Csúcstechnológia és társadalmi középkor
Japán az egyik legvonzóbb ország a turisták számára - népszerűségét pedig nemcsak az elképesztő felhőkarcolóknak és a csúcstechnológiának, hanem az ország történelméből fakadó misztikumnak is köszönheti. S bár ez a rejtélyesség igencsak vonzó a kalandor lelkek számára, a társadalmi beidegződések még mindig negatívan hatnak a nők egyenjogúságára.
Ferber Katalin neve az olvasók számára ismerős lehet, ugyanis tíz évvel ezelőtt megjelent egy vele készült interjúkötet A felkelő nap árnyéka címmel, amelyben a szerző, Kozák Gyula szociológus faggatta a Japánban élő és dolgozó Katalint.
A kötetnek köszönhetően az olvasók egy teljesen más arcát ismerhették meg Japánnak, hiszen többek között azt is megtudhatták, hogy bár a feminizmus már évtizedekkel ezelőtt elérte a távol-keleti országot, a helyi hagyományok még mindig erősebbek, mint bármelyik, a nők egyenjogúságáért harcoló mozgalom.
'Hét éven át, 2004 és 2011 között voltam a Waseda Egyetem docense. Kollégáim kétharmada férfi volt, a diákok több mint fele fiatal nő. Japánban Európához vagy az amerikai társadalomhoz képest ma sincs igazán komoly következménye a női nem zaklatásának, s ezen sem az új törvények, sem a »csak nőknek« feliratú metrókocsik nem tudtak eddig változtatni.
Abban a társadalomban, ahol külön női és külön férfi nyelv van, már maga a nyelvhasználat kizárja az egyenlő bánásmódot' – nyilatkozta a Ridikül Magazinnak adott interjújában Ferber Katalin, aki elárulta: habár a fővárost, Tokiót női polgármester igazgatja – ami egyelőre egyedülálló Japán modernkori történelmében –, nagykövetként sehol sincs a világban japán nő.
Pedig a feminizmus első, hatvanas évekbeli hulláma, ahogy az európai és amerikai hippimozgalmak és a diáklázadások is, erősen hatottak a japán lakosságra. 'A társadalmi és gazdasági intézményrendszer lényegesen lassabban alkalmazkodik a népesség igényeihez, mint ahogy azt a társadalom tagjai szeretnék.
Japán 1947-es alkotmánya rögzítette a férfiak és nők egyenjogúságát, de mindannyian tudjuk, hogy igazából a gyakorlaton múlik, mennyi valósul meg ebből. Minden eddig elért eredmény ellenére az oktatás, a kultúra vagy a cégvilág területén a japán nők részvétele és érdekeik érvényesítése messze elmarad a technológiai és gazdasági eredményeiktől.
Elég egy pillantást vetni a statisztikai adatokra, s kiderül, hogy a nők politikai, gazdasági szerepvállalása ma is nagyon alacsony a többi posztindusztriális társadalomhoz viszonyítva' – mondta Katalin, majd hozzátette, hogy a feminizmus ma is ellenállásnak számít a meglevő intézményrendszerrel szemben.
A nők nagy részének ma már dolgoznia kell, hiszen egy jövedelem nem elég a család megélhetéséhez, ugyanakkor a bölcsődei, óvodai ellátás messze elmarad a szükségletektől. Így a nők kötelessége továbbra is a családi infrastruktúra megteremtése és fenntartása.
Milyen ma női munkavállalóként Japánban élni? Nos, erre sem egyértelmű a válasz, ugyanis Katalin állítja: a nők megítélése munkahelyenként változó. 'Vannak vidéki egyetemek, ahol a női foglalkoztatottak fizetése alacsonyabb, mint férfi kollégáiké. Nekem is ezért volt alacsonyabb a fizetésem, amikor vidéken dolgoztam.
Japánban a nők legfontosabb kötelessége ma is a férjhez menés, ezért tekinthető feminista lázadásnak például az, hogy a fiatal nők több mint fele nem is akar házasságra lépni. Ha ugyanis férjezettek, a cégek nagy része ma sem alkalmazza őket teljes állásban, hiszen jönnek a gyerekek, s a nőknek kell velük otthon maradniuk évekig. Így az asszonyok többsége részmunkaidőben, nagyon alacsony fizetéssel kényszerül dolgozni.
A gésák a mai napig foglalkoztatják az emberek fantáziáját - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nemcsak könyvekben, hanem filmekben is szeretik feldolgozni a róluk szóló történeteket.
Éppen ezért nem meglepő, hogy a mai napig léteznek gésák. Ferber Katalin is találkozott ezzel a sajátos "intézménnyel": "A gésaképzés igen drága, sok évig tart, s a tévhittel ellentétben a gésák magasan képzett táncosok és szórakoztatók, de évekig tartó gyakorlat kell ahhoz, hogy az ügyfélkörük kiépüljön.
Utolsó információim szerint Japánban egyre kevesebb aktív gésa él már."
A férfiaknak sincs módjuk részt venni az otthoni teendőkben, egyszerűen azért, mert dolgozniuk kell, s bár az utóbbi néhány évben látható valamiféle törekvés arra, hogy a férjek ne csak végigaludják a hétvégét, hanem a családjukkal is foglalkozzanak, ez messze van mindattól, amit mi Európában természetesnek tartunk' – árulta el nekünk Katalin, aki hozzátette: az egyetemek óraadói állásainak egyébként több mint a felét nők töltik be.
Felmerül a kérdés: vajon mit tartogathat a japán nők számára a jövő?
'A szakmám gazdaságtörténész, én nem látok a jövőbe. Tény, hogy a Waseda Egyetemen például nemektől független a bérezés, vagyis teljesítmény- és korfüggő.
Hogy a jövőben mennyire lesz a korábbiakhoz képest igazi érdekérvényesítési lehetőségük a nőknek Japánban, az elsősorban az intézményrendszer átalakításán múlik. Ha gazdaságilag jobban megéri a nőkre támaszkodni, ez nyilván szélsebesen meg fog történni' – zárta gondolatait Ferber Katalin.
Még nincs hozzászólás