Értékellek, mint embert

2016. június 16. | Írta: Bakos Zsuzsi

Nem is olyan régen még működött egy szakítós blog (szakitshabirsz.blog.hu), ahol abszurdabbnál abszurdabb, illetve fájóan hétköznapi szakítási történeteket tettek közzé. A ma már alvó blog irományaiból könyv is készült, Szakíts, ha bírsz címmel: ez kacsintott rám a közeli kisbolt könyvesállványáról, ahol egyébként ritka nagy kincsekre lehet bukkanni.

Ugyan a könyv a szakítás feldolgozására nem ad tippeket (bár ha kiírjuk magunkból, az már egy fél terápia), az kiderült, hogy – főként a fiatalabb korosztály – nem mindig alapos indokkal dönt a szakítás mellett.

Biztos vagyok benne, hogy az őszintéség (például a „már nem szeretlek, folytassuk külön tovább") rövid távon fájdalmasabb, ugyanakkor könnyebben feldolgozható, mint a hátulról jövő, tőrdöfésszerű indokok, amikkel aztán sokan kerülnek a terápiás pamlagokra, és évekig gyógyítgatják a sebeiket.

Egy bölcs ember azt mondta, minden körbejár, így a galád szakítók is visszakapják egy napon azt a fájdalmat, amit másoknak okoztak. Meg aztán mindenki kerül mindkét oldalra: néha mi vetünk véget a kapcsolatnak, máskor minket dobnak. Aki az egyik oldalon reked, az gondolkodjon el, miért történhetett, mert hát semmi sincs ok nélkül.

Szóval, ami a szeretett személy elvesztésének fájdalmát illeti, álljon itt néhány szakítós mondat, amelyeket az említett könyvből válogattam:

Bimbózó románcnál fiú dob lányt: „Szerintem odázzuk el a második randit, most nem igazán alkalmas, meg aztán… addig legalább megnő a hajad!”

Egy elfuserált első randi után lány dob fiút: „Ne haragudj, de nekem ez nem megy. Azt hiszem, nem kéne többet találkoznunk. És egy jó tanács: a jövőben ne jelenj meg shortban randin.”

Fiú dob lányt (még 1978-ban): „Ne haragudj, imádlak, te leszel életem asszonya, de hát az a helyzet, hogy a családod nem túl tehetős, és én sem vagyok túl bő lére eresztve, viszont én nem akarok nyomorogni!”

Lány dob fiút: „Az asztrológusom azt mondta, hogy az előző életünkben mi testvérek voltunk, és ezt a köteléket áthoztuk a jelenlegi életünkbe (…) de azért tartsuk a kapcsolatot!”

Lány dob fiút – Ferihegyen landolva: „Köszi az utat, jó volt veled, ez itt a párom, szia.”

Fiú dob lányt: „Az van, hogy szakítunk, ott egy ezres, menj el, és nyugodtan idd le magad.”

Oda-vissza megy, és nem ritka: „Ne haragudj, de ez így nekem túl szoros…”

Lány dob fiút – már szinte elcsépelt: „Sajnálom, nem illünk össze…”

És van, mikor egyszerűen csak ennyi, és ez is egy SMS-ben: „Ady: Elbocsátó szép üzenet.”

Címkék: szakítás, szakíts ha bírsz, szakítós blog, írásterápia