Ébredés után...
Zoltánt, vagy ahogy rajongói nevezik, ZZ-t tizenöt éves korában ütötte el egy autó az Oktogonnál. Az ütközés következtében 6 métert repült, és fejjel a betonnak zuhant. Korábban Zoltán a lányok kedvence volt, aktívan sportolt, rajzolt, zenélt és énekelt. A baleset azonban váratlan fordulatot hozott az életébe. Egy hónapig kómában feküdt, az ébredése után pedig mindent elölről kellett kezdenie.
Nem csak a rákból lehet felgyógyulni. Akadnak az életben olyan helyzetek, amikor egy másodperc örökre megváltoztat mindent. Biztosan tudják, milyen érzés olyan emberrel találkozni, akinek a társaságában feltöltődnek energiával, és egy kellemes társalgás után úgy érzik, mintha kicserélték volna önöket. E sorok írójával is ez történt.
Amint Zoltán megérkezett a megbeszélt találkozó helyszínére, rögtön tudtam, hogy ez egy különleges beszélgetés lesz. Nem egy kávézóba ültük be, hanem elmentünk ketten a kislányáért, Tenziért a bölcsődébe, majd egy fagyizó felé vettük az irányt. Zemlényi Zoltán neve sokaknak ismerős lehet, hiszen a ’80-as, ’90-es években bombaként robbant be a magyar köztudatba Hoppárézimi című könyvével.
„Amikor még nem tudtam mozogni, volt egy álomképem, amelyben kívülről láttam a testemet – a mai napig nem tudom eldönteni, hogy csak a képzeletem játszott velem, vagy tényleg megtörtént ez a testen kívüli érzékelés.” Zoltán elmondta, hogy habár a helyzete és az élete teljesen a feje tetejére állt, belül ugyanaz maradt, aki volt.
„A személyiségem nem változott, ugyanolyan életimádó kissrác voltam, csak ez, ugye, nem látszott a külvilág számára. Mindvégig teljes értékű embernek tartottam magam, nem éreztem magam sérültnek, ki is lógtam ebből a közegből. Mintha mi sem történt volna, folytattam az életemet.
Annyi volt a különbség, hogy nem sportoltam, és a zenélést is elfelejthettem, hiszen a balesetnél teljesen lebénultam, és bár a bénaság számos műtét után fokozatosan oldódott, a testem nem működött úgy, ahogy szerettem volna. Mivel nem szerettem tévét nézni, elkezdtem írni, és ekkor született meg a Hoppárézimi.”
Nem csak a baleset, hanem a könyv is megváltoztatta az életét, hiszen a kötet akkoriban példátlan sikereket ért el. 2004-ben mégis úgy döntött, hogy visszavonul.
„Mindig is tudtam, hogy híres leszek, csak azzal nem voltam tisztában, hogyan. A könyv által rajongóim lettek, megismertek az utcán, tévéműsorokban szerepeltem. Tehát teljesült a vágyam, egyszercsak mégis elegem lett. Rosszulesett, hogy a legtöbb ember sajnál, és a tekintetükben csak a szánalmat véltem felfedezni.
A könyv, az emberek mind-mind a balesetemre emlékeztettek. Nem éreztem úgy, hogy az olvasók önmagamért szeretnének, hanem a Hoppárézimiből megismert ZZ-t keresték bennem, aki végül is én voltam, ugyanakkor mégsem. Ekkor mindent megsemmisítettem, ami a balesetemre emlékeztetett, még a Hoppárézimi kéziratát is – ezt egyébként megbántam.
Megfogadtam azt is, hogy nem írok több könyvet. Aztán 2007-ben hozzám került a dédmamám 400 oldalas naplója, ami annyira elvarázsolt, és új erőt adott, hogy megint az írás felé fordultam, és 2012-ben megjelent a dédnagymamám írása alapján készült kötetem, Tenzi naplója címmel.”
A most negyvenöt éves írónak 3 gyermeke és 5 könyve van. Habár önmaga maradt a baleset után is, életét teljesen megváltoztatta a betegség. Zoltán rendkívüli kitartása és életöröme példaként szolgálhat mindannyiunk számára.
Még nincs hozzászólás