Bizonytalan gyerek, felnőtt
Egyre későbbre tolódik az önállósodás, a szülőkről való leválás, a fiatalok egyre tovább maradnak gyerekek, s így az önálló döntés is egyre nagyobb problémát okoz nekik. Főleg ha olyan sorsdöntő kérdésről van szó, hogy merre tovább az érettségi után?
Van-e értelme, presztízse a diplomának ma Magyarországon? Nem kereshetnének-e jobban egy OKJ-s szakmával, amivel hamarabb munkába is tudnak állni? Fiatalokat, szülőket, pedagógusokat kérdeztünk:
„Sokaknak 16-18 évesen még ötletük sincs, hogy hol tanuljanak tovább. Ilyenkor jól jön, ha a szülő és a pedagógus összedugják a fejüket, a gyereket nem kihagyva, többféle lehetőséget felkínálva segítik őt a döntésben” – mondja Tóth Gergely a Veres Pálné gimnázium matematika-informatika szakos tanára. Osztályfőnökként elég gyakran tapasztalja, hogy mennyire bizonytalan a gyerek és sokszor a felnőtt is, ha a jövőjéről kell dönteni. Soha nem beszélné le egyetlen diákját sem az álmairól, de azt mindig őszintén elmondja, ha szerinte kicsit még finomítani kell a terveken, vagy ha több szorgalomra, munkára van szükség. Hiszi, hogy a tehetség csak a kezdőlökést adja meg, de a szorgalom, a választott hivatás iránti alázat nélkül nem vezet sehova. Tanítványait folyamatos tanulásra ösztönzi, elsősorban a főiskolát, egyetemet javasolja nekik, de nem a diplomáért, hanem a megszerezhető elméleti tudásért, illetve azért, mert úgy gondolja, a főiskola, egyetem elsősorban gondolkodni tanít.
Egy fővárosi gimnázium diákja szerint az OKJ-s végzettség csak Magyarországon használható, de társa már cáfolja is: adnak hozzá nemzetközi bizonyítványt is, ezt Európában mindenhol elfogadják. És akkor helyben is vagyunk: nem egy fiatal olyan diplomát szeretne, amivel majd valahol külföldön elboldogul, s csak nyaralni jön haza.
A megkérdezett fiúk elsősorban a műszaki irányt választanák, mert hallották, hogy diplomás műszaki szakemberekből kevés van, a lányok a társadalomtudományokban gondolkodnak, de konkrét elképzelése harmadikban még alig néhányuknak van.
Szüleik az egyetemek felé tolnák őket. „Én rengeteg időt vesztegettem el azzal, hogy nem tanultam azonnal tovább, de szüleim biztos szakmát akartak a kezembe adni. Végül felnőtt fejjel jártam egyetemre. 37 évesen diplomázom”– mondja az egyik középiskolás apja, de azt is hozzáteszi, hogy noha az álmait csak később tudja megvalósítani, van abból haszna, hogy húsz éve a dolgozó emberek táborát erősíti.
Összegezve: nincs biztos recept. A legjobb, amit tehet a felnőtt, ha segít a gyereknek a célok megálmodásában, majd megvalósításában, kicsit terelgetve őt, de sosem erőszakosan, a saját, szülői elképzeléseit ráerőltetve.
Még nincs hozzászólás