Előcsalogatott csoda
A drámapedagógiát éveken át alulértékelték: sokszor megelőzték a prioritási sorrendben az olyan készségtantárgyak, mint a rajz vagy az ének. Pedig ez egy olyan művészeti ágazat, amit ha megtanulunk jól alkalmazni, felülemelkedhetünk a belső korlátainkon. Nem kell ahhoz színésznek lennie a fiatalnak, hogy felnőjön a dráma segítségével.
A kisgyermekeknél és tinédzsereknél különösen fontos, hogy megtanulják kiengedni a bennük felgyülemlett feszültséget – sokszor a sportszakköröket ajánlják a viselkedési problémákkal küzdő nebulóknak, holott lehet, hogy a lelkük belső gátjainak áttörésével a szorongóbb vagy az agresszívabb gyermekek is 180 fokos fordulatot vennének, és a közösségbe való beilleszkedésük is könnyebbé válna.
Kertész Kata eredeti szakmája színész, de huszonöt évnyi drámapedagógiai tapasztalat is áll mögötte. Elmondása szerint mindig is a játék motiválta, és hiszi, hogy ez az egyik legcsodálatosabb módja az életre való felkészülésnek.
„Mindenkiben van csoda, csak elő kell csalogatni. A gyermekeket bátorítani kell, hogy megnyíljon a tehetségük ajtaja – pályafutásom alatt csodálatos pillanatokat tapasztaltam meg, a zárkózott gyermek megnyílt, míg az eleven teret kapott.
A bennünk rejlő kreativitás fejleszthető, mindenkiben ott lakik egy kis művész, csak meg kell keresni, elő kell hívni, és örömforrássá változtatni. Hozzátenném, hogy a művészetek öngyógyító mechanizmusa már régóta ismert a terapeuták világában, sokan pedig alkalmazzák is.”
Kata hiszi, hogy a drámapedagógia segíthet abban, hogy a gyermekek egészségesebb lelkületűvé váljanak, de nekünk, felnőtteknek kell mutatnunk a helyes utat.
„Nem fontos, hogy művésszé váljanak, legyen számukra az alkotás egy eszköz, amelyen keresztül kibontakozhatnak. Sajnos rohanó világunkban egyre gyakoribb, hogy nemcsak a felnőttek, de a gyerekek is egyfajta mókuskerékbe kerülnek, hiszen óriási elméleti tananyagot kényszerítenek rájuk, de semmi nem válik gyakorlattá.
Olyan, mintha szakácskönyveket magoltatnánk, és nem tanítanánk meg senkit főzni. Hiába tudja elméletben a receptet, az csak szavak gyűjteménye az agyban, amelynek tudása elhalványul az idő múlásával. A kreativitás fontos, mindenki egyéni adottságokkal rendelkezik, és ezeket megkeresni, kibontakoztatni nagyszerű feladat!
A drámapedagógia rendkívül hasznos, hiszen közösségépítő, fejlődik a gyermekek szókincse, illetve megtanulják az érzelmeiket kezelni, valamint közelebb kerülnek önmaguk megismeréséhez. A drámapedagógia remek eszköztárakkal rendelkezik, s így elősegíti a lelki fejlődést” – zárta gondolatait Kertész Kata.
Még nincs hozzászólás