Életem az ételem - Út az ételfüggőségig
A reklámok világa a nassolást a boldog gyerekkorral, az instant levest a családi békével köti össze a fejünkben. Az étkezést sokszor már nem a létfontosságú táplálkozással, hanem az élvezeti faktorral azonosítjuk. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogyan manipulálnak minket, nehéz okosan és fenntarthatóan étkezni.
Nap mint nap rengeteg, fogyasztást ösztönző impulzus ér bennünket, ami alól akkor is nehéz kivonni magunkat, ha be sem kapcsoljuk a tévét. Elég lemenni egy metróaluljáróba, és máris illatozó péksütemények várnak, az óriásplakátokon akciós élelmiszerek fotói ingerlik az agyunkat, a postaládánkból dőlnek ki a prospektusok, a szupermarketek kínálata pedig egyenesen zavarba ejtő.
A rengeteg inger között nehéz a valódi szükségleteinkre figyelni: sokszor nem érezzük, mikor vagyunk éhesek, hanem élvezetből és kényszerből eszünk. Persze, nincs azzal semmi baj, ha az étkezés élvezeti forrás is, de ha az életünk állandóan a kaja körül forog, az már nem egészséges.
A boltokban nehéz józannak maradni
Néhány évtizeddel ezelőtt pár száz élelmiszer közül kellett választanunk és főznünk a családnak, ma egy szupermarket polcain több tízezer termék kap helyet. A boltokban rengeteg inger ér minket, és ha nem gondoljuk át előre, pontosan mire van szükségünk, könnyen telepakoljuk a kosarunkat felesleges holmikkal – ezt nevezzük impulzus-vásárlásnak.
Az étkezés jutalmazó szerepének evolúciós okai vannak, csakhogy napjainkban már nincs szükségünk arra, hogy motiváltak legyünk a táplálék keresésében, hiszen minden karnyújtásnyira van tőlünk. A szupermarketeket eleve úgy rendezik be, hogy ne lehessen csak úgy beszaladni a legfontosabb élelmiszerekért, hanem végig kelljen járni az egészet.
Ember legyen a talpán, aki úgy tud végighaladni a sorok között, hogy ne kapja fel a fejét egy-egy vonzó csomagolású, akciós termékre. Utóbbiak jó döntésnek tűnhetnek, feltéve, ha valóban szükségünk van az adott élelmiszerre. A nagy kiszerelésű csomagolás is a racionalitásunkra apellál, kérdés, hogy valóban kell-e ekkora mennyiséget vásárolnunk. A felmérésekből úgy tűnik, hogy nem, hiszen hazánkban és háztartásonként évente átlagosan száz kiló élelmiszer kerül a kukába.
A polcok elrendezése sem a véletlen műve: a márkás termékek általában könnyen látható és elérhető helyre kerülnek, a gyerekeknek szánt, sokszor ajándékkal kombinált édességeket pedig a kicsik szemmagasságában helyezik el, ezzel is ösztönözve a vásárlást. Még a legtudatosabb vásárlók is sokszor beadják a derekukat a sorbanállásnál: a kasszák előtt számtalan cukorka, csoki és rágó várja, hogy a vásárlásban elfáradt és összezavarodott emberek megjutalmazzák magukat.
A birkaösztöntől a felelősségig
A helyzetünket nem könnyíti meg az sem, hogy a bőség zavara mellett a fogyasztói társadalom azt is elvárja, hogy karcsúak és egészségesek maradjunk. Abban gyakorlatilag minden táplákozási irányzat egyetért, hogy az egészségünk érdekében a fehér liszt és a cukor fogyasztását minimálisra kellene csökkentenünk, a reklámok azonban éppen a szénhidrátok fogyasztására sarkallnak minket. Az emiatt kialakult belső ellentmondást sokan úgy próbálják feloldani magukban, hogy ha tömegek fogyasztják az ilyen jellegű élelmiszereket, akkor nekik sem árthat.
Például a nagy mennyiségű cukor olyan neurokémiai elváltozásokat is okozhat az agyban, amelyeket korábban kokain-, morfium-, vagy nikotinfüggők esetében figyelhettek meg. A cukor ugyanis megváltoztatja az agyban a dopamin- és opioid-receptorok számát, amelyek döntő jelentőségűnek a függőség szempontjából.
Gyakran hosszú az út, míg eljutunk odáig, hogy az élelmiszeripar dolga a fogyasztás serkentése és a profit növelése, az egészségünk és a testünkről való gondoskodás pedig a saját felelősségünk.
Legyenek elveink!
Könnyebb az állandó fogyasztási kényszernek ellenállni, ha valamilyen táplálkozási vagy környezetvédelmi elvhez tartjuk magunkat. Ez egyfajta belső iránytűként segít abban, hogy nap mint nap tudatos döntéseket hozzunk, és szűkítsük a választási lehetőségeinket, s ezáltal az étkezéshez fűződő szorongásunkat is.
Bármilyen táplálkozási elvet is követünk, mindenképp jó, ha igyekszünk piacon vásárolni, és a helyi termelők szezonális termékeit részesítjük előnyben. Az impulzus-vásárlást szinte teljesen elkerülhetjük, ha nem éhesen megyünk bevásárolni, és ha alaposan átgondolt és a valós igényeinket tükröző listával érkezünk a boltba. Vásároljunk például olyan termékeket, amelyek mentesek az adalékanyagoktól.
Ha a költségeink apasztása mellett az ökológiai lábnyomunkat is szeretnénk csökkenteni, akkor igyekezzünk elkerülni a pazarlást, tevezzük meg a heti menüt, és annyit vegyünk, amennyit valóban elfogyasztunk. Figyeljünk oda a szavatosságra is, és használjuk fel a hamarosan lejáró ételeket!
Ha bebizonyítjuk magunknak, hogy képesek vagyunk tudatosan alakítani az étrendünket, az ételfüggés csapdája is kevésbé fenyeget majd minket.
Még nincs hozzászólás