Dresszkód vagy dresszúra?
A forró klímájú Izraelbe érkező különböző delegációk programját igyekeznek úgy összeállítani, hogy minél kevesebbet kelljen a szabadban, a nyári nap égető sugarától szenvedniük. A közelmúltbeli Trump-látogatást is több ponton megkurtították. De még a sokkal szabad(os)abb parlamentben is hónapokig vérpezsdítően forró vitákat váltott ki, hogy akár a nagy hőségben mennyire szabad nyáriasra, lengére venni az ott dolgozók öltözékét.
Még hogy miniben jönne be? Nem áll módunkban beengedni – válaszolta a parlamenti őrség annak az ifjú hölgynek, aki térden felül végződő szoknyában ment volna be a munkahelyére.
Manuel Trajtenberg képviselő tanúja volt az esetnek. Szemmel láthatólag kigúvadt a szeme. Nem a szép lányok látványától, hanem a mini-mustrától. "Mit képzelnek maguk? – förmedt a rend éber őreire, miközben dühében maga is elkezdett fehérneműig levetkőzni. – Maholnap már burkában kell itt megjelenni?!” Ezzel az iszlám világban elterjedt kiterjedt női öltözékre utalt, amely a szebbik nem egyedeit tetőtől talpig elfedi. "Inkább csodálnunk kellene ezeket a gyönyörű hölgyeket, semmint megbántani őket.”
"Jobb dolgom is volna, mint ilyen hülyeséggel húzni az időt – dohogott egy másik képviselő, aki a titkárnőjét akarta munkába segíteni. – Ez itt nem Irán, kérem!” A mutatós hölgy, miután végül bejutott, huncut mosollyal csak annyit jegyzett meg: "Pedig ebben a ruciban itt már eddig is többször sikert arattam!"
A dresszkód körüli olykor kódolatlan vita hónapokig tartott. Meddig érjen a szoknya? Kivillanhat-e a hölgy munkatársak pőre válla? Be lehet-e jönni sortban? Lehet-e akkora a forróság, hogy valaki forrónadrágban libbenjen be a törvényhozás épületébe? Sorjáztak az érvek és ellenérvek.
Néha a maguktól elvárt humorral sem kicsinyeskedtek. "Miért, tán nem akad olyan parlament, ahová saruban is be lehet menni?" – kérdezte a kormányzó Likud párt frakcióvezetője. "De igen – vágta rá a Kneszet elnöke –, Jemenben." "Akkor inkább nem is kérdeztem semmit. Sőt, az Emírségekben még elfogadottabb gyakorlat" – kötekedett egy másik képviselő. A "megruházott” honatya inkább hallgatott.
Egyes képviselőasszonyok feszes, testhez simuló ruhákban, kivágott dekoltázsú kosztümökben, felsliccelt szoknyákban jelentek meg az ülésteremben vagy épp az irodájukban. Akkoriban így mennydörgött a Kneszet elnöke: "Ezer szerencse, hogy Cicciolina még nem tette be ide a lábát!"
A százhúsz fős képviselő-testületből jelenleg harminchárman képviselik a szebbik nemet. Ám egy fölmérésből kiderült, hogy huszonnyolcat életében már érte szexuális zaklatás, kettejüket ráadásul idebent, a Kneszetben. Igaz, nem tudni, hogy az elítélendő eseteknek volt-e közük az áldozatok aktuális öltözékéhez.
Lett is nagy riadalom. A dresszkód hosszas jogi "centizgetés” után kiforrotta magát. A "megfelelő öltözék” előírásai értelmében a Kneszet amúgy sokat megélt helyiségeibe tilos belépni erősen kivágott vagy spagettipántos topban, a hátat szabadon hagyó felsőben, háromnegyedes (pláne még rövidebb), netán fölszaggatott nadrágban, nyitott sarkú klumpában, flipflopban és politikai föliratos pólóban.
A szigorú tilalom persze a belépni kívánkozó turistákra is vonatkozik, de enyhítő körülmény, hogy csak a tizennégy éven felüliekre…
A karót nyelten prűd hivatalnokok persze esküsznek rá, hogy ezek a normák azelőtt is érvényben voltak, csak nem jutottak normálisan érvényre. Lássuk be, az épületben és annak őrzői között mindig is többségben voltak a mohó tekintetű férfiak.
Még nincs hozzászólás