Európa, ahogy még sohasem láttuk
Az erdők aranykorába repít vissza bennünket az Évszakok című természetfilm: abba az időszakba, amikor Európa erdeiben vadlovak és hiúzok éltek, és szinte az egész kontinenst fák borították. Ezúttal nem az emberek, hanem az állatok szemszögéből ismerhetjük meg a földrész elmúlt húszezer évének történetét, ami mély együttérzésre és elgondolkodásra késztet ember és természet viszonyáról.
Az Évszakok közel húszezer év történetét mutatja be, ezért az alkotófolyamat is hosszadalmas volt. A film nagyjából öt évig készült, ebből két év volt a forgatás, és 4-5 stábbal vették fel a jeleneteket. A Frankofón Filmnapok alkalmából Budapesten járt a két rendező, az Oscar-díjra jelölt Vándormadarak alkotói, Jacques Perrin és Jacques Cluzaud. Arról meséltek, hogyan tudták a rég elmúlt, paradicsomi időket hűen rekonstruálni.
Régi jelenetek keltek életre
A nyitóképen bivalyok fagyoskodnak a kopár jégkorszakban, majd nem sokkal később azt látjuk, ahogy a Föld nyolcvanezer évnyi fagy után elkezd felmelegedni, és gyönyörű erdők, csörgedező patakok és megszámlálhatatlan állatfaj lakja be Európát. Az erdőkben vadlovak és farkascsordák vágtáznak, hiúzok, medvék, szarvasok és a legkülönfélébb rágcsálók és madárfajok élnek.
A képek egyszerre otthonosan ismerősek, ugyanakkor egy már nem létező világba kalauzolnak bennünket. Ma már Európa erdeiben jóval kevesebb állatfaj él, a film ezért számtalan olyan jelenetet mutat be, amellyel a természetben nem találkozhatunk.
„Kétféle stábbal dolgoztunk. Vannak a különböző állatspecialisták, akik jól ismerik az erdőt, és a vadon élő állatokat filmezik: azt, ahogy a madarak a fészekben etetik a kicsinyeiket vagy ahogy a szarvasok csatáznak egymással. Amikor viszont azt akarjuk megmutatni, ahogy a hiúz üldözi az őzet vagy a farkasok a vadlovakat, akkor nem a hagyományos értelemben vett állatfilmesekkel dolgozunk, hiszen ezek a jelenetek már nem léteznek az erdőkben.
Ilyenkor egy másik technikát alkalmazunk: együtt élünk az állatokkal. A filmben szereplő hiúzt, őzet, farkasokat jól ismerjük, ezért nem félnek az embertől, nem félnek a kamerától sem. Azért tart ilyen hosszú ideig a filmkészítés, mert a születésük pillanatától ott vagyunk az állatok mellett. Így hozzáférhetünk olyan jelenetekhez, amelyeket a természetben nem tudnánk leforgatni: például ahogy a farkasok etetik a kicsinyeiket.
Így, hogy megszoktak minket, egészen közelről, néhány méterről tudjuk filmezni a viselkedésüket. Azt is meg tudtuk örökíteni, amikor egy madár ellopta a farkaskölykök ennivalóját. Láttuk, ahogy a kisfarkas felkészült, hogy rávesse magát a madárra, de nem sikerült elkapnia. Ez a jelenet többször már nem ismétlődik meg, mert legközelebb el fogja kapni a madarat” – avat be a kulisszatitkokba Jacques Cluzaud.
Hosszas szereplőválogatás
A filmben szereplő állatok többségét állatkertekből kutatták fel, és az életük első évét követték nyomon.
„Mivel a hiúzt kicsiként ismertük meg, láttuk a kezdeti ügyetlenkedéseit: ahogy megtanult járni, ahogy elesett és beverte a képét. A vadlovakkal már nehezebb dolgunk volt, mert az a fajta ló, amelyik régen az erdőkben élt, már eltűnt. Létezik azonban egy lengyel lófajta, amelyik nagyon hasonlít a korábban élt vadlovakhoz. Ezek még most is vadon élnek Lengyelországban, egy védett erdőterületen.
Az állatokkal egyébként nemcsak a forgatás idején vagyunk együtt, hanem nyomon követjük a sorsuk alakulását később is. Pontosan tudjuk, hol élnek, és bár valószínűleg sosem szerepelnek többé filmen, mi meglátogatjuk őket, és felismernek, odajönnek hozzánk” – meséli Jacques Cluzaud.
A természet kibírt minket
A film egyik legfőbb erénye, hogy az állatok szemszögéből láttatja, hogyan alkalmazkodtak a különböző fajok a klíma változásához és az ember térhódításához. Megható képet kapunk arról, mi mindent kibír a természet, annak ellenére, hogy eddig nem bántunk vele túl szépen. Így, hogy közelről látjuk, mit élnek át a növények és az állatok, könnyebb átérezni a helyzetüket, és talán még nem késő elkezdeni méltóképpen bánni velük.
ÉVSZAKOK
színes francia természetfilm
Rendezte: Jacques Perrin és Jacques Cluzaud
Magyarországi bemutató: április 14.
Még nincs hozzászólás