Egy lány elindult...
Több generáció számára is ő volt a nagybetűs Színésznő. Természetes szépségét egyfajta hűvös, megközelíthetetlen báj lengte körül. Hogy milyen volt az igazi arca, azt csak a közvetlen közelében élők tudták. Születésének századik évfordulójához közeledve Tolnay Klárira emlékezünk.
Tolnay Rózsi, a nyíregyházi Angolkisasszonyok növendéke sokáig nem tett le arról a szándékáról, hogy apáca legyen. Aztán az unokanővére elhívta magukhoz Pestre a báli szezon idejére, színházba és koncertre vitték, hogy lásson világot is ez a gyors- és gépírásra, könyvelésre, irodai ismeretekre nevelt lány, mielőtt a szülei berakják egy titkárnői állásba. Sokat jártak a Vígszínházba, ahol Rózsit teljesen lenyűgözte a látvány, és a színjáték által kiváltott mély érzelmek. Néhány hónap után már nemigen gondolt a hazatérésre, és váratlanul kijelentette, hogy ő bizony színésznő lesz.
Az új név hozta meg a sikert
Palócos kiejtése ellenére is igen eltökélt volt, titokban elment meghallgatásra a neves színészhez, Rajnay Gáborhoz, akiről az a hír járta, hogy pártfogolja a kezdőket. Becsöngetett Heltai Jenőhöz, és Hevesi Sándorhoz is, aki akkoriban a Magyar Színház társigazgatója volt. Mivel ezek a meghallgatások nem juttatták közelebb az álmaihoz, jelentkezett a Hunnia filmgyárba statisztának. Ott mindig kellenek a szép lányok – gondolta. 1934-ben szerepelt is a Lila akác című film egy rövidke jelenetében. Elkezdte látogatni Gaál Béla filmrendező filmes iskoláját, ő javasolta, hogy a cselédlányos hangzású Rózsi nevet cserélje le a választékosabb Klárira. Az új névvel együtt megérkezett az első filmes siker: a Meseautóban Perczel Zita barátnőjét alakította. És a szakma azonnal felfigyelt a húszéves lányra.
Menekülés a házasságba
A fiatal Tolnay Klári nem volt könnyen szerelmesedő típus. A színházban azt ajánlották neki, hogy a kor szokásainak megfelelően keressen magának pártfogót, lehetőleg egy bankárt vagy vezérigazgatót. 1936-ban Ráthonyi Ákossal forgatta a Tisztelet a kivételnek című filmet. A jómódú, Amerikát is megjárt világfi a forgatás végén megkérte csinos főszereplőjének a kezét. Az eljegyzést gyors házasság követte, majd nászút Olaszország gyönyörű városain keresztül. A korabeli újságok idilli képet festettek a sztárpárról, életrajzában azonban Tolnay Klári beismerte, hogy bár jól érezte magát vele, Ráthonyi Ákoshoz nem szerelmi házasság fűzte, inkább egyfajta menekülést jelentett számára a „préda” szerepből. Talán a mély érzelmek hiánya okozta, hogy házaséletük nem alakult jól. Ennek ellenére 1940-ben kislányuk született. Ebben az időben ritkaságnak számított, hogy egy fiatal, pályája csúcsán levő színésznő gyereket vállaljon. Tolnay Klári a színházi szerepei mellett évi hat filmet forgatott, szülés után négy héttel már visszavárta a színház a Francia szobalány szerepébe. A kis Zsuzsika alig volt hat hónapos, amikor anyukája már napi 20 órás forgatásokon is részt vett. Lánya, bár nagyon vágyott anyja szeretetére és közelségére, csak addig lehetett híres mamája karjaiban, amíg újságoknak fotózták, egyébként nörszök és a nagymamák nevelték fel. Ezt az életvitelt megsínylette anya és lánya kapcsolata: Zsuzsa alig tizenhat éves korában az apja után ment, külföldre.
A háború végére a látszatházasság is szétesett: Ráthonyi Ákos beleszeretett egy csinos, fiatal színésznőbe, Pelsőczy Irénbe, Tolnay Klári pedig Márai Sándorral találkozgatott. 1946-ban aztán beköszöntött a mindent elsöprő szerelem, amelyben mit sem számított a tizenegy évnyi korkülönbség.
Leszámolt a szerelemmel
A gyönyörű, harmincas évei elején járó színésznő és a pályakezdő színész szerelme az Euridiké című darab próbáin bontakozott ki. Orpheus szerepére sokáig nem találtak megfelelő színészt, mígnem Várkonyi Zoltán rendezőnek beajánlottak egy fiatalembert, akit valamiért kirúgtak a főiskoláról, és épp tolmácsolással kereste a kenyerét. A meghallgatás sikerült, így lett Orpheus szerepe Darvas Iváné. Már a harmadik próbán kitört köztük a szenvedély, és kapcsolatuk – a szakma irigykedő tekintetétől kísérve – tizenhárom évig tartott.
Tolnay Klári a házasságuk elmúltával is nagy szeretettel beszélt Darvas Ivánról, megértő barátnak, figyelmes férjnek, és elsőrangú szeretőnek tartotta. Darvast Ivánt is megváltoztatta – saját bevallása szerint – a kapcsolat: inkább nem evett, csak hogy a kávéházi randevúkon ő fizethessen.
Mikor 1956-ban Darvas Ivánt politikai okokból három évre bebörtönözték, házasságuk már nem volt felhőtlen. Felesége rendszeresen látogatta, bár sokszor nem volt könnyű találkozniuk, ugyanis Darvastól sokszor megvonták a beszélőt, mert rendszeresen lázadt és lázított odabent. Végül 1958-ban felbontották a házasságot, és ahogy Tolnay Klári az életrajzában írja: „A szerelemmel tulajdonképpen negyvenöt éves koromban leszámoltam.”
Azt nem titkolta, hogy volt még egy-két kalandja, de miután felismerte, hogy se a férj-feleség, se az édesanya-gyermek kapcsolatban nem volt sikeres, minden energiáját a munkájára fordította, és az élete igazán csak a karrierje terén és a színházban teljesedett ki.
Még nincs hozzászólás