Digitális nemzedék
Sok szülő nem tudja, mikor engedje gyermekét a számítógép közelébe, hányadik születésnapjára vegyen neki okostelefont, és biztos, hogy a legtöbb apának és anyának még az is fejtörést okoz, mennyi időt engedélyezzen szeme fényének a tévé előtt.
A mai általános vélekedés nagyjából így foglalható össze: egy kisiskolásnak nem kell komputer, és lehetőleg minél kevesebbet üljön a képernyő előtt. De vajon helytálló-e a meggyőződés, miszerint a gyerekeknek inkább a szabadban a helyük?
A kérdéssel kapcsolatos vélemények nagyjából két csoportra oszthatók: egyes szülők kifejezetten tiltják a technikai eszközök használatát otthon, de legalábbis törekszenek annak minimalizására, míg mások egyszerűen ráhagyják a gyerekre, hogy úgy és annyit szórakozzon az általa kiválasztott kütyüvel, ahogy jónak látja. A helyes válasz valahol a két nézet között helyezkedik el. Egyrészt valóban nem egészséges egy fejlődő szervezetnek, ha naphosszat csak a tévé-számítógép-tengely körül éli az életét, ugyanakkor ha a digitális szerkezetek használata a gyermek számára abszolút tilos, vagy csak minimális mértékben megengedett, fennáll a veszélye annak, hogy később hátrányba kerül azokhoz a társaihoz képest, akiknek a szülei engedékenyebbek voltak.
Tudás vagy érettség
Mert a mai fiatalok – tetszik, vagy sem – egyszerűen beleszülettek egy olyan korba, amikor minden napra jut valami műszaki újdonság, az információáramlás pedig sosem látott sebességű a különböző telekommunikációs hálózatokon. Dr. Gyarmathy Éva pszichológus, a tehetséggondozás, valamint a digitális nemzedék szakértője is úgy véli, hogy szülőnek és tanárnak egyaránt tudomásul kell vennie a tényt: ami digitális, nem feltétlenül az ördögtől való. „A mai világban nagyobb erőfeszítés, különösebb készség nélkül elérhetők az adatok, tények és teljesítmények. Az információ gombnyomásra jön, még csak olvasni sem kell tudni. Óvodáskorú gyerekek tudományos videókat néznek, ugyanúgy, ahogy a huszonéves, kiemelkedő intelligenciájú diszlexiás fiatalok, akik még az érettségi vizsgát sem tudják letenni, miközben professzorokat megszégyenítő tudást szereznek az internet segítségével.”
Internet a lyukon keresztül
A doktornő szavait igazolja Sugata Mitra indiai oktatáskutató és informatikus egy nagyon érdekes, még 1999-ben megkezdett kísérlete. A professzor India legfejletlenebb és legszegényebb régiójának egyik településén lyukat vágott egy ház falába, melybe aztán elhelyezett egy számítógépet internet-hozzáféréssel, mégpedig úgy, hogy a monitor, a billentyűzet és az egér az utcafrontra került. A helyi közösség hátrányos sorsú, iskolázatlan gyermekei ösztönös kíváncsiságból hamar felfedezték maguknak az eszközt, s mindössze percekben mérhető idő alatt rájöttek, mire való, azaz hogyan kell a számítógépet kezelni, az interneten böngészni, levelet írni. Ahhoz is csak pár hétre volt szükség, hogy ezek a fiatalok az internethasználatban és az információkeresésben utolérjék a fejlett nyugati világban élő hasonló korú társaikat. Ilyen számítógépekkel azóta India-szerte találkozhatunk, és az elmúlt tizenöt év tanulságait levonva a projekt sikeressége immár megkérdőjelezhetetlen: az első, falba helyezett számítógép megjelenése óta sikerült több mint 300 000 olyan gyereket integrálni az oktatásba, akiknek hátrányos helyzete ezt amúgy nem tette volna lehetővé.
Újabb és újabb tehetségek
„A digitális kor vívmányai egyelőre idegen testnek számítanak mind az oktatás, mind a tehetséggondozás terén. A legtöbb, ami történt, hogy a korábbi módszereket technikai eszközökön adják közre. Ez nem szemléletváltás. A szemléletváltás az lesz, amikor az oktatás lehetővé teszi a diákok önálló fejlődését, így a más-más képességű gyerekek különböző ütemben fejlődhetnek. Ez lehetőséget adna a képességbeli eltérések kiegyenlítődésére is – mondja szakértőnk, majd hozzáteszi: – „Nem beszélve arról, hogy egyre több tehetség fog megjelenni, mert a környezet ingergazdagsága segíti a fejlődésüket.”
Informálódás és kommunikáció
Az okostelefon, a számítógép ismerete és használata tehát nagyon is fontos, nem szabad teljesen eltiltani a fiataloktól. Persze, az már a felnőttek felelőssége, hogy milyen példát mutatnak az eszközök használatával. Mert a gyerekek, ahogy minden másban is, követik az idősebbeket. „A legjobb, ha a szülők se nem támogatják, se nem tiltják a technikai eszközök használatát, vagyis ha a családban ezeknek az eszközöknek a használata normális tevékenységnek számít. Az a jó, ha a szülők rendeltetésük szerint használják az infokommunikációs eszközöket. Vagyis informálódnak, és kommunikálnak. Ha értelmes tevékenységet lát a gyerek, ezt fogja követni és továbbvinni.”
Még nincs hozzászólás