Csongorádon nevelik a szép leányt
Tisza partján mandulafa virágzik,
A virágja vízbe hull, és elázik.
Teremjen a mandulafa mandulát, mandulát,
Csongorádon nevelik a szép leányt.
A Körös-toroknál üldögélünk, a homokos parton. Gyönyörű hely. Itt folyik a Körös a Tiszába. A közelben megvan, ami nekünk kell: nyugalom, finomságok, olcsó szállás és ingyen strand. Ide bármikor érdemes eljönni, minden évszakban különleges a panoráma.
A kubikosok városa
Kovácsné Gabi Csongrádon él. Nyugdíjas, hat unokája közül öt épp nála van, ennek ellenére vállalja, hogy elszalad velünk, és megmutatja a várost. Először a volt munkahelyére megyünk, a Városházára, ahol sokáig az ügyfélszolgálaton dolgozott.
Csongrád sokat köszönhet Piroska János festőnek, aki 1933-tól 1941-ig a város polgármestere volt. Nagyban hozzájárult a modern városkép kialakításához, kezdeményezője és egyik tervezője volt a Városházának és több térnek.
„Gyertek, megbeszéltem, beengednek bennünket a díszterembe – mondja Gabi, miközben betessékel minket a nagykapun. – Ott tartják a testületi üléseket, de ha kérik, házasságkötést is. Németh József freskóját szeretném megmutatni. A csongrádi nép életét ábrázolja, a szőlőtermesztést, mert borváros vagyunk (csongrádi kadarka!), a halászokat a hálóikkal, ladikokkal, és a kubikosokat.
Van Csongrádon kubikosmúzeum is. Világszerte híresek voltak a csongrádi kubikosok, mert szívós, szorgalmas és kitartó emberek. Talán nincs is helybéli, akinek ne lenne a felmenője között. Sok asztalosnak a Tiszán úsztatott fák jelentették a megélhetést, később pedig a híres Tisza Bútorgyár, ami itt fogalom volt.
Nagyon jó nálunk a gabona, a búzatermés. Lösz és homok jellemző a vidékre. Mikor mondjuk, senki se akarja elhinni, hogy a löszt valamikor még a Duna(!) rakta le ide a nagy alföldi áradások idején. Nem voltak szabályozva a folyók, és a Duna átjárt a Tiszához vendégségbe. Na, menjünk ki, a folyosón is van néhány érdekesség!"
Megnézzük Piroska János és a díszpolgárok emléktábláját, köztük Kossuthét és az énekes Bebe édesapja, dr. Assefa Abebe sebész főorvosét.
A szobrok városa
Elindulunk a Kossuth tér felé. A templom előtt Tóth Béla Szent István-szobra áll.
„Mindennap láttam az irodámból! – mutat rá Gabi. – Nálunk sok szobrászművész él. Dudás Sándor Topolyáról került ide, 1994 óta ő a Csongrádi Művésztelep vezetője. A református templom előtt áll Tóth Béla Kubikos-szobra, a Dózsa György téren pedig a szobrászművész házaspárral, Lantos Györgyivel és Máté Istvánnal közösen készített II. világháborús emlékműve."
Megállunk a „Tapintható láthatatlan” térplasztika előtt. A domborművet a művész házaspár készítette, a posztamenst Piroska János unokája, Losonczi Áron. Ez egy Braille-írással ellátott tapintható térkép a környékről. „Hallottatok Áronról? Világhírű! Építészmérnök, ő találta fel a fényáteresztő betont. Ez az oszlop este világít! Áron a kisebbik fiam osztálytársa volt, oda jártak az út végére, abba a szép szecessziós épületbe, a Batsányi Gimnáziumba. Látjátok azt a fát? 1991-ben Habsburg Ottó ültette, most már szépen cseperedik. Rengeteg fa van a városban. Na, irány a Belváros!"
Miért, nem ott vagyunk?!
Továbbrobogunk a Tisza mellett.
Csongrád legrégebbi városrészét hívják Belvárosnak. Ott éltek a régi telepesek, főként halászok, akik zárt közösséget alkottak. Aztán tovább épült a város, a központ máshol alakult ki. Ez a Belsővárosnak is nevezett rész egy műemlékegyüttes, 37 házból áll.
„Néhány épületben kézműves-foglalkozást tartanak, de van, amelyiket a mai napig lakják" – folytatja Gabi, miközben ki-be sétálunk a népi házak között. Megnézzük a fafaragó-, a fazekas-, a textiles-, a mézeskalácsos- és kosárfonóműhelyt.
Aztán egy pillanatra megállunk Szervátiusz Tibor Életfa című szobra előtt is.
A Múzeumházban a tájház vezetője, Vincze Lászlóné vezet minket körbe. „Ez volt az első ház ezen a telken, legalább kétszáz éves – kezdi Jutka néni. – Őseink úgy építkeztek, hogy utcára ablak soha nem volt, kertre vagy az udvarra nézett." Elmondja azt is, hogy mi a rosta, a tornyos kaszli, a csizmahúzó kutya, a slingölt párna, mennyi az egy kubik. Ja, és a legjobb: hogy mi a szurgyik! Aki szeretné megtudni, hogy mi a különbség a sublót és a komód között, annak a Gyökér u. 1. szám alatt Jutka néni szívesen áll a rendelkezésére.
Mi megyünk tovább. Megnézzük Dudás Sándor Palásti Annuskáról, a mesemondóról készített szobrát.
„Most már haza kell mennem – mondja Gabi szomorúan. – Várnak az unokáim. Már örülnek. Úgyis visszajöttök, nem? Akkor gyertek, mikor rajzik a tiszavirág, az látványos! És akkor megnézzük a pontonhidat is. Láttatok már olyat?"
Még nincs hozzászólás