Együtt is, meg nem is
Nem könnyű manapság a különböző párkapcsolati formák szövevényes labirintusában eligazodni. Míg korábban csak egy- vagy kétféle együttélési formát támogatott a társadalom, addig ma számos kapcsolati minta közül választhatunk. A sokszínűség szinte zavarba ejtő, fogódzók és támpontok híján akár el is bizonytalanodhatunk: a szingli életstílus való nekem, vagy legyek mingli, dinky, esetleg éljek hagyományos párkapcsolatban?
Míg két-három évtizeddel ezelőtt a házasság számított az egyetlen elfogadott együttélési formának, napjainkban egyre több az élettársi kapcsolat, de a szingli életmódon sem ütközik meg már senki. Napjainkban az sem ördögtől való – bár még mindig némi értetlenség övezi –, ha egy pár tudatosan nem vállal gyereket: ők a dinkyk (double income no kids). Mindeközben egyre nő az olyan párok száma is, amelyek tagjai évek óta együtt vannak, mégsem költöznek össze; ők a minglik. Az angol „mixed single” kifejezés arra utal, hogy két szingli párkapcsolatra lép, tehát a szingli életstílus és a párkapcsolati életforma elemei vegyülnek.
A mingli életformát előnyben részesítők a párkapcsolat élmény-részét szeretnék magukénak tudni; csak a kellemes programokat osztják meg egymással, az együttélés nehézségeit nem viszik be a mindennapjaikba. Együtt vannak, de külön élnek: jóban-rosszban helyett csak a „jóban”-t vállalják.
A mingliség nem jelent nyitott kapcsolatot. A monogámia alapkövetelmény, ugyanis a kapcsolatot épp az állandó partner iránti vágy hívta életre. A minglik, bár hűségesek egymáshoz, leginkább a saját függetlenségükhöz ragaszkodnak, így viszont egy fontos dolog kiszorul a kapcsolatukból: az együttélés intimitása. A kapcsolat egy elnyújtott randizási folyamathoz hasonlítható, ahol csak a külvilágnak fenntartott, hibátlan ént kapja a másik. Nincs megterhelő alkalmazkodás vagy kiábrándító részletek, a minglik nem adják fel megszokott életük kényelmét, nem kötnek kompromisszumokat, és nem hoznak áldozatot a kapcsolat érdekében.
A párkapcsolat fejlődése
Látszólagos előnyei mellett a mérsékelt elköteleződést tartalmazó minglikapcsolatok jellemzően egy-két éven belül kiürülnek, a mingliség ugyanis nem engedi a továbbfejlődést. A kapcsolatoknak sajátos pályájuk van: megismerkedés, találkozgatás, egyre több együtt töltött idő. Ha az érzelmek pozitívak, kölcsönösek és tartósak, akkor a következő lépés általában az összebútorozás, ez a kapcsolat irányának jelentős mérföldköve.
A minglikapcsolat fejlődése ezen a ponton megtorpan, és a pár a randizgatás szintjén ragad. Az egyik félben ugyanakkor egy idő után felmerülhet az együttlétek szorosabbra fűzésének igénye. Ha a másik fél ezt nem vállalja, a kapcsolat véget ér.
Paradoxonok csapdájában
A függetlenség megőrzése egy párkapcsolaton belül meglehetősen paradox: nehéz úgy jóllakatni a kecskét, hogy a káposzta is megmaradjon.
Ha független vagyok, és továbbra is a saját életem a legfontosabb a számomra, valamint nem vagyok hajlandó alkalmazkodni a másikhoz, nem gondolkodom vele közös jövőben, ott a párkapcsolat lényegi elemei hiányoznak: az elköteleződés és a felelősségvállalás.
Ha viszont kimondjuk, hogy párkapcsolatban vagyunk, milyen mértékig tarthatom meg szabadságomat? Hol húzódik a függetlenség és a laza elköteleződés közti határ, ami még számomra kényelmes? És ez a korlát egybeesik-e a párom számára is elfogadható határvonallal?
A minglikapcsolat további lényeges ellentmondása, hogy a felek azért nem költöznek össze, mert nem akarják megunni egymást; mégis, éppen ez a fajta laza viszony tud kiürülni a leggyorsabban – hiszen nem töltik fel tartalommal.
A távolságtartással és a különéléssel a mindennapok kellemetlenségeitől és rutinjától ugyan megvédik magukat, de a közös élmények, a bensőséges összebújások és reggeli ébredések, a valódi érzelemmegosztás, a közös jövő tervezgetése nélkül a kapcsolat elhalhat, vagy üres, testi szükségletekre korlátozódó viszonnyá válhat. Sok bírálat éri a rutinszerűvé vált hagyományos kapcsolatokat, holott az évekig tartó randizgatáson alapuló mingli-létet éppúgy fenyegeti a rutinszerűség réme.
Bajban a harmincasok
A mingli-életformát követők motivációi korosztályonként különböznek. A huszonéves minglik úgy gondolják, van még idejük a teljes elköteleződésre és a családalapításra. Igénylik, hogy legyen állandó partnerük, de még nem biztosak abban, hogy merre halad az életük. A karrierjük elején tartanak, így elsősorban a munkájukra és az egzisztenciájuk megalapozására fókuszálnak. Rengeteg lehetőség áll még előttük, s a mindennapi életüket és a kényelmüket nem szívesen bolygatnák fel egy kapcsolat kedvéért.
A negyvenes-ötvenes korosztályba tartozó minglik szintén tudatosan döntenek a teljes elköteleződést nélkülöző párkapcsolat mellett. Gyakran már túl vannak egy vagy több házasságon és zátonyra futott kapcsolaton, így inkább biztonsági játékra törekednek. Sokan a gyerekeikre való tekintettel választják a mingli-életformát. Igénylik, hogy legyen társuk, de nem szeretnének szükségtelen bonyodalmakat okozni egy velük élő nevelőszülővel. Ekkor már az anyagiak is fontos szerepet játszhatnak, a pénzügyi biztonság és önállóság megzavarása olykor felesleges problémákat okoz.
Míg a huszonéves minglik számára ez az életforma inkább átmeneti jellegű, és van idejük a továbblépésre, addig a harmincas korosztály esetében nagyobb a tét. Nekik már el kell azon gondolkodniuk, hogy berendezkednek-e egy valódi elköteleződést nélkülöző életstílus mellett, vagy inkább elindulnak egy olyan irányba, ahol a párkapcsolat alapja az intimitás, a kölcsönös kompromisszumok és a feltétlen elfogadás. Ez az évtized a családalapítás időszaka, így minden párkapcsolati döntés jóval nagyobb súllyal esik latba – főként a nők esetében.
A harmincas éveikben járók számára különösen fontos a pontos önismeret, mert csak ennek birtokában lesznek képesek dönteni a nekik való párkapcsolati mintáról. Minden alakuló kapcsolat randizgatással kezdődik. Előfordulhat, hogy az egyik fél nem is kíván ennél többet, a másik viszont türelmesen vár a kapcsolat fejlődésére, majd csak hónapok, esetleg évek múlva meri pedzegetni, hogy jó lenne továbblépni.
Ha csak évek múltán derül ki, hogy a másik ennél többre nem képes, akkor a tartalmas és mély párkapcsolatra vágyó fél hoppon marad. A harmadik X-ben pedig éveket áldozni olyan párkapcsolati formára, ami távolít minket a valós igényeinktől és vágyaink beteljesülésétől, nem biztos, hogy érdemes. A harmincasoknak ezért pontos önismeret birtokában, tudatosan célszerű párkapcsolatba bonyolódniuk, és azt a fajta kapcsolati mintát választani, ami valóban nekik való.
(a szerző viselkedéselemző)
Még nincs hozzászólás