Egy hetem a böjtházban
Bár imádok enni, továbbá egy jó vacsora mellett szeretek a leginkább beszélgetni, finom édességekkel könnyen lefegyverezhető vagyok, és a ráérős, tejszínhabos kávézást csodás tevékenységnek tartom, már egy ideje érlelődött bennem az elhatározás, hogy átmenetileg radikálisan megvonom magamtól a kulináris élvezeteket, önfegyelmet tanúsítok, és intenzív életmódváltást hajtok végre. Elég a stresszből, a folyosón kapkodva bedobott szendvicsekből, az éjszakai hűtőkipakolásokból, a reggeli ólmos fáradtságból, az éjszakai túlpörgésből. Megállok, megpihenek és megtisztulok, vagyis: léböjtbe kezdek.
Ehhez egy pilisi böjtház kínálkozott alkalmas terepül, mert biztos voltam benne, hogy otthon, a mindennapi televíziós munka mellett képtelen lennék odafigyelni arra, hogy naponta hány liter forrásvizet iszom, mennyi frissen préselt búzafűlevet juttatok a szervezetembe, és a melegvizes palackos májmelegítéssel kísért délutáni csendes pihenő sem tűnt egyszerűen kivitelezhetőnek.
Nem óvatoskodtam, egyből egy hétnapos böjtöt választottam, ha már lúd, legyen kövér alapon, és milyen igazam volt! Maga a böjti átállás legalább 2-3 nap, így egy rövidebb böjt során az igazi, keményvonalas méregtelenítéshez el sem jutunk.
A tipikus böjtölő
Mint azt a böjtház vezetőjétől, Milánkovics Mónikától megtudtam, egy átlagos csoport általában 6-8 hölgyből áll, akik nyitottak a természetes gyógymódokra. Ehhez képest én egy négyfős csoportba kerültem, ahol rajtam kívül mindenki férfi volt.
Sebaj, gondoltam, anyukám úgyis óva intett attól, hogy mindenféle pletykálkodásba keveredjek a böjttábor ideje alatt. Mégis, a hatodik éjszakára már egészen zavarba ejtően intim dolgokról lebbent fel a fátyol, és nem én voltam a nagy megnyíló, hanem bizony a férfiak. Való igaz, a sokadik pohár esti csalántea, többnapos böjttel és összezártsággal megspékelve megoldja férfitársaink nyelvét is.
A kezdeti összeomlás
Ha valaki még nem böjtölt hosszabban, esetleg rendszeres kávéfogyasztó, vagy egyszerűen csak sok méreganyag halmozódott fel a szervezetében, ne számítson sok jóra az első, vagy még jellemzőbben a második napon. Amikor beindul a méregtelenítés, a hirtelen felszabaduló toxinokra a szervezet fejfájással, szédüléssel, émelygéssel, hányással reagálhat – figyelmeztet Mónika.
Én az első nap még hetykén kirándultam a pilisi erdőkben, a második napon viszont heves, lüktető fejfájással ágynak estem, a fejfájást hamarosan hányinger kísérte, a céklalének a szagát sem bírtam, és még a víz se maradt meg bennem. Borzalmas volt, azt hittem, sosem fog elmúlni.
A doktornő, aki a táborban konzultált velünk, megnyugtatott, hogy másnapra enyhülni fognak a tünetek, higgyem el. Bólogattam, és meg voltam győződve róla, hogy ha otthon, a saját szakállamra vágtam volna bele a böjtbe, valahol ez lenne az a pont, a negyedik lavórba kapaszkodós rosszullét után, amikor úgy döntenék, hogy hagyom a csudába az egészet, majd gyorsan innék egy kávét, és megvacsoráznék.
Egy böjtházban viszont ez sokkal nehezebben kivitelezhető, ráadásul kedves böjtölő férfitársaim tapintatosan szurkoltak nekem a háttérből, már csak miattuk is kínos lett volna feladni. És láss csodát, másnap reggelre már csak egy enyhe fejfájás maradt, délutánra visszajött az étvágyam (és vele a mardosó éhségérzet is), estére pedig mindössze az általános gyengeségérzet jelezte az előző napi kálváriámat. Lényegesen jobban voltam, és ez a későbbiekben csak fokozódott.
A böjti eufória
A szakértő szerint a böjt egyik pozitív mellékhatása, hogy amint átlendülünk a kritikus első időszakon, szabályos eufória lehet úrrá rajtunk. Az emésztés az energiáink körülbelül 30%-át köti le, így az elmaradásával jelentős energiatúláradást észlelhetünk magunkon. Kevesebb alvást igénylünk, frissen ébredünk, tele vagyunk lelkesedéssel, tetterővel.
Egy többé-kevésbé egészséges személynél ez az állapot majdnem mindig bekövetkezik. Vérmérsékletfüggő, hogy ki mennyire intenzíven éli meg, sokan egyenesen a föld felett lebegnek, és legszívesebben az egész világot átölelnék. Kivétel, ha valakinek kezdődő, akár tüneti szinten még nem is jelentkező betegsége van: ekkor a szervezet az emésztés elhagyásával felszabadult energiát az öngyógyító folyamatok beindítására fordítja, és elmaradhat az euforikus boldogság.
Nálam viszont nem maradt el, a harmadik-negyedik naptól a böjt végéig egyenletesen jól voltam, kisimult arccal ébredtem, és képes voltam mindennap 7-kor kelni úgy is, hogy előtte éjszakába nyúlóan beszélgettünk. A néha rám törő éhségérzetet pedig el tudtam nyomni vízzel vagy teával.
Szerettem a böjti zöldségleveseket, rajongtam a délutáni eperléért, alig vártam azt a kevés mézes-fahéjas zabnyákot esténként, amit elfogyaszthattunk, rendszeresen szaunáztam, jókat kirándultam a többiekkel, élveztem a társaságot és a csendes elvonulásokat is. Mindent összevetve: nagyszerűen éreztem magam. Szívből ajánlom mindenkinek, főleg szervezett keretek között, szakértők jelenlétében, de mielőtt bárki is belevágna, nem árt tisztázni egy-két dolgot.
Érzelmi hullámzások
A böjt során általában sokkal gazdagabb, intenzívebb érzelmi életet élünk, a méregtelenítő folyamatokkal együtt érzelmi rejtekeink is megnyílnak, érzékenyebbek, sebezhetőbbek lehetünk.
Hogy ki mennyire hajlandó mindezzel szembesülni, egyénfüggő. Aki nagyon fél a saját érzelmei megélésétől, megpróbálkozik az elfojtással, s ilyenkor például gyomorfájás jelentkezhet.
Egy másik hárítási stratégia, ha valaki a böjt alatt nagyon ráfekszik a különféle sporttevékenységekre, kocog, keményen edz, plusz tornagyakorlatokat végez, csak hogy ne kelljen saját magával kettesben maradnia, mindig legyen valami, ami eltereli a figyelmét az esetlegesen felmerülő, eltemetett érzelmeiről.
Kinek ajánlott, és kinek nem?
Mónika sokéves tapasztalata alapján állítja, hogy böjtölni mindenkinek érdemes, aki úgy érzi, hogy ráfér egy kis testi-lelki megtisztulás és méregtelenítés, aki egy kicsit szeretne elvonulni, és megengedi magának azt a luxust, hogy egy hétig csak és kizárólag önmagával foglalkozzon, minden mást a háttérbe szorítva. Ez ugyan nem könnyű, mert az ember a munkából, család mellől szakad ki, de egy pár napos elvonulás azért viszonylag könnyen megoldható.
Fontos, hogy mindenki konzultáljon az orvosával, mielőtt nekikezd a böjtnek. Minden állapot egyéni, de általánosságban elmondható, hogy várandós és szoptató nőknek, pajzsmirigy-túlműködésben szenvedőknek és daganatos betegeknek (amíg tart a kemoterápia vagy a sugárkezelés) nem javasolt a böjt.
Sajnos nem elhatározás kérdése, a böjt alatt mindenképpen jönnek érzelmi hullámok, ez a testi tisztulás egyik velejárója. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk kívülállóként szemlélni a saját reakcióinkat: nem utasítjuk el őket, de nem is merülünk el bennük, és nem rágódunk rajtuk túl sokat.
Diadal és büszkeség
Amikor Mónikát a böjt legfontosabb hozadékairól kérdezem, azt emeli ki, hogy ez elsősorban önismereti tréning. Megtapasztalása annak, hogy mennyivel többet bírunk, mint gondolnánk, milyen kevés táplálékkal be tudjuk érni, és mennyi rejtett erőnk van.
Fogyasztói társadalmunk egyik csapdája, hogy folyton azt sulykolják belénk: ahhoz, hogy egészségesek és karcsúak legyünk, mindenképp ennünk kell valamit. Hasonlóképpen, ha valami bajunk van, feltétlenül fogyasztani kell. Nem baj, ha vacsorára teletömted magad, legfeljebb bedobsz a lakoma után egy emésztési panaszokat enyhítő tablettát, és meg van oldva az ügy. Azt sokkal ritkábban halljuk, hogy a gyógyulás kulcsa a fogyasztás átmeneti felfüggesztése lehet.
A böjt után az ember diadalt és büszkeséget érez, nem felmosórongyként távozik, hanem majd’ szétveti az energia. Legyőzte az éhséget, a gyengeséget, kilépett a komfortzónájából, bebizonyította saját magának és környezetének, hogy kibírta – végig tudta csinálni.
Még nincs hozzászólás