megyünk iskolába, és ugyanúgy kerékpárral megyünk a gyerekekért, ami nemcsak azért hasznos, mert együtt vagyunk, de közben mozgunk, ugyanakkor célirányos tevékenységet is folytatunk. Továbbá rendkívül fontos, hogy naponta legalább egyszer együtt étkezzen a család, és ilyenkor száműzzük a telefont, a tabletet, de még a tévét se kapcsoljuk be háttérzajnak. Ez az idő legyen csak a miénk, a családé.”
A kamaszkortól szinte minden szülő retteg. Judit szerint nem kell gyomorgörccsel várni a kritikusnak ítélt életszakaszt, hiszen mint minden mást, ezt a helyzetet is lehet kezelni: szervezhetünk olyan közös programokat, amelyekben a tinédzser is örömmel vesz részt.
„Egy gyermek nem hirtelen lesz kamasz, ez egy folyamat része – ilyenkor derül ki egyébként, mekkora tekintélyre tettünk szert a szemében az elmúlt évek alatt. Téves az a kép, hogy minden kamasz lázadó, és minden esetben szembe megy a szülők akaratával.
Tizenhárom-tizennégy korban kezdődik az identitáskereső szakasz, ami akár a felnőttkorig is elhúzódhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden jónak vége szakad. Kamaszodó gyerekeinkkel is szervezhetünk programot, szívesen elmegy például a fiú az édesapjával horgászni, vagy a lány az anyukával tölthet egy csajos napot.
Ha szülők elfogadják gyermekük aktuális személyiségfejlődésének a szakaszát, a tinédzser ugyanolyan szívesen részt vesz a családi programokban, mint korábban. Fontos, hogy ne kérdezgessük társaságban viccelődve, hogy most éppen kibe szerelmes, mert ezt árulásnak tekinti, s a továbbiakban a közös programoktól is ódzkodni fog.”
Még nincs hozzászólás