Értéktelen vacak vagy valódi műtárgy?
Mindenki hallotta már a legendát a szeméttelepről előkerülő műtárgyról, amiről végül kiderült, hogy milliókat ér. De vajon a valóságban is történik ilyen?
1992-ben Teri Horton a depressziós barátnőjének keresett valami ajándékot, mikor a bolhapiacon ráakadt egy hatalmas, elmondása szerint meglehetősen rút képre, ami a vidám színeivel mégis szinte már szépnek látszott. A kért nyolcdolláros árat lealkudta ötre, de ezt is megbánta, amikor kiderült: a kép túl nagy, és nem fér be a barátnője lakásába. Így aztán hazavitte, és a garázsba rejtette.
Csak akkor jutott eszébe legközelebb, amikor kirakodóvásárt rendezett a régi, haszontalan cuccaiból, és úgy döntött, itt az idő, hogy megszabaduljon a csúf festménytől. A helyi gimnázium rajztanára volt az, aki arra járva felvetette, nem lehetséges-e, hogy a híres amerikai absztrakt festő, Jackson Pollock festette.
Bár Teri akkor még azt se tudta, kicsoda Pollock, úgy döntött, nincs mit veszítenie, és elvitte a képet egy szakértőhöz, aki először nem tudta eldönteni, ki a művész, mert bár Pollock művének tűnt, nem volt szignálva. Pollockot pedig már életében is rengetegen hamisították, ami nem meglepő, hiszen a legdrágább képe 160 millió dollárért kelt el.
A véletlen sietett Teri segítségére, mert a vizsgálat megállapította, hogy egy ujjlenyomat van a festményen, s ezt sikerült Pollockéval azonosítani. Az immáron hitelesnek kikiáltott képet végül 50 millió dollárért sikerült eladnia, ami közel másfél milliárd forint, így ez minden idők legnagyobb bolhapiaci telitalálata.
Aranykupa a nagypapától
John Weber kisfiúként kapott ajándékba egy fémkupát a nagyapjától, aki egy fémhulladéktelepet vezetett. Mivel azt hitte, hogy a kupa rézből van, nem becsülte valami sokra, és az ágya alatti cipősdobozban tartotta, ahonnan csak akkor vette elő, mikor a légpuskájával célba lőtt rá.
Csak jóval később, felnőttként merült fel benne először, hogy talán értékes holmi lehet, ekkor vitte el egy becsüshöz, aki kiderítette, hogy a tízcentis kupa, melynek két oldalán kígyókkal ékesített női fej látható, nemcsak hogy aranyból van, de 2300 éves perzsa ritkaság, melyet egyetlen aranylemezből kalapáltak pohárrá. Az akkor már többszörös nagypapa végül úgy döntött, eladja a kupát, és az érte kapott 50 ezer fontot (húszmillió forint) szétosztotta hat unokája között.
Bronzmacska a kandallópárkányról
Senki sem gondolta, hogy a nemrég elhunyt nagymama elektromos kandallójának párkányán ülő bronzmacska értékes lehet. Az örökösök a ház kiürítésekor úgy döntöttek, ez is megy a kukába, hiszen mi más lehetne, mint olcsó utánzat. Ám szerencsére a ház többi ingóságának felbecsüléséhez szakértőt hívtak, aki azonnal kiszúrta a kis szobrocskát.
"Mindennapi munkánk során jóval gyakrabban találkozunk azzal, hogy az évtizedek óta féltve őrzött családi emlékről kiderül, csekély értékű. De tény, hogy előfordul ennek az ellenkezője is - magyarázza Nagy Tamás, a BÁV aukciósház vezetője, huszonöt év tapasztalatával.
- Talán a legemlékezetesebb az volt, amikor felhívtak, hogy menjek ki, és nézzem meg a család óriási ezüstgyűjteményét. Megérkezve rögtön láttam, hogy szó sincs ezüstről: ezek csak ezüstözött tárgyak, melyeknek jóval kisebb az értékük, főleg ahhoz képest, amire számítottak.
Már menni készültem, mikor a zongora mögött, a sarokban láttam valami érdekeset. Egy csodálatos Raoul Larche-lámpa rejtőzött a félhomályban, és a mit sem sejtő család nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy az általuk semmire se becsült világítóeszköz kétszer annyit ér, mint amennyit az összes ezüstért reméltek.
De akadtam már Zsolnay porcelánra, amit ajtótámasztéknak használtak, vagy Róna József szoborra a garázsban, egy halom szemét alatt. Bár az ilyen felfedezések ritkák - ez adja a szakma igazi izgalmát."
Számára egyértelmű volt, hogy eredeti ókori tárgyról van szó – de azt ő sem sejtette, hogy a macska pedigrés darab.
A hagyatéki papírok rendezésekor ugyanis kiderült, hogy a rég elhunyt nagypapa fiatalkorában annál az aukciós háznál dolgozott, amely minden idők leghíresebb egyiptológusának, Howard Carternek az örökségét árverezte el, és sikerült a macskát az ő tulajdonaként azonosítani.
Ez természetesen megsokszorozta a 2500 éves műtárgy értékét, amely így végül 52 ezer fontért, vagyis 21 millió forintért kelt el.
Frankenstein-poszter a raktárból
A filmplakátokat sokan nem tartják igazi műtárgynak, hiszen több százat nyomnak belőlük egy-egy premier előtt.
Ám többségük a kukában végzi, így könnyen előfordulhat, hogy a régi filmek posztereiből csak pár darab marad fenn, ami erőteljesen megemeli az értéküket.
Így fordulhatott elő, hogy amikor a hetvenes években egy rég bezárt mozi felszámolásakor kiárusították a raktárban kallódó plakátokat, alig két dollárért (600 Ft) vásárolta meg egy tinifiú azt az 1931-es Frankenstein-plakátot, amelyből – mint később kiderült – egyetlen darab létezik az egész világon. Ritkaságának köszönhető, hogy harminc évvel később, 2015-ben 358 ezer dollárért (százmillió forintért) sikerült túladnia rajta.
Kínai váza a lomtárból
Szülei régi házát ürítette ki egy testvérpár, mikor a lomtárként használt szobában ráakadtak egy túlcicomázott, giccsbe hajló vázára. Mivel nem tartották értékesnek, félretették, és csak jóval később gondoltak rá, hogy sok más egyéb porcelánnal együtt felbecsültessék az értékét.
A helyi aukciósházban azonnal felismerték, hogy egy igen ritka és szép 1740-es kínai vázáról van szó, amely a Quianlong-dinasztia idején készült különleges áttört technikával. Ám azt ők sem sejtették, hogy milyen népszerű lesz az általuk 1 millió fontra becsült, 40 centiméter magas váza, amely végül 43 millió fontért (1,8 milliárd forint) talált új gazdát egy kínai befektető személyében.
Még nincs hozzászólás