Csapból vagy palackból?
A csapvíz koszos, tele van antibiotikummal, és hormonnal - állítják az ásványvízrajongók. Az ásványvíz ellenzői szerint a műanyag flakonban árult víz is tele van káros anyagokkal, ráadásul a palack szennyezi a környezetet. Kinek higgyünk, és főleg mit igyunk? Csapvizet vagy ásványvizet?
A vezetékes víz minősége, és ásványianyag-tartalma attól függ, hol lakunk. A baktériumok, és egyéb káros anyagok jelenlétét szigorúan ellenőrzik a vízszolgáltatók, legalábbis a közületi csövekben, tehát a ház csőrendszeréig. A magántulajdonban kialakított vezetékes rendszer tisztaságát már a tulajdonosnak kell felügyelnie.
Az ólom- vagy rézcsövek nem tesznek jót a víz minőségének, bár ma már egyre kevesebb épületben találkozunk ilyen régi vezetékkel. A lakók rendszerint valamilyen saját szűrőrendszerrel próbálják a víz tisztaságát biztosítani, a szűrőket viszont rendszeresen tisztítani kell, mert az ott felgyülemlett szennyeződés maga is baktériumok melegágya lehet. A szakemberek szűrő helyett inkább azt javasolják, ha négy óránál tovább van a rendszerben a víz, akkor alaposan engedjük ki a csapvizet, várjuk meg, hogy hűvös legyen, így biztosan friss vizet fogunk inni. Ha a házban található vezeték nem túl öreg, és rendszeresen karbantartják, ez a biztos módszer.
Hazánkban sokféle gyógyvíz" akad, melyekben magas az arzén jelenléte, ugyanígy néhány alföldi területen is előfordult a vezetékes vízben arzén – igaz, igen kis koncentrációban. Az is csak városi legendának tűnik, hogy hormonok és gyógyszermaradékok lennének a csapvízben. Természetesen előfordult már, hogy minimális, a határértéknél jóval alacsonyabb szenyezettséget találtak, de ez egészségügyi szempontból elhanyagolható. Viszont arra még soha nem volt példa, hogy a testépítő hormonok, illetve az antibébi-tabletták hormonjai jelen lettek volna a vezetékes vízben, ahogy a palackozott vízben sem.
Az ásványianyag-tartalom az üveges vízben jobban nyomon követhető, de az orvosok arra hívják fel a figyelmet, hogy sem a palackos, sem a csapvíz ásványianyag-tartalma nem fedezi a napi szükségletünket, ezt a táplálékkal vesszük ugyanis magunkhoz.
Bár az egészségügyi szakemberek azt ajánlják, inkább szénsavmentes vizet fogyasszunk, nem árt, ha tudjuk, hogy a vízhez adott szénsav fertőtlenít – akár már úgy vesszük, akár mi magunk adjuk a patronból a buborékot a vízhez.
Gyakran kerül szóba a víz nitrát- és fluoridtartalma. Mind a csapvíznél, mind a palackozott vizek 90 százalékénál, a fluoridtartalom nem több literenként 0,25 milligrammnál. Ha egy ásványvíznél ez a mennyiség meghaladja a literenkénti 1 miligrammot, akkor rá kell írni, hogy fluoridot tartalmaz. 1,5 milligrammnál nagyobb fluoridmennyiségnél a gyerekeknek már nem javasolják a rendszeres fogyasztást.
A palackos ásványvizeknél mindig ügyeljünk az összetételre. A magasabb ásványianyag-tartalmú vizek rendszeres fogyasztása amelyekben literenként 20 mg-nál több kalcium vagy magnéziumsó van – megnöveli a vesekő kialakulásának veszélyét.
A legtöbb palackos vizet polietilén-tereftalát flakonba töltik, amit a palack aljába nyomott 1-es szám, PET vagy PETE rövidítés jelez. Hőingadozás hatására ezekből a flakonokból vegyi anyagok oldódhatnak ki, amelyek rontják a víz minőségét.
Azt is tudnunk kell, hogy a vezetékes vizek éppúgy rendszeres és szigorú ellenőrzés alatt állnak, mint a palackozott innivalók. És egy percig se felejtsük el, miközben jót húzunk a friss vízből, hogy Földünkön ötször annyi gyerek hal meg szennyezett víz fogyasztása miatt, mint AIDS-ben.
Még nincs hozzászólás