Depresszió helyett derű
A „Soha ne add fel!" egyike a leginspiratívabb, legelterjedtebb életvezetési tanácsoknak, amit valaha adtak. Hallhattuk Winston Churchilltől, Harriet Beecher Stowe-tól, Bear Gryllstől, Clint Eastwoodtól, művészek, sportolók, írók tucatjaitól.
Az én „soha ne add fel"-pillanatom 2006-ban, egy észak-indiai kisvárosban, a Himalája hegycsúcsai között megbújó Dharamszalában érkezett el. Dokumentumfilmet készítettünk a barátaimmal a száműzött, hazájukból elmenekült tibetiekről, és vezetőjükről, a dalai lámáról.
Mozgalmas két hét volt, rengeteg helyszínen forgattunk, tucatnyi helyivel – szerzetesekkel, iskolák vezetőivel, írókkal, művészekkel, politikusokkal készítettünk interjúkat.
Az egyik helyszínen, talán egy irodában pillantottam meg a dalai láma által írt Soha ne add fel című, 10-12 soros mantrát, amit aztán egyre több helyen fedeztem fel a későbbiekben – képeslapokon, faliszőtteseken, internetes mémekben. Később aztán kiderült, hogy ez a kis vers vagy szöveg amolyan kulcsként, kódként is szolgál a száműzetésben élő, álmaiért küzdő tibeti közösség megértéséhez.
Az út előtt lélekben igyekeztem felkészülni. Arra számítottam, hogy a tibetiek indiai központja, a dalai láma székhelye drámai hangulatú város lesz, ahol összesűrűsödik a fájdalom, a dráma, a keserűség, a függetlenség iránti görcsös vágy.
Lássuk be, minden okuk meglenne a keserűségre: hazájukat már hat évtizede megszállta Kína, az otthon maradottak diktatúrában élnek. Az Indiába menekültekre kemény sors vár, nem könnyű talpra állni, mert a helyi gazdaság messze nem a legerősebb. Fel voltam készülve a mély depresszióra.
Ehhez képest valóságos sokként hatott rám az a csendes derű, a megingathatatlan magabiztosság, amellyel a jövőbe néztek.
Nyílt, őszinte mosolyok fogadtak, olyanok, amilyenekkel még itthon is ritkán találkozni. Persze, nem konkrétan a dalai láma mantrája a felelős mindezért, a helyzet ennél sokkal összetettebb, mégis ez a „minden rendben lesz” mentalitás hatja át a hétköznapjaikat. Ez a nehéz körülmények ellenére is töretlenül pozitív világszemlélet nagyon feladta a leckét, mert valami olyasmivel szembesültem, amire egyáltalán nem számítottam.
Kemény önismereti lecke volt, amit már tíz éve őrzök magamban, és ha valamilyen nehézséggel szembesülök, igyekszem mindig emlékeztetni magam arra, hogy vannak, akik szinte kilátástalan helyzetben is képesek erősek maradni.
Itt nem arról van szó, hogy egy-egy szituációban hősnek érezzük magunkat, hanem sokkal többről. A „soha ne add fel" ugyanis remek stratégia a hétköznapokra, egy olyan operációs mód, amellyel sikeresebben működhetünk az év minden egyes napjának minden egyes percében, akár észak-Indiában élünk, akár Magyarországon.
Még nincs hozzászólás