Buda Marci játékai
A tehetséges ifjú rádiósnak szerencséje van. Hivatására nem munkaként, hanem kedvtelésként tekint, a játék pedig a mindennapjai része, hiszen fiatal kora ellenére már három gyermek apukája.
Először a számítógépes játékok iránti vonzódásának kezdeteiről mesél, arról, amikor a hetedik osztály végén egy Commodore64 típusú számítógéppel lepték meg a szülei. „Ez akkoriban csúcstechnológiának számított. Később jött a playstation-korszak, ami máig is tart. Jól példázza a családi életünket, hogy a legutóbbi születésnapomra biliárdasztalt kaptam.
A három gyerekünk mellett – Vivi tizennégy, Beni hat-, Nina pedig hároméves – könnyen hódolhatok neki. Szívesen ülök le a szőnyegre matchboxozni vagy legózni a két kisebbel, és Barbie-öltöztetésben is egészen jó vagyok. A játék mindig egy olyan világba röpít el, ahol más nem létezik, és ez abban is megnyilvánul, hogy amikor a gyerekeimmel vagyok, csak rájuk figyelek.
Ami engem illet, a videojátékok és a focis játékok a kedvenceim. Hatéves koromban kezdődött minden: állandóan rúgtam a bőrt, és nem volt kérdéses, hogy ez a sport a felnőttkorba is elkísér majd. A profi pályafutástól azonban eltérített a sok sérülés. Ha tehetném, még fiatalabban vágnék neki az apaságnak, hogy minél tovább focizhassak a most hatéves fiammal, aki született tehetség.”
Ki vagyok én?
Marci hobbiszinten ma is hódol a futballnak, de jelenleg legszívesebben egy olyan focis videojátékot nyúznak a hatéves Benivel, amelyben apa és fia a német válogatottal készül a világbajnokságra. „A csapatot Beni választotta – mondja, és hozzáteszi: – klassz dolog a világ különböző pontjain élő játékosokkal virtuálisan összekapcsolódni. Amíg jó idő van, addig rengeteget vagyunk a gyerekekkel a szabad levegőn. Kirándulunk, biciklizünk, focizunk, labdázunk, még babázni is a teraszon szoktam a lányommal. Figyelek arra is, hogy Beni se töltsön túl sok időt a gép előtt.”
Az új sláger Marciéknél egy régi és jól ismert darab: a Gazdálkodj okosan! társasjáték. „Múltkor két és fél órán át társasoztunk a fiammal. Szerintem fontos, hogy minél előbb megkezdjük a pénzügyi nevelést, ilyenkor a gyerekek még nagyon fogékonyak, az agyuk szivacsként működik. Ha foglalkozunk velük, nyitottak és türelmesek vagyunk, gyorsan fejlődnek. A hároméves kislányommal most a leggyakrabban Ki vagyok én?-t játszunk, ami remekül fejleszti a szókincsét. Ennek az a lényege, hogy nem lehet kimondani, kinek a szerepében vagyunk, viszont minél jobban körül kell írni.”
Egy véletlenből karrier
A fiatal apuka azt mondja, fontosnak tartja, hogy a gyerekeknek minél több lehetőségük legyen a játék megtapasztalására. Ő maga a színpadi játék felé kacsingatott, amikor jelentkezett a színművészetire, ahová sajnos nem vették fel. A rádiózás egy véletlen folytán került az életébe. Eleinte reklámokat mondott fel, és ezzel párhuzamosan tanult tovább francia nyelvtanári szakon.
„A haverom szólt, hogy jó a hangom, próbálkozzam én is reklámokkal. Aztán besétáltam a főiskola rádiójába, hogy szeretném kipróbálni magam, szívesen főzök kávét, bármit megcsinálok, csak tegyék lehetővé, hogy angol-kommunikáció szakra járhassak. Meggyőző lehettem, mert komolyan vett a főszerkesztő, és egy hét múlva átvettek a remélt szakra. Ezután néhány hónapig kvázi rabszolgaként dolgoztam a rádióban, amíg le nem igazolt az egyik kereskedelmi rádió. Abban a pillanatban, amikor elkezdtem a mikrofonba beszélni, tudtam, hogy hazaérkeztem. Ennek már tizennégy éve.”
Borotvaélen táncolni
A játékosságot a munkájába is igyekszik átültetni, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem hajlandó korlátok közé szorítani magát. „Szeretek borotvaélen táncolni, határokat feszegetni, ez nekem örök játék. A reggeli műsor vendégeivel is gyakran évődöm, hiszen minél rutinosabb vagyok, minél inkább biztonságban érzem magam, annál könnyebb játékosan hozzáállnom egy helyzethez. Kellenek az ugratások, a gerjesztett feszültség, persze, mindez úgy, hogy senkit se bántsak meg vele. A legtöbben tudják rólam, hogy nem kell mindig komolyan venni. Ugyanakkor fontos, hogy mindez ne menjen át ripacskodásba.
A rádiózást se munkaként élem meg, még ha fárasztó is minden hétköznap 4 óra 40-kor kelni. De amikor 6-kor beülök a mikrofon mögé, és kigyullad a piros lámpa, már nem gondolok erre. Az elmúlt években egyetlen olyan nap sem akadt, amikor bármi is gátolt volna abban, hogy jól érezzem magam munka közben.”
Az utóbbi időben egyre fontosabbnak tartja, hogy a rádiózás mellett legyen egy B terv a tarsolyában, ezért televíziós műsorokat talál ki, és eladja őket külföldön. „Nem mindig könnyű összeegyeztetni a magánéletet és a munkát, de úgy érzem, ez most jó időszak a jövő megalapozására.”
Még nincs hozzászólás