Belső függetlenség
Ridikül Magazin Milyen szerepe van az életedben a szenvedélynek?
Trokán Nóra Nincsenek külön szenvedélyeim. A hivatásom a szenvedélyem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Elég nyugodt, türelmes ember vagyok. Nehéz kihozni a sodromból. Az igazságtalanságot viszont nehezen tűröm. Igazán akkor tudok szenvedélyesen viselkedni, amikor valami egyértelmű igazságtalanságot tapasztalok. Bár nem szeretek konflikusban élni, haragot tartani. Van akit az tart életben, hogy folyamatosan ütközik. Túl rövid az élet, az emberek közötti feszültség számomra felesleges idővesztegetés.
RM Mit viszel tovább édesanyád csupa tűz, mediterrán temperamentumából?
TN Apukám természetét örököltem. Bennem sokkal kevesebb a déli temperamentum, mint a tesómban. Anna inkább anyura ütött. Persze a görög származás hatással volt ránk, ez tény, de sajnos nagyjából már felbomlott az a nagy görög família, amit továbbvihetnénk. Anyukám testvére huszonéves korában meghalt autóbalesetben, a nagyszüleink sem élnek. Nemrég volt anyunak egy szülinapi koncertje abból az alkalomból, hogy nyáron lesz hatvan éves. Különbözó témák során végigment az életén sok görög zeneszámmal, régi családi képekkel. Mondtuk is a tesómmal, mennyire jó lenne, ha ez az örökség nem veszne el. A szüleink válása után - ekkor még kamaszok voltunk - nagyobb részben apuval éltünk, már csak a suli miatt is vele maradtunk. Akkor sem lettünk volna csajosabbak, ha anyuval maradunk. Ő ugyanis egy kemény csaj. Nála sem a körömreszelőt találod meg először a táskájában.
RM Mennyire fontos számodra az esztétikum, a szépség?
TN Mivel fotózom is, elengedhetetlen dolog, hogy legyen rá érzékenységem, nyitottságom, igényem. Embereket szeretek fotózni, vélhetően a színészet miatt is, ami egy figyelő szakma. Meglesem az embereket, a pillanatokat. Néha magamra szólok, hogy ne bámuljak annyira, mert észreveszik. A szépséget nem csak abban az értelemben definiálom, hogy Salma Hayek vagy Penélope Cruz, hanem mondjuk megragad egy pillanat, egy lélek, egy jelenet szépsége az utcán.
RM Az állatok, különösen a lovak szerelmese vagy. Mióta lovagolsz?
TN Három éves koromban ültem először lovon, meg is van örökítve videón. A mai napig nagyon erős kötődöm ezekhez az állatokhoz. Van egy saját lovam, Táncos. Heti három- négy alkalommal kijárok hozzá. Nagyon szoros vele a kapcsolatom. A lovak olyan fokú érzékenységgel rendelkeznek, hogy átveszik a lelkiállapotodat. Ha ideges vagyok, érzem rajta, hogy ő is zaklatott lesz. Muszáj lenyugtatni magad, elengedetté válnod, különben kiugrik alólad a ló.
RM Mikor kezdődött a vonzalmad a színészet iránt?
TN Második gimnazista koromban, addig egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy mi akarok lenni. Közben meg olyan egyértelmű volt az egész. A nővérem után én is Földessy Margit színitanodájába jártam, aztán mindketten felvételiztünk. Szerencsés helyzet volt, hogy egyszerre jártunk a főiskolára. Kezdettől szoros volt a kapcsolatunk. A legostobább dolognak tartom a rivalizálást, különösen testvérek között. Vélhetően nehezebb lenne, ha az egyikünknek nagyon jól menne a pályája, a másikunknak meg nem. De szerencsére ez egyenlőre nem így van.
RM Mégis inkább te vagy premier plánban, főleg A nagy duett óta...
TN Szakmailag nincs semmi irigylésreméltó abban, hogy A nagy duettben énekeltem. Talán jobban forog azóta a nevem, jobban odafigyelnek rám, és ezáltal megtalálnak a lehetőségek.
RM Milyen meghatározó színészi alakítást őrzöl a szüleidtől?
TN Nagyon megragadott, amikor a kilencvenes években apu beugrott Lucifer szerepébe a Madách Színház Az ember tragédiája előadásában. Erős hatást gyakorolt rám anyu a La Mancha lovagjában, amit felvételről láttam csak. Nem tudom, hogy milyen mondjuk orvos szülők gyerekeként felnőni. Azt viszont tudom, hogy a mi gyerekkorunk fantasztikus volt. Akkoriban még nagyon együtt volt a színész szakma, húsz- harminc fős társasággal nyaraltunk együtt. Videófelvételek is készültek például arról, amikor Olaszországban harsányan üvöltöztek a szálloda halljában, és mindenki csak rájuk figyelt. Voltak röhögésekbe fulladt nagy szilveszteri bulik is, amikor mindenki valamilyen performance- szal állt elő. Másnap tartottuk a morzsabált, ahol mi, gyerekek is készítettünk műsort. Cseke Péter rendezett minket, és kamerával rögzítette. Ezek az élmények befolyásolták a személyiségünket. A mai színházi világban Börcsök Enikő színészete áll a legközelebb az ízlésemhez, a lelkemhez. Emberként és színészként egyaránt nagy példának tartom őt. Minden szerepébe benne van az önazonosság, a saját sorsának a vállalása.
RM Jelentős szerepek sorát alakítottad a kecskeméti Katona József Színházban. Mit emelnél ki közülük?
TN Mindent a kecskeméti indulásnak köszönhetek, fantasztikus szerepeket játszottam gyerekdaraboktól a Három nővér Irinájáig. Igazán semmit nem akarnék kiemelni közülük. Öt évig voltam Kecskeméten, jelenleg szabadúszó vagyok. Két darabban is játszom az Örkény Színházban, a Meggyeskertben és A képzelt betegben, és egyben Kecskeméten, O'Neill Hosszú út az éjszakába című darabjában. Azt éreztem, hogy egy kis levegőre van szükségem, arra hogy picit újratöltődjek. Nem szabad félni a társulati védőháló nélküli létezéstől, mert akkor az ember bevonzza a rosszat. Úgy állok hozzá, hogy valami mindig lesz. Régen minden színésznek volt helye, pozíciója, folyamatosan forgattak tévéjátékokat. Tudomásul kell venni, hogy ma ez másként működik. Abban a helyzetben, amikor egy színész nincs sehová leszerződve, jeleznie kell, hogy ráér. Sally Field amerikai színésznő mondta egy interjúban, hogy a Lincoln című film castingján Spielberg nem találta őt megfelelőnek a karakterre. Addig győzködte Spielberget, amíg megkapta Lincoln feleségének a szerepét, és Oscar-díjra jelölték érte.
RM Veled is előfordult már, hogy harcolnod kellett egy szerepért?
TN Kecskeméten Éponine-t játszottam A nyomorultakban. A próbafelvételt ki kellett küldeni Londonba, ahonnan az a válasz jött, hogy én bizony nem játszhatom ezt a szerepet. Amikor a felvételt forgatták, még valóban nem voltam abban a felkészültségi állapotban, de úgy éreztem, hogy mégis meg tudnám csinálni. Szerencsére Cseke Péter is egyetértett velem és megegyeztünk, hogy belevágunk. Miközben jártam a próbákra, egyáltalán nem volt biztos, hogy én is játszhatom a szerepet. A végen úgy alakult, hogy rengeteg belefektetett munkával, nehézséggel, izgalommal a hátam mögött végül eljátszottam Éponine-t. Hivatalosan nem lehettem benne az előadásban, sehová nem írták ki a nevemet. Bánthatott volna és mondhattam volna, hogy ez így nem ér, de én inkább azzal törődtem, hogy minél jobb legyek.
RM Vannak szerepálmaid?
TN Szerintem nem érdemes előre tervezgetni, mert annak általában csalódás a vége. Mondjuk ez így nem teljesen igaz, hiszen pár évvel ezelőtt elég sokat gondoltam arra, hogy milyen jó lenne az Örkényben játszani, majd egyszer csak sikerült. Lehet sokat tenni azért, hogy az ember oda kerüljön, ahová akar, de bele kell számítani,hogy az élet sokszor máshogy dönt. Nyílván szeretnék majd gyereket is szülni, családot alapítani. Mostanában sokan kérdezik, hogy nem akarok-e külföldre menni filmezni. Rájöttem arra, hogy nem európai filmben szeretnék benne lenni magyarként, hanem egy olyan magyar filmben szerepelni, amit Európában is elismernek, és sikeres. Korábban is forgattam már, de még soha nem volt ilyen intenzitású és mennyiségű feladatom, mint legutóbb, a Rudolf Péter rendezte Kossuthkifliben. Ezt az igazi, romantikus, kosztümös televíziós kalandfilmet nyár elejétől október közepéig folyamatosan forgattuk. Izgalmas, kissé kémsztoris, road-movie jellegű filmről van szó, amiben van humor, szerelem, csalódás. Egy harminc körüli, kissé naív lány szerepét játszom, akit nem sikerül férjhez adni. Főként a humorát és a kajlaságát próbáltam keresgélni, de nem kellett különösebben mélyről előbányászni. Remélem, jól fogadják majd, mert nagy szeretetben készült, és ez bizonyára látszik a felvételeken.
RM Mit tartasz lényegesnek a nőiesség terén öltözködésben, életstílusban, szemléletben?
TN A nőiesség belülről jön. Kisugárzik, ha az ember jóban van önmagával, elfogadja a saját személyiségét, és képes magát szeretni. Akkor érzem magam nőiesnek, ha harmonikus vagyok. Nem gondolom, hogy ebben nagy hatással lenne az öltözködés vagy a külsőségek. Szerintem farmerban és pólóban is lehet valaki nagyon nőies. Ha „ ezerrel” kisminkeli magát, az mindig valaminek a pótlása, hogy valami belül nincs a helyén. A nőknek, ahogy haladnak előre a korban, egyre nehezebb. Persze, én még könnyen beszélek a magam huszonnyolc évével. Anyu nagy példa nekem a nőiesség megőrzésére. Amióta megszülettem, minden nap tornázik. Fantasztikusan néz ki, és belülről is nagyon önazonos. Elfogadja az idő múlását, ami bizonyára nem olyan egyértelmű dolog. Úgy lehet ebből győztesen kikerülni, ha egy nő nem próbál görcsösen ragaszkodni a harmincéves önmagához, különben meglátszik rajta a kora. Ha önmagammal is harmóniában vagyok, akkor nem függök a külső behatásoktól. Mint ahogy mindenki átmegy ezen, úgy én is beleestem abba a hibába, hogy borzalmasan függtem a partneremtől, és ez a másikra is visszahat. Meg kell őrizni a belső függetlenségedet, és a másiknak is meg kell hagyni a saját szabadságát.
Még nincs hozzászólás