Csillogó szemeket akarok látni!
Tornászkörökben a lólengés forradalmárának is nevezik. Új korszakot nyitott a minden korábbinál dinamikusabb elemmel, a Magyar-vándorral, amit a tornasport hagyományai szerint a gyakorlat megalkotójáról neveztek el. Magyar Zoltán három olimpián indult, kétszer nyert. Háromszoros világ- és Európa-bajnok, a közelmúltban pedig a Nemzet Sportolói közé választották. A Magyar Torna Szövetség elnöke, a MOB alelnöke, aki ugyanolyan szenvedéllyel akarja felvirágoztatni imádott sportágát, mint amilyen alázattal tornázott.
RIDIKÜL MAGAZIN Nagy valószínűséggel vesztettünk egy átlagos labdarúgót, de nyertünk egy világklasszis tornászt. A ferencvárosi Ernő utcában nőtt fel, és – mint minden kiskamasz – ön is focista akart lenni az FTC-ben.
MAGYAR ZOLTÁN Akkortájt szinte kizárólag telt ház előtt játszott a Fradi, mi pedig a grundon bűvöltük a labdát, miután véget ért a tanítás a Telepy utcai iskolában. Testnevelő tanárunk, a mostanság a kilencedik ikszét taposó Harmath József igazi pedagógus volt, szerette a gyerekeket, és remek érzékkel irányította őket a megfelelő szakosztályokba. Engem történetesen a tornászokhoz, ahol ő és a fiatal Vígh László volt az edző.
Csaknem húszan kezdtünk Víghnél, de fizikailag és mentálisan csak én bírtam ki. Óriási ambícióval dolgozott, mérhetetlen mennyiségű munkát végeztetett el velünk, velem. A tíz-tizenöt évvel ezelőtti tornászoknál ötször, a maiaknál háromszor többet gürcöltem.
RM Fájt? Akár fizikailag, akár mentálisan?
MZ Igen! Többször is ott akartam hagyni, de 1970-ben az Ifjúsági Barátság Versenyen toronymagasan győztem. Maradtam. Ezt akkor így fogalmaztam meg: „Belátom: velem így kell bánni. Űzni, hajtani, fenyegetni, győzködni. Már nem tudom elképzelni magam a tanár úr nélkül!”
RM Volt olyan, hogy legszívesebben megfojtotta volna a mestert?
MZ Naponta kétszer, egészen biztos!
RM Az igazi áttörés, a „forradalom” a Magyar-vándor volt?
MZ A ló hossztengelyén végigvándorolva, a kápák közé befogva csináltam a páros köröket és az egyéb elemeket. Fontos személyiség volt mellettem Sivadó János, akivel együtt tréningeztünk. Ő hátrafelé tette meg ugyanezt. Ez lett a Sivadó-vándor. Nem mellesleg naponta százszor elmondtuk egymásnak: ez az egész nem is olyan borzasztó! Egyikünk sem hal bele a rá kirótt feladatokba.
A sport mindig is olyan terület volt, amelyben Magyarország felvehette a versenyt azokkal az országokkal, ahol jobbak voltak a körülmények, több az igazolt sportoló, nagyobb a merítés. Vígh Lászlóban idehaza nem volt szakmai féltékenység, működött a kollegialitás. Zárójelben, de kiemelve: most elnökként ugyanezeket az elveket akarom visszahozni, megerősíteni.
RM Münchenben még nem sikerült az arany az olimpián, de Montrealban és Moszkvában annak ellenére sem tudták legyőzni, hogy már ismerték a gyakorlatát, akár le is másolhatták volna. Melyik győzelme volt a felemelőbb?
MZ Montrealban én lettem az első magyar aranyérmes. Előtte óriási nyomás alatt dolgoztunk, a többiek – akik esélyesek voltak az aranyra – mind balszerencsések voltak. Amúgy az egyszeres és a kétszeres aranyérmes között nem egy, hanem száz vagy ezer a különbség. A másodikat már mindenki elvárja. Rettentő nehéz. Nem mellesleg hozni kell az eredményt a világ- és az Európa-bajnokságokon is.
RM Az már az eddigiekből is kitűnt: a sport szinte teljes egészében kitöltötte az idejét, amikor tornázott. Mégis, mit csinált akkor, mikor otthon lehetett vagy edzőtáborban volt?
MZ Nagyon szerettem olvasni. „Mindenvevő” voltam, bármit elolvastam. de a történelmi témájú könyveket kedvelem igazán. Kenneth Roberts Északnyugati átjáró című könyvétől kezdve a világháborús regényekig mindent elolvastam, és most is elolvasok. Az edzőtáborok ebéd utáni csendespihenőiben például remekül tudtam olvasni. Heti három könyv a minimum volt.
RM Számos regénynek van színházi változata is…
MZ Igen, és ezeket az alkalmakat mindig megragadtam. Az első munkahelyem a Győri Állatkórház lett, és a városban kitűnő színház működik, széles repertoárral. Volt olyan évad, mikor az összes darabot láttam. Rajongok a balettért is – ami a híres Győri Balett mellett adta magát –, a modern és a klasszikus egyaránt a kedvencem. Ma sem telik el egy hónap, hogy ne mennénk el a feleségemmel színházba. Budapesten, persze, sokkal több a lehetőség.
RM A neje mennyire tolerálja, hogy – hadd ne mondjam – megszállottan dolgozik?
MZ Elfogadja, tudja hogy ez az életem. Szerencsére csak egy tornász van a családban, mert a huszonnégy éves lányom a művészettörténetet választotta hivatásául. Visszakanyarodhatok egy pillanatra a színházhoz?
RM Természetesen!
MZ Nagyon szeretem még az igazi cirkuszt. Egyszerűen lenyűgöz az emberi teljesítmény. A mozgássorok egy része hasonlít a tornához, teljesen beleélem magamat. Úgy szorítom a karfát, hogy csak na…
RM Hol tud igazán kikapcsolódni?
MZ A természetben. Az erdőben és a zöldben. A szűk, négy-öt fős baráti társaságokat kedvelem. Van úgy, hogy elmegyünk horgászni, vagy csak úgy járjuk az erdőt. Egy egész napos gyaloglás után nekiállunk főzni, sütögetni. Csodás illatok terjengnek. A kutyák orrát érdemes ilyenkor figyelni, valóságos tanulmány!
RM Az állatoktól nem tud elszakadni. Harminc év után már nem praktizál, de melyik műtétjére emlékszik a legélesebben?
MZ Hú… Nagyok sok olyan beavatkozás volt, amikor „harctéri” körülmények között kellett dolgozni, műteni. Ez persze nemcsak rám, hanem a kollégákra is vonatkozott. Például Győrből riasztottak éjszaka egy kis faluba. Egy szarvasmarhán kellett császármetszés végrehajtani. Villany nem volt az istállóban, a hosszabbítót sem találták a háziak, hogy legalább egy stecklámpát kivigyünk, ezért aztán egy pislákoló, ki-kialvó elemlámpa fényénél műtöttem. Az utolsó varrat után végképp lemerült az elem, töksötétben szedtem össze a műszereimet. A műtét amúgy sikerült.
RM A Győri Állatkórház sem lehetett komplikációmentes.
MZ Csak egy történet: a fekete párducot kellett operálni az Állatkertben. Kis műtét volt, de miután elaltattuk, a farka átcsúszott valahogy a ketrec rácsán a szomszédba. Ott pedig nemes egyszerűséggel leharaptak belőle egy jókora darabot.
RM Mit tudott tenni?
MZ Tovább mélyítettük a narkózist, és elvégeztük a farok resectióját (amputáció) is.
RM Szemmel láthatólag jó karban van, ezek szerint nem igaz önre a mondás: a tegnap élsportolója a ma rokkantja?
MZ Ezt a térdemnek is külön legyen szíves elmondani!
RM Ja, persze, a térdzúzó leugrások a szerekről.
MZ Kézenfekvő lenne, de nem talált. Sportolás közben nem szenvedtem súlyosabb sérülést, de a civil életben egy fagyos téli napon egy lejtős utcán megcsúsztam, és megbicsaklott a térdem. A szalagok megadták magukat.
RM Az élsportolók közül sokan nem tudják másodszor is elkezdeni az életüket. Ön kivétel: állatorvos lett.
MZ Azért ezt én is megszenvedtem. A moszkvai olimpia után bekerültem az Állatorvostudományi Egyetemre, és bizony, eleinte „csikorogtak a kerekek”.
RM Miért pont oda?
MZ Gyerekkoromban a nyarakat Felsődoboson töltöttem, a nagyszüleimnél, és volt egy testi-lelki jóbarátom, dr. Gergievics Miklós, aki szintén ezt a hivatást választotta. Sajnos ő már nincs köztünk.
RM Az emberben az a kényszerképzet él, hogy egy állatorvosnak biztosan sok háziállata van.
MZ Ez csak részben igaz. Nekem három kutyám is volt, köztük egy német-magyar vizslakeverék. Olyan szinten értett a vadászathoz, hogy csak Professzornak hívtam.
RM Csaknem három évtizedet dolgozott állatorvosként, de a szíve visszahúzta a tornához?
MZ Kicsit talán közhelyesen hangzik, de igaz. Annyi szépet és jót kaptam a sporttól, a tornától, hogy kötelességem segíteni, így éreztem. Aztán egyszer csak elnök lettem…
RM Visszapörgetve az idő kerekét: meglátja a gyerekekben a tehetséget, ahogyan annak idején Harmath tanár úr látta?
MZ Az én feladatom nem a kiválasztás, hanem az, hogy olyan csillogó szemű embereket lássak, akik már élnek-halnak a tornáért. Ráadásul akarnak és tudnak is dolgozni. Nem állunk rosszul!
RM A focirajongók nagy örömére épülnek a stadionok. Hogy állunk a tornacsarnokokkal?
MZ Újat építeni képtelenség, megfizethetetlenül drágák. Ezért a becsődölt autószalonokra és az elhagyott ipari létesítményekre „hajtunk”. Teszem hozzá: nagy a konkurencia, más sportágak is hasonló cipőben járnak. Számunkra Győrött és Pécsett is biztató a helyzet.
RM A torna „eladható”? Felkelthető iránta a média érdeklődése?
MZ Mi az, hogy! Az olimpiákon ebből a szempontból az atlétika vezet, mi holtversenyben az úszással a második helyen állunk.
RM A Nemzet Sportolója lett! Ez egyfajta elégtétel?
MZ Nem így mondanám, noha a lényeg benne van. Minden sportoló erre vágyik, felesleges álszerénynek lenni. Aki azt mondja, hogy nem, nem mond igazat. Óriási megtiszteltetés, de nagy felelősséggel is jár. Talán az is benne van, hogy az aktív időszak után ki, mit tud tenni a sportért.
RM A „zuhanyhíradó” szerint Balczó András állt ki a legjobban önért.
MZ Érdekes. Gondolom, ő is csak az irdatlan mennyiségű munkában hisz.
RM Meddig néz előre?
MZ A riói olimpiáig... Azt gondolom: addig tudom hozni ezt a szintet, ezt a mennyiségű munkát, amit elvárok magamtól. Ez példamutatás is. Hiszen, ha én hatvankét évesen kibírom, akkor másnak is bírnia kell. Nem beszélve arról a nyolc-tíz felszerelt tornateremről/csarnokról, amit pluszként szeretnék.
Még nincs hozzászólás